Csúszópénzzel szerezte meg a 2006-os labdarúgó-világbajnokság rendezését Németország a Der Spiegel hetilap szerint.
Árnyék vetül az 1974-ben játékosként, 1990-ben szövetségi kapitányként világbajnoki címet szerzett Franz Beckenbauerre. A német Der Spiegel magazin azt állítja, hogy a 2006-os világbajnokság rendezéséért folyó versenyben pénzzel vásárolták meg a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) végrehajtó bizottságában a négy ázsiai tag szavazatát. A hetilap úgy tudja, a pályázatot benyújtó bizottság – amelynek Beckenbauer volt az elnöke – titkos kasszát hozott létre, amiről legkésőbb 2005-ben tudomást szerzett Wolfgang Niersbach, a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) jelenlegi elnöke is.
A kenőpénzként használt 10,3 millió svájci frankot a Der Spiegel szerint a 2000. júniusi szavazás előtt Robert Louis-Dreyfus francia üzletember adta, aki abban az időben a német válogatott szerelését szállító Adidas sportszergyár főtulajdonosa és vezérigazgatója volt. Az összeget 2005-ben visszakérte, és a DFB a visszajáró 6,7 millió eurót átutalta a FIFA számlájára azzal, hogy a világbajnokság megnyitója előtti kulturális gálát finanszírozzák a berlini Olimpiai Stadionban. Az esemény „természetesen” elmaradt, s a FIFA a milliókat továbbutalta a francia üzletembernek. A Der Spiegel szerint a feketekasszáról akkor már biztosan tudhatott Beckenbauer, valamint a vb szervezőbizottságában dolgozó, egykori sportújságíró Niersbach, aki 2007-ben lett a DFB főtitkára, és 2012-ben az elnöke. (Louis-Dreyfus 2009-ben leukémiában meghalt.)
A Németországban csak Császárnak (Der Kaiser) nevezett, 70 éves Beckenbauer tagadja, hogy csúszópénzek segítségével nyertek volna. A DFB ugyanakkor annyit elismert, hogy az általuk átutalt 6,7 millió eurót a FIFA nem a deklarált célra használhatta fel. A botrány miatt egy Németország életében meghatározó eseményre fröccsenhet sár. A 2006-os vébérendezés sikere ugyanis az egyesült Németország új, emberközeli képét rajzolta fel a világnak, s legalább olyan fontos volt, mint az 1954-es – a magyar aranycsapattal szemben elnyert – világbajnoki cím, ami az NSZK számára a második világháború traumáját zárta le.
A gyanú azért hangozhat hihetőnek, mert a zürichi szavazás körülményei furcsák voltak. A rendezésért szintén pályázó Marokkó és Anglia hamar kihullott, s Dél-Afrika és Németország az utolsó pillanatig kemény lobbizást folytatott: az egyik oldalon a legendás Nelson Mandelával, a másikon a kevésbé történelmi alak Gerhard Schröder kancellárral, valamint a német gazdasági muszklival. A FIFA végrehajtó bizottságának 24 tagja körében végül 12:11 arányban nyert Németország úgy, hogy az óceániai konföderációt képviselő Charles Dempsey példátlan módon tartózkodott. Az új-zélandi öregúr hazamenekült, azt állítva, hogy életveszélyes fenyegetéseket és korrupciós ajánlatokat egyaránt kapott. Az pedig lelkiismereti konfliktust okozott számára, hogy szíve szerint Németországra voksolt volna, de az óceániai testület Dél-Afrika támogatására kötelezte.
Az ázsiai konföderációt képviselő másik három társát, a thaiföldi, a katari és a szaúd-arábiai bizottsági tagot állítólag Csang Mong Jun – civilben a dél-koreai Hyundai-konglomerátumot birtokló család milliárdos tagja – sorakoztatta fel a nyolc európai voks, s vele Németország mellé. A 2008-ban elhunyt Dempsey tartózkodása azért volt kulcsfontosságú, mert szavazategyenlőség esetén a dél-afrikai pályázatot nyíltan támogató FIFA-elnök, Sepp Blatter mondta volna ki a döntő szót. Csang – akit a FIFA etikai bizottsága e hónap elején hat évre eltiltott – állítólag Blatteren akart bosszút állni, mert Ázsia nem kapott újabb helyet a világbajnoki tornán. A 2000-es szavazás körülményeit firtatta a 2018-as oroszországi és a 2022-es katari vb odaítélésének körülményeiről Michael Garcia volt New York-i kerületi államügyész által tavaly készített – a FIFA korrupciós botrányát kirobbantó – jelentés is. Akkor a nagyobb skandalum árnyékában nem kapott hírverést, hogy Beckenbauer csak a minap Blatterre, valamint Michel Platini UEFA-elnökre is kimért 90 napos felfüggesztés hatására volt hajlandó együttműködni a vizsgálattal. A pályafutása végén az amerikai New York Cosmos csapatában is megfordult, angolul folyékonyan beszélő Császár azzal indokolta elzárkózását, hogy angolul, és nem németül kapta meg a kérdéseket.
NAGY GÁBOR
Sokat lehet arról vitatkozni, hogy ez tragikus dolog-e vagy egyáltalán nem a lakosságszám mutatja, milyen egy ország állapota.
