Amerikai elnökválasztás: Sprint helyett maraton

Mire felvirrad november 8-a, az amerikai elnökválasztás napja, akár 40–45 millióan is leadhatják a szavazatukat levélben, illetve az előre megnyitott választóhelyiségekben. A sort szeptember 19-én a Wisconsin állambeli Wisconsin Rapids város lakói nyitották, majd országszerte egyre többen követhették őket. A szavazatukat előre leadók jellemzően az elkötelezett választók közül kerülnek ki, hiszen úgy voksolnak, hogy a kampányfinist, illetve annak fordulatait már nem várják meg. A Wisconsin Rapidsban élők például már a republikánus Donald Trump és a demokrata Hillary Clinton közti első tévévitát egy héttel megelőzően dönthettek. És becslések szerint országszerte legalább félmillióan szavaztak, mire nyilvánosságra került a New York-i milliárdos macsó kiszólásairól készült felvétel, ami a függetlenek és a nők körében rombolta Trump esélyeit.

Az USA-ban az elnököt négyévente, illetve a kongresszus két házának tagjait kétévente a november első hétfőjét követő kedden (november 2. és 8. között) választják meg, de az egyes szövetségi államok engedélyezhetik, hogy a voksokat ezt megelőzően is leadhassák. A fővárosban, Washingtonban és 37 államban a hivatalos nap előtt – változó kezdettel, de átlagosan három héttel korábban – megnyitják a választóhelyiségeket, ahol bárki szavazhat. A kijelölt hely lehet hivatal, könyvtár, iskola, vegyesbolt vagy bevásárlóközpont is. Azok, akik a törvényben rögzített novemberi kedden várhatóan nem tudnak elmenni – például mert mentősként vagy tűzoltóként szolgálatban vannak –, távollévőknek járó szavazólapot (absentee ballot) kérhetnek, ami a külföldön szolgáló katonáknak és diplomatáknak is jár. A lehetőséget mindenütt felkínálják, de Washingtonban és 27 szövetségi államban indokolni sem kell az előzetes szavazólap igénylését, azt a kérelmezőknek automatikusan elküldik postán.

A kitöltött szavazólapot – amelyen az elnöktől a szövetségi és államon belüli szenátorokon és képviselőkön keresztül a bírákon át egészen a seriffhelyettesig számos név szerepel – fel lehet adni postán vagy el lehet vinni személyesen az előre megnyitott választóhelyiségbe. Három szövetségi állam, Washington, Oregon és Colorado már teljesen postai úton bonyolítja le a választást: a szavazólapot automatikusan kiküldik a regisztrált választópolgároknak, akiknek azt a voksolás hivatalos napjáig vissza kell juttatniuk. Csak arra kell figyelniük, hogy a családtagok – például azért, hogy pénzt spóroljanak a postaköltséget vállaló államnak – ne helyezzék egy borítékba a szavazatukat, mert azzal érvénytelenné is teszik azt.

hvg

A választás napján voksolni nem tudóknak először 1864-ben, a polgárháború idején adtak lehetőséget az előzetes, levélbeni szavazásra, a fronton harcoló unionista katonák részesültek ebben a kedvezményben. A XX. században sokáig csak a saját államukon kívül tanuló diákok, a külföldön tartózkodók vagy a betegség, illetve mozgáskorlátozottság miatt akadályozottak kérhettek távollévőknek járó szavazólapot. Az 1980-as években elsőként Kalifornia, Oregon és Washington államok nyitották meg ezt a lehetőséget bárki előtt, s az ezredforduló után gyorsuló ütemben gyarapodott azok aránya, akik levélben vagy személyesen már a választás hivatalos napja előtt leadták a voksukat. 2000-ben még a szavazók 16, 2012-ben viszont már a 31 százaléka – a 129 millióból csaknem 40 millió – választott korábban, és az arány az idén tovább nőhet. Ez bezavarhat a választóhelyiségekből távozók megkérdezésén alapuló exit pollok pontosságába, és fals reményeket is ébreszthet. 2012-ben például Ohio államban a választás napján született szavazatokból a republikánus Mitt Romney szerzett többet, de amikor az előzetesen személyesen leadott, illetve levélben érkezett voksokat is beszámították, a demokrata Barack Obama szerezte meg a győzelmet, és vele a kulcsfontosságú elektorokat.

