A hollandiai kikötőváros marokkói születésű, iszlám vallású polgármestere, Ahmed Aboutaleb szerint nem rasszizmus megkérdezni, milyen szintig engedjük a külföldi kultúrákat hatni a miénkre. HVG-portré.
„Sosem felejtem el azt a napot: vasárnap volt, és tudtam, hogy az addigi 15 évet el kell dobnom az életemből, s mindent újra kell kezdenem” – emlékszik vissza Hollandiába érkezésére az ország második legnagyobb városának 55 éves irányítója. Aprócska marokkói faluban, a hegyekben töltötte gyermekkorát a nővéreivel; édesapjuk imám volt, édesanyjuk pedig háziasszony. „Mindenki a mezőgazdaságból próbált megélni, de túl kevés földünk volt. Mindenesetre ha már nem leszek politikus, legalább tudom, hogyan kell krumplit termeszteni.” Apja már a hatvanas években emigrált, s az 1976-os családegyesítés előtt több mint egy évtizeden át egy hágai hotelben dolgozott. Az ifjú Ahmed óriási tudásvággyal vetette bele magát az új életbe: „igazi stréber voltam”. Távközlési mérnökként diplomázott, aztán újságíró, tévé- és rádióriporter lett. Sajtósként került be a holland egészségügyi minisztériumba 1998-ban, majd a Forum nevű, multikulturalizmussal foglalkozó szervezet elnöke lett. Az amszterdami városháza gazdasági osztályán dolgozott, amikor Rob Oudkerk munkáspárti tanácsnoknak a rasszista beszólása miatt távoznia kellett a városvezetésből. „Éppen Marrákesben nyaraltam, amikor felhívtak a párttársaim, hogy egy hetem van eldönteni, vállalom-e az utódlását.” 2009-ben lett az etnikailag sokszínű Rotterdam polgármestere.
Szintén marokkói származású, az „ifjúsággal foglalkozó” feleségével egy családi házban élnek Rotterdamban. „Hollandiában törvény írja elő, hogy a polgármesterek ott lakjanak, ahol dolgoznak” – magyarázza. Három lánya és egy fia van, a legidősebb közülük 30, a legfiatalabb 11 éves. Szabadidejében verseket fordít arabról hollandra, továbbá ír: legutóbbi, 2015-ben megjelent könyvében egy rotterdami háborús történetet mesél el.
Az első nyugat-európai muszlim polgármesterként mit szól ahhoz, hogy az USA új elnöke meg akarja tiltani számos muszlim többségű ország állampolgárainak beutazását?
Nyugtalanít. De várnék még egy kicsit, hátha Donald Trump átgondolja a politikáját. A határok lezárása amúgy sem hoz nagyobb biztonságot, ezt felfoghatnák végre a politikusok. Nagyon nem tetszik például, hogy Magyarország kerítést épített. Ha mindent lezárunk, vége a nemzetközi kereskedelemnek, és így a jólétnek is. Szoktam is viccelődni a német barátaimmal: a rotterdami kikötő nélkül nem lenne Mercedes.
A két évvel ezelőtti párizsi Charlie Hebdo-merénylet után még ön is azt mondta, hogy az országban élő muszlimok elhúzhatnak, ha nem tetszik nekik a szólásszabadság.
Nem a származással van baj, hanem azokkal, akik az iszlámot eszközül használva próbálnak hatalomra jutni. Sokan nem is gondolnak arra, hogy a terror áldozatai leginkább maguk a muszlimok. Persze hozzánk minél közelebb történnek az akciók, annál inkább érezzük a feszültséget.
Hamarosan Hollandiában is választások lesznek, és itt is érezhető a politikában a radikalizálódás. Iszlámhívőként hogyan viszonyul Hollandia eddigi liberális értékeihez?
Senki sem azt mondja, hogy vessünk véget a liberalizmusnak, az a nagy kérdés, milyen szintig engedjük a külföldi kultúrákat hatni a miénkre. Mondogatom is Hágában a politikusainknak, hogy ne kiáltsák ki rasszistának azt, aki felteszi ezt a kérdést. Hiszen a jövőnkről van szó. Most azért lobbizom, hogy Rotterdamban is liberalizálják a coffeeshopokat. Szerintem a demokrácia lényege, hogy a kisebbségeknek is joguk legyen ahhoz, ami nekik fontos. Akár az abortuszhoz, akár az eutanáziához, vagy éppen ahhoz, hogy terjeszthessék az utcán a Koránt.
Amikor tizenöt évesen menekültként érkezett az országba, barátibb volt a fogadtatás, mint mostanában?
