Szilágyi Erzsébet, egy Nyírcsaholyból származó magyar nő masszírozta éveken át Kim Ir Szen észak-koreai vezetőt. A nő emlékiratai nemrég Barátom Kim Ir Szen címmel jelentek meg, Vujity Tvrtko pedig a Facebook-oldalán élő interjúban szólaltatta meg a nőt.
Szilágyi Erzsébet 1956 óta Svájcban, Lausanne-ban él, ahol nyirokmasszázs-specialistaként szerzett magának nemzetközi hírnevet. Az 1980-as években aztán megkeresték azzal, hogy mennyiért tanítana be Svájcban egy koreai lányt a technikájára, később pedig már arról volt szó, hogy Koreában zajlana az oktatás.
Végül megállapodtak, hogy két hétre odautazik, hogy betanítson lányokat a masszázsra 12 ezer svájci frankért, de ekkor derült ki, hogy nem Szöulba, Dél-Koreába kell mennie, hanem Phenjanba, Észak-Koreába.
Nyeltem egyet, hallgattam, pislogtam is talán. ... Mikor elment, elsősorban megnéztem, hogy hol is van Phenjan. Akkor láttam, hogy az Észak-Korea.
A nő hezitált ugyan, de végül azt a tanácsot kapta, hogy nyugodtan fogadja el az állást, nem fog vele történni semmi.
Amikor végül megérkezett Észak-Koreába, még mindig arról volt csak szó, hogy néhány lányt kell betanítania a nyirokmasszázsra, majd elvitték egy házhoz, ahol megkérdezték, a tanítás mellett kezelne-e "egy idős urat, aki beteg", mire ő azt mondta, miért ne? Erre bevitték egy irodába, ahol az asztalnál ült egy idős úr, őt kellett kezelni. A nő elmondása szerint a férfi "nem volt tökéletes egészségi állapotban", de fogalma sem volt róla, hogy ki az.
Két-három kezelés után végül megkérdezte a tolmácsot, hogy ki ez egyáltalán, de csak azt a választ kapta, hogy a férfinak "nagy felelősség van a vállán". Végül amikor már egy hete Észak-Koreában volt, egyszer bekapcsolta a tévét, ahol egy ülésről számoltak épp be. Szilágyi Erzsébet sok embert felismert a tévében, és azt látta, hogy mind a páciense körül ugrált. "Hát ez a főnök lehet" - gondolta ekkor magában, de előtte soha nem hallott Kim Ir Szenről, csak annyit tudott, hogy Észak-Koreában diktatúra van.
A masszőr soha nem maradt egyedül, mindig volt vele egy tolmács és egy sofőr, de egy hotelszoba helyett idővel külön házban helyezték el a tanítványaival együtt, ahol kilencfős személyzetet kapott. Saját megfogalmazása szerint ez egy "aranykalitka" volt, nem mozoghatott szabadon, mindenhova kísérgették, Kim Ir Szent pedig minden útjára el kellett kísérnie, mert naponta másfél órán át masszírozta.
Az első, két hetes látogatása végén megkérték, hogy maradjon még, de a nő nemet mondott. Később mégis visszament, és 1987 és 1992 között végül összesen két évnyi időt töltött Észak-Koreában.
Kim Ir Szennel idővel baráti viszonyba kerültek, volt, hogy beszélgettek, Kim Ir Szen mesélt a kínai tanulmányairól, a nő szerint nagyon művelt volt. Később kétszer ebédre is meghívták, kétszer pedig Kim Ir Szen elvitte horgászni, és sok halat fogtak. Voltak színházban és cirkuszban is Kim Ir Szennel, a feleségével és többekkel, de néhány nagy ünnepségen is részt vett.
Ajándékot is kapott Kim Ir Szentől, két golyót, amit kézben lehet forgatni, és ami jó az ízületeknek. Születésnapjára pedig egy képet ajándékoztak neki, valamint felajánlották az észak-koreai állampolgárságot is, de ő a korára hivatkozva udvariasan visszautasította. Szilágyi Erzsébet egy svájci órát és egy vadászkutyát vitt ajándékba Kim Ir Szennek.
A nő elmesélte, hogy tudta, hogy kivételes helyzetben van Észak-Koreában, ugyanis egy idő után nem lefüggönyözött kocsival vitték ide-oda, ezért látta az országot is, és azt is, hogy az ottaniak milyen körülmények között éltek.
Végül 1992-ben Kim Ir Szen már olyan jó egészségi állapotban volt, hogy azt beszélték meg, hogy csak 1994-ben megy majd vissza, de addigra a diktátor szívrohamot kapott. A nő utoljára 2001-2002-ben járt Észak-Koreában, szintén masszőröket betanítani.
Arra, hogy megváltoztatta-e az életét az észak-koreai munka, a nő csak annyit mondott: "anyagi gondom nincs".