Bár Trump újabban előre csalásnak kiáltja ki az elnökválasztás eredményét, ha nem ő nyer, a manipulálásra nincs esély. Justin Levitt, a Los Angeles-i jezsuita Loyola Marymount Egyetem jogi karának professzora két éve a 2000–2014 közötti különböző választásokon leadott mintegy egymilliárd szavazat között mindössze 31 olyat talált, amelynél bizonyítható és akaratlagos szabálytalanság történt – így arra még a lottóötösnél is sokkal kisebb az esély, hogy tévútra lehessen vinni egy eredményt. A republikánusok és a demokraták viszont késhegyig menő harcot vívnak a választási szabályok megalkotásában, ha úgy vélik, azzal maguknak tudnak kedvezni. Mindkét oldal kedveli azt a módszert, hogy – ha egy államban ellenőrzi a törvényhozást és a kormányzói posztot – a tízévenkénti népszavazások adataira támaszkodva átrajzolja a választókerületek határait. Ez a képviselői körzetekben olyan jól sikerült, hogy a washingtoni törvényhozó testület 435 mandátuma közül – eltekintve a nagy felfordulások idejétől – csupán néhány tucatért folyik igazi harc, a többi a két párt valamelyikének hitbizománya.

Az sem mindegy, mikor és hogyan szavazhatnak. Az előzetesen voksolók közül a republikánusok inkább levélben, míg a demokraták személyesen adják le a szavazatukat. Az utóbbi lehetőséggel különösen az afroamerikaiak élnek, ezért könnyebbültek meg a demokraták, amikor a billegőnek számító Észak-Karolina által hozott választójogi törvényt az idén júliusban alkotmányellenesnek minősítette a területileg illetékes fellebbviteli bíróság. A republikánus többségű állami törvényhozás ugyanis 17-ről 10 napra csökkentette volna az előzetes voksolásra nyitott időszakot, így abból kiesne egy vasárnap. Ez az afroamerikai részvételt csökkentené, ugyanis a feketék alkotta gyülekezetek a vasárnapi miséket követően busszal viszik a híveket az előzetesen nyitva tartó választóhelyiségekbe, a gyakorlat neve Souls to the Polls.

Míg Európában törvénybe ütköző a választók csoportos buszoztatása, az USA-ban ez teljesen legális. A választás napján a két nagy párt aktivistái a mindenki számára hozzáférhető adatbázist használják, amelyben az szerepel, hogy az állampolgárok a szavazáson való részvételhez előírt regisztráláskor milyen pártpreferenciát adtak meg. Ez lehet republikánus, demokrata, valamilyen harmadik párti vagy független. Ennek az előválasztások során van jelentősége, amikor a jelöltjük kiválasztásában a legtöbbször csak az adott párt regisztrált szimpatizánsai vehetnek részt. De a pártpreferencia a mozgósítás mellett segíti a közvélemény-kutatókat – akik így újabb kategóriákra tudják lebontani a jelöltek népszerűségét és a részvételi hajlandóságot a választáson –, és a politikai elemzőket is. Most például lázasan számolgatják, hogy a négy évvel ezelőttihez képest mennyivel több demokrata és republikánus kérte az előzetes postai szavazás lehetőségét. Mivel maga az ilyen voks november 8-áig természetesen nem ismert, a kérelmek számából próbálnak következtetést levonni Trump, illetve Clinton támogatottságáról.

Az sem mindegy, ki és hogyan szavazhat. Európában normális, hogy a választóhelyiségben fényképes igazolványt kell felmutatni, az USA-ban viszont ebből is politikai harc lett. Miután a legfelső bíróság 2013-ban – az Antonin Scalia idén februári haláláig megszokott szűk, 5:4 arányú konzervatív többséggel – hatályon kívül helyezte az 1965-ös választójogi törvénynek azt a passzusát, amely a szegregációt gyakorló déli államokban előzetes szövetségi jóváhagyáshoz kötötte a szabályok változtatását, számos republikánus ellenőrzésű állam előírta a szigorúbb azonosítást. Mivel az USA-ban nincs személyi igazolvány, a leggyakrabban a jogosítványt használják, ám azzal – vagy útlevéllel, illetve katonai és veteránigazolvánnyal – az intézkedéseket támadó demokraták szerint leginkább éppen a jellemzően az ő szavazóiknak számító kisebbségiek, különösen a szegény, vidéki afroamerikaiak nem rendelkeznek. A csatákat bíróságokon vívják. A júliusban elmeszelt észak-karolinai törvény kapcsán például kiderült, hogy annak megalkotásakor a republikánusok szándékosan vették ki az elfogadható arcképes igazolványok közül azokat, amikkel a demokrata tábornak kedveztek volna.