Rengeteg támogatást kaptunk akkor is az önkéntesektől. Nem beszéltük a nyelvet, ismeretlen volt a kultúra, az ételek, minden. Volt egy olyan központ, ahová eljárhattunk tanulni a többi menekült fiatallal együtt. Aztán kiderült, hogy a város más részein is vannak hasonló lehetőségek, de az ilyesfajta dolgok csak hosszú kérdezősködés után derültek ki. Az is véletlen volt, hogy éppen műszaki iskolába kerültem. Szerencsére kiderült, hogy a földrajz és az irodalom mellett a matematikához is van érzékem.
Ha már az irodalomnál tartunk: évek óta arab költők verseit fordítja hollandra. Mit szeret a költészetben?
Imádom a különböző nyelvek dallamát, például a magyarét is. Csodának tartom, hogy ennyi nyelv van a Földön. A kedvenc egyiptomi költőm az egyik versében így írja le a szerelmet: az ifjú belenézett imádottja szemébe, beleesett az óceánba, de nem tudott úszni, csónak pedig sehol sem volt. Csak a költészet képes ilyenre! Elbűvöl a madarak éneke is. Sokszor kimegyek az erdőbe futni, távol a város zajától, hogy halljam a természet susogását.
Nem csoda, hogy dudorászva érkezett az interjúra! Saját verset még nem próbált írni?
Leveleket írok, amiket sosem küldök el. Mindig is érdekelt a retorika. A téma bármi lehet: szerelmi vallomás, vagy gondolatok valakihez, aki már meghalt, esetleg üzenet egy politikai ellenfélnek. A lényeg az a másfél óra spiritualitás, ami alatt nem gondol az ember az apró-cseprő gondjaira, a rendőrségre, a városi teendőkre. Ilyenkor csak a legbelső Ahmedre figyelek, aki valójában vagyok.
Grafomániája a magyarázata annak is, hogy minden e-mailt maga válaszol meg?
Ez inkább abból fakad, hogy az eltérő kulturális hátterem miatt teljesen más a munkamódszerem is. Az első hivatali napom óta rendszeresen kijárok a hétköznapi emberek közé is. Néha magammal viszem a rendőrkapitányt, az ügyészt vagy valamelyik kollégámat, együtt eszünk a városlakókkal, bátorítjuk őket, hogy panaszkodjanak. Bár Rotterdam neve egyre jobban cseng a világban, sajnos a társadalomban sokan kerülnek a vesztesek közé, és velük személyesen is törődnöm kell.
Hallott arról, hogy Budapest bejelentkezett a 2024-es olimpiai játékok megrendezésére?
Nem. Korábban Amszterdammal közösen lobbiztunk, hogy olimpiai helyszín lehessünk, de személy szerint én negatívan állok az olimpiarendezéshez. Haragszom a Nemzetközi Olimpiai Bizottságra, amiért olyan hatalmasak az elvárásai a házigazda infrastruktúrájával szemben, hogy borítékolt a korrupció. Magam azt az álmot dédelgetem, hogy egyszer az ifjúsági játékokat megrendezhetjük – de azt csakis az olimpiai alapelvekhez visszatérve tudom elképzelni. Vagyis a versenyző fiatalok nem elkülönített olimpiai faluban laknának, hanem családoknál.
Családcentrikussága tehát megkérdőjelezhetetlen! Hogyan bírja, hogy a munkája miatt oly kevés időt tölthet a szeretteivel?
Korán kelek, hogy minden reggel én készítsem el a reggelit, és igyekszem legalább fél órát csevegni velük, még mielőtt belevetem magam a munkába. Este ugyanis szinte mindig alszanak, amikor hazaérek. Most lesz egy esküvő a rokonságban, már augusztusban szóltak, különben esély sem lenne arra, hogy ráérjek. A nyaralás viszont szent. Elvesznék a munkában, ha egy-két hetet nem pihennék. Többször jártam Budapesten, imádom a hidakat és nyáron a teraszos vendéglátóhelyeket, szeretem órákig bámulni az embereket egy kávé mellett. Nagyon szép város, vigyázzanak rá!
Egy lecsúszott zsákfaluban játszódik, ahhoz képest mégis meglepően pozitív kicsengésű a Loupe Színházi Társulás Az éjjel soha nem érhet véget című bemutatója. De mit jelent itt a fociultrák kedvenc dala? Kritika.
Parázs vita zajlott az EP-ben Magyarországról – Pride, gyülekezési jogok, sátánizmus.
Ami valójában egy kármentesítésre szoruló ipartelep.
A kamatok egyelőre nem érkeztek meg.
A Belügyminisztérium államtitkára mást ígért.
