Állítólag hétszázmillió dollárnak megfelelő készpénzt tartott otthonában hivatali ideje alatt a minap Londonban letartóztatott Diezani Alison-Madueke volt nigériai olajminiszter. A történet szerint amikor fény derült a „zsebpénzre”, Goodluck Jonathan előző elnök magához kérette a 2010–2015 között az olajügyi minisztériumot irányító asszonyt, és megkérdezte: mit kezd ennyi pénzzel az otthonában. Alison-Madueke annyit válaszolt: „Önnek tartogatom.” A nigériai sajtóbeszámolók szerint az államfő elmosolyodott, és kérte miniszterét, távozzon békében.
Más szelek fújnak azonban, amióta márciusban elnökké választották a korrupció elleni harcot a zászlajára tűző Mohamed Buharit. A volt miniszter asszony letartóztatását egyelőre csak a családja erősítette meg, a brit hatóságok annyit közöltek, hogy öt főt őrizetbe vettek. Alison-Madueke előállítása azonban aligha független attól, hogy Buhari nemrég meghirdette: felkutatják azt az elképesztően magas összeget, amelyet állítólag az asszony minisztersége alatt loptak el a kőolajágazatból. Nem kevesebb, mint 20 milliárd dollárról van szó, és a vádat először tavaly februárban a nigériai központi bank akkori kormányzója hangoztatta. A bankárt nem sokkal utána menesztették, és pénzügyi visszaéléssel vádolták meg.
A világ számos országában igen kiterjedt a korrupció, de Nigériában járványszerűvé vált. Megszokott, hogy szülők lefizetik a tanárokat, az ügyeiket intézők az állami alkalmazottakat, a szabálysértők a rendőröket. A világ egyik legjobban kereső parlamenti képviselői a nigériai szövetségi törvényhozás tagjai, a 122 ezer angol fontnak megfelelő éves alapfizetésük brit társaik gázsijának a duplája. És persze több százszorosa annak, amiből a 170 milliós lakosság több mint kétharmada tengődik. Ennyien élnek ugyanis a szegénységi küszöb, napi 1,29 dollárnak megfelelő összeg alatt. Közben a lakosság egyszázaléknyi elitjének tagjai luxuslakásokat tartanak fent Párizsban, Londonban, Nyugat-Afrikában, otthon pedig luxusautókkal járnak.
Nigéria az olajátok áldozata – ahogy közgazdászok mondják. Afrika legnépesebb országa 35 milliárd hordónyi olajtartalékkal rendelkezik, és hatalmas a földgázkészlete is. Az állami bevételek 70–80 százaléka a szénhidrogénekből származik, ezért is alakulhatott ki az, hogy a nigériai kormányok nem vették komolyan az adóbehajtást, így a politikusok nem érzik feladatuknak, hogy az őket megválasztó szavazóknak elszámoljanak a költségvetési pénzekkel. Így történhetett meg, hogy az infrastruktúra fejlesztése is elmaradt, és az olajtermelő ország – a finomítói kapacitás hiánya miatt – rendre hiányt szenved üzemanyagból.
A korrupció szempontjából mindegy volt, hogy polgári vagy katonai kormányzat vezette Nigériát. Az egyenruhások a civilek mohóságára hivatkozva vették át többször is a hatalmat, de az ő irányításuk alatt talán még nagyobb volt az állami források elsíbolása. Az egyik leghírhedtebb Sani Abacha katonai diktátor volt, aki 4 milliárd dollárnyi vagyont harácsolt össze, mire 1998-ban szívroham végzett vele fővárosi palotájában, két indiai örömlány társaságában.
A legtöbb pénzt az olajszektorból lopták el különféle trükkökkel. 2009–2011 között például 11 milliárd dollár értékű kőolajat „tüntettek el” azzal, hogy az üzemanyag árának dotációját egyszerűen zsebre vágták. Egyes becslések szerint az 1960-ban elnyert függetlenség óta Nigéria összesen 400 milliárd dollárnyi segélyt kapott, miközben nagyjából ugyanekkora összeget, 380 milliárd dollárt tulajdonítottak el az állami büdzséből. Az állam gyakorlatilag akár el is égethette volna a külföldről kapott összegeket, ha nincs korrupció – fogalmazott a kormány egyik kritikusa.
A most letartóztatott volt olajminisztert megvádoló egykori jegybankelnök tavaly arra is felhívta a figyelmet, hogy az olajbevételekből képzett tartalékszámlán lévő 11,5 milliárd dollár egy év alatt majdnem az ötödére zsugorodott. Márpedig arra a pénzre – figyelmeztetett akkor – nagy szükség lenne, ha az olajár csökken. Szavai ma még inkább baljóslatúak, hiszen a hordónkénti 110 dolláros ár mára 50 dollár alá csökkent, komoly gazdasági válságot okozva. Az állami bevételek legalább a harmadával csökkentek, az utóbbi évtized átlagos évi 7 százalékos növekedése az idén 4,8 százalékra lassul, az infláció 9 százalék felé közelít. A naira, a hazai valuta elvesztette értéke ötödét a dollárral szemben, miközben az alapkamat az év végére 15 százalékra is ugorhat.
A gazdasági gondokat szaporíthatta, hogy a májusban hivatalba lépett Buhari csak a múlt héten terjesztette kormánya összetételét a parlament elé jóváhagyásra. A naira védelmében a központi bank csak korlátozottan ad dollárt az importáló cégeknek, amelyek viszont kénytelenek ezreket elbocsátani a kevesebb munka miatt. Sok közalkalmazott hónapok óta nem kap fizetést. Ráadásul a kormány egyes korrupcióellenes intézkedései visszaütnek. Azzal például, hogy a hivataloknak – köztük az állami olajmonopóliumnak – a központi bank számlájára kell a bevételeiket utalniuk, és onnan a fizetéseket és egyéb kötelezettségeket teljesíteniük, így a bankközi piac jelentős likviditás nélkül maradt. Eddig ugyanis a hivatalok magánbankszámlák egész hadát alkalmazták, ami csak arra volt jó, hogy hatalmas összegeket tüntessenek el onnan. Várható, hogy a helyi pénzintézetektől így 6 milliárd dollárnak megfelelő összeg kerül a központi bank ellenőrzése alá.
Elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a bankrendszerből történő ilyen gyors pénzkivonás alááshatja a pénzügyi szektort. Nem véletlen, hogy a JPMorgan Chase amerikai bankház nemrég kivette a nigériai állampapírokat a feltörekvők államkötvényeit tartalmazó indexéből. A lépés máris jelentős tőkekivonást és részvényeladási hullámot okozott. Szakértők szerint ugyanakkor az állami pénzek elköltésének átláthatósága – ha a reformot valóban végrehajtják – a megfelelő irányban tett lépés. Buhari pedig időt nyerhet azzal, hogy Nigéria valutatartaléka öthavi importnak megfelelő 30 milliárd dollár, az államadósság pedig a GDP 15 százalékát sem éri el.
KERESZTES IMRE
