Abortusztilalmat követelnek, pedig akkor jó eséllyel több művi vetélés lenne

Ismét lángra kapott Oroszországban az abortuszvita, miután Kirill pátriárka, az orosz ortodox egyház feje aláírta a terhességmegszakítás betiltását követelő legújabb nyílt levelet. A kérdés mélyen megosztja a világ legnagyobb országának 140 milliós lakosságát: miközben kimagaslóan magas – a világátlag közel kétszerese – az abortuszok aránya, az egyre befolyásosabb egyház és a vele szövetségben fellépő civil szervezetek mind hangosabban követelik a vonatkozó törvények szigorítását.

Az orosz állam, amelynek általában jól jön az ortodox egyház társadalmi konzervativizmusa – például a homoszexualitás elítélésében –, leginkább lapít. Mivel az árvaházak már most is tele vannak elhagyott gyermekekkel, Moszkva nem áll ki Kirill mellett. Miután a legújabb betiltási kezdeményezésre sem érkezett pozitív válasz a Kremlből, Kirill is visszavett a lendületből. Azt állította, hogy nem egyházfőként, hanem „magánemberként” írta alá a petíciót. Vlagyimir Legojda, az egyház szóvivője pedig tagadta, hogy a pátriárka olyan petícióhoz is csatlakozott, amely azt támogatta, hogy az abortuszt vegyék le az egészségpénztár által finanszírozott beavatkozások listájáról.

AFP / Pavel Lisitsyn

Lengyelországban csaknem félmillió aláírást gyűjtöttek össze azok a katolikus egyház által támogatott csoportok, amelyek azt javasolták, hogy csak akkor engedélyezzék az abortuszt, ha veszélybe kerül a várandós nő élete. A tervezet komoly ellenállásba és tüntetéssorozatba torkollott (HVG, 2016. szeptember 29.), s végül a szejm nagy többséggel leszavazta az egyébként is Európa legkeményebbjei közé tartozó abortusztörvény megszigorítását.

Írországban, ahol Európa legszigorúbb abortusztörvénye van érvényben, idén már öt felvonulást rendeztek az enyhítést követelő civil szervezetek. Valószínű, hogy néhány éven belül népszavazást írnak ki az 1983-ban hozott majdnem teljes tilalom eltörléséről. Azt, hogy Írországban is változnak az idők, mutatja, hogy míg most az enyhítés kerülhet napirendre, 2002-ben még a szigorításról tartottak referendumot. Akkor minimális többségben voltak azok, akik nem támogatták, hogy az öngyilkosságot is fontolgató kismamák esetében se engedélyezzék a nem kívánt terhesség megszakítását.

Európában – annak ellenére, hogy a földrész legtöbb országában nem tiltják a várandósság első trimeszterében végrehajtott abortuszt – évről évre csökken a beavatkozást kérők száma. 1990 és 2014 között évi 8,2 millióról 4,4 millióra esett a terhességmegszakítások száma, s ezer szülőkorban lévő nőre már csupán 30 abortusz jut. Magyarországon is hasonló a trend: 1969-ben, a legrosszabb évben még 207 ezer abortuszt hajtottak végre, 2015-re ez a szám 31 ezerre csökkent. Igaz, ez még mindig magasnak számít Európában, ahol átlagosan minden negyedik terhességet szakítanak meg, Magyarországon viszont minden harmadikat. A magasabb arány egész Kelet-Közép-Európában tapasztalható, a rendszerváltás előtti évtizedekben a nők sok országban gyakorlatilag „utólagos fogamzásgátlóként” éltek a terhességmegszakítás lehetőségével.

A statisztikák azt mutatják, hogy az abortuszok száma nem feltétlenül áll fordított arányban a beavatkozás tiltásával. Afrikában, ahol szinte valamennyi országban tilos a terhesség megszakítása, 2015-ben nyolcmillió abortuszt végeztek el, kétszer annyit, mint húsz éve. Latin-Amerikában is hasonló a helyzet, hiszen a katolikus egyház jelentős befolyása miatt a legtöbb országban ott is tilos a terhesség megszakítása, mégis folyamatosan nő az abortuszok száma, s jelenleg évente 6,5 milliót végeznek el. Nicaraguában balszerencsés esetben egy vetélés miatt is börtönbe lehet jutni, Paraguayban pedig annak a 11 éves lánynak is meg kellett szülnie a gyermekét, akit állítólag a nevelőapja erőszakolt meg, Uruguayban viszont 2012-ben eltörölték a tilalmat. A 25 évig tartó küzdelem után elért liberalizáció után megugrott ugyan az abortuszok száma, de a húszszázalékos növekedés kisebb volt, mint amennyivel a konzervatívok számoltak.

AZ USA-ban a legfelső bíróság 1973-as, Roe kontra Wade döntése alkotmányosnak minősítette az abortuszt, és az államoknak csak abban adott mozgásteret, hogy a terhesség első trimeszteren túli szakaszában korlátozzák a lehetőséget. Ez alól a közelmúltban Oklahoma próbált kibújni, de a helyi törvényhozás által elfogadott tiltást megvétózta a kormányzó, arra hivatkozva, hogy az úgysem maradhat érvényben. Az abortuszt ellenző amerikai államok a tiltás helyett inkább a korlátozásokkal kísérleteznek: növelik a beavatkozás előtt kötelező várakozási időt, vagy szigorú előírásokkal leszorítják az abortuszklinikák számát. Ez utóbbival próbálkozott Texas, ám a legfelső bíróság júniusban úgy döntött, hogy a művi terhességmegszakítást kérő nőkre túlzott terhet ró, és ezért alkotmányellenes az állam 2013-as törvénye.

A statisztikák szerint 2015-ben a férjezett nők körében volt magasabb az abortuszok aránya: ezer asszonyra 36 beavatkozás jutott, míg a hajadonok körében 25. A törvényesen, megfelelő körülmények között végrehajtott terhességmegszakítások kockázata viszonylag kicsi: az USA-ban 130 ezer abortuszra jut egy haláleset. A tiltást életben tartó országokban titokban elvégzett abortuszok jóval veszélyesebbek. Becslések szerint ezer beavatkozásra legalább hét olyan eset jut, ahol később mégis orvoshoz kellett fordulni a súlyos komplikációk miatt. Az ENSZ statisztikái szerint a terhességgel kapcsolatos halálesetek 10–18 százaléka mögött áll a nem biztonságos körülmények között végzett abortusz, világszerte évente 22–40 ezer nő hal ezért meg.