Vajon 180 fokos külpolitikai fordulatot jelent-e a szíriai vegyifegyver-támadásra adott amerikai katonai csapás? Annyi bizonyos, hogy Donald Trump elnök sokaknak üzent.
Ritkán változik annyira gyorsan és váratlanul egy kormányzat álláspontja, mint ahogy napok – ha éppen nem órák – alatt vett teljes fordulatot a Szíriával kapcsolatos amerikai hozzáállás. Az USA a múlt csütörtökön 59 Tomahawk típusú robotrepülőt lőtt ki egy szíriai légibázisra, ahonnan a feltételezések szerint előzőleg szíriai gépek vegyifegyver-támadást hajtottak végre Idlíb tartományban felkelők ellen. A hat éve folyó szíriai polgárháborúban végrehajtott eddigi legjelentősebb amerikai katonai beavatkozás szinte mindenkit meglepett. A Barack Obama vezette, Damaszkusszal szemben kritikus előző washingtoni kormányzat távolságtartása után Donald Trump folyvást hangoztatta, hogy Basar Asszad szír elnöknél nagyobb probléma az Iszlám Állam.
Mi változott, hiszen a szíriaiak szenvedése nem most kezdődött? A gyakorta ösztönszerűen nyilatkozó – és netán cselekvő – Trump szerint „gyönyörű kisgyermekek” is voltak a majd kilencven áldozat között. A halottakról és haldoklókról készült képek az elnököt is megrendíthették: az egyik videón például a fuldokló kisgyermek úgy tátogott levegő után, mint a partra vetett hal. De függetlenül a bébieffektustól, Trumpnál a vegyi hadviselés az a pont lehetett, amelyet nem szabad átlépni.
| Embertelen gázok |
A mérgező eszközök használata több ezer évre nyúlik vissza, az első tiltó egyezmény viszont alig több mint háromszáz éves. Franciaország és a Német-római Birodalom 1675-ben mondott le a mérgezett muskétáslövedékekről, s ezt máig fél tucat nemzetközi szerződés követte. A vegyi fegyverek széles körű bevetésére először az első világháborúban került sor, Németország 1915-ben Varsó mellett hajtotta végre a történelem első nagy gáztámadását. De a bromidtartalmú anyag nem volt hatékony, a nyugati fronton kipróbált klórgáz viszont annál inkább. Az új harcmodorhoz minden résztvevő csatlakozott, és a háború végéig több mint 90 ezren vesztették életüket és egymillióan sérültek meg vegyi hadviselésben. Az 1925-ben elfogadott genfi jegyzőkönyv hatására a második világháború frontjait jórészt elkerülték a vegyi és a biológiai fegyverek. Szaddám Huszein iraki diktátor azonban 1988-ban a kurdok ellen használta a mustárgázt: a polgári lakosság elleni eddigi legnagyobb ilyen jellegű támadásban ötezren haltak meg. Szarinnal gázosította el a tokiói metrót 1995-ben az Aum Sinrikjo szekta, 13 halálos áldozatot követelve. Az orosz titkosszolgálat feltehetően polóniummal mérgezte meg 2006-ban Londonban egykori tisztjét, Alekszandr Litvinyenkót, Kim Dzsong Un dél-koreai elnök féltestvérével az idén Malajziában VX ideggáz végzett. Bár az 1997-ben 192 ország által aláírt vegyifegyver-konvenciónak Szíria is részese – Észak-Korea nem –, a hat éve folyó polgárháborúban Basar Asszad elnök erői többször is bevetettek klórgázt és szarint. Holott a lefegyverzésért 2013-ban Nobel-békedíjat kapott a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet. Nyilvánvaló, hogy Damaszkusz nem adott számot minden készletéről. Valószínű, hogy ebből juthatott az Iszlám Államnak (IS) is, amely 2016-ban Észak-Irakban mustárgázt vetett be. Az IS kiképezi külföldi fegyvereseit a klórgázzal végrehajtott terrortámadásra is, ők aztán hazatérve ezért is rendkívül veszélyessé válhatnak. |
Az elnök közölte: a tragédia igencsak megváltoztatta a hozzáállását Asszadhoz. Felszólította a „civilizált nemzeteket”, hogy vessenek véget a szíriai vérontásnak. Egy héttel az után, hogy külügyminisztere, Rex Tillerson még elhessegette a szír elnök eltávolítására szóló felhívásokat – erről azóta is kétértelműen fogalmaz –, hozzátéve, hogy Asszad sorsáról a szíriai nép dönt. Sőt 2013-ban Trump még arra buzdította Obamát, hogy ne támadja meg Szíriát. Holott előzőleg Obama fenyegette meg Damaszkuszt vegyifegyver-bevetés esetére. A szintén szarinnal végrehajtott akkori gyilkolásban több százan vesztették életüket, Obama mégis úgy döntött, nem csap oda, hanem orosz segítséggel és a diplomácia eszközével felszámolják a szíriai vegyifegyver-készleteket.
A jelek szerint azonban ez nem sikerült maradéktalanul, és a mostani amerikai kormányzat – burkoltan bírálva az előzőt – közölte: itt volt az ideje tenni valamit, hogy elrettentsék Asszadot újabb gáztámadástól. Kérdés, hogy a figyelmeztetést mennyire vette komolyan a szír rezsim. A robotrepülőkkel végrehajtott csapások nem túl hatékonyak, a komolyabb – például harci gépekkel, netán szárazföldi erőkkel – folytatott beavatkozás pedig kockázatos vállalkozás lenne. Az amerikai támadás utáni napokban pedig a szír légierő gépei ugyanarról a bázisról újra felszálltak. Egyelőre azt sem tudni, mi volt Trump valódi célja: egyszeri büntetés, eltántorítás a vegyi fegyverek használatától, vagy hosszabb távon Asszad megbuktatása, a konfliktus tárgyalásos rendezése (azóta egy tévéinterjúban azt hangsúlyozta, csalódott a szíriai elnökben, külügyminisztere és az amerikai ENSZ-nagykövet szavaiból is Asszad eltávolításának szándéka sejlett fel).
Egyáltalán van-e átfogó stratégia, és vége van-e az „Amerika az első” politikának, a Trump-féle befelé fordulásnak? Trump mindenesetre a csapás előtti 48 órában folyamatosan tárgyalt a nemzetbiztonsági vezetőkkel, akiktől megoldási variációkat kért és kapott. Vagyis tapasztalt katonai szakértőkkel konzultált, és nem a politikai tanácsadóival, akik elnöksége első heteit érezhetően befolyásolták. Bár a washingtoni kongresszus több tagja is alkotmányellenesnek minősítette az elnöki döntést, mindkét párt részéről befolyásos vezetők is a támogatásukról biztosították Trumpot. Ahogy London, Berlin, Párizs, Ankara és Tokió is tette, még ha különböző formában is.
Kétségtelen, hogy Washington gyors és határozott választ adott, ugyanakkor merőben veszélyeset. Hiába értesítették előre Moszkvát, a kiszemelt szíriai bázison orosz egységek is állomásoznak. A közvetlen orosz–amerikai összecsapás kockázata pedig csak nőtt, hiszen Vlagyimir Putyin orosz elnök felfüggesztette azt a kommunikációs csatornát, amelyet azért hoztak létre, hogy a szíriai légtérben ne akadhassanak össze a két atomhatalom harci gépei.
Bizonyos, hogy véget ér Trump és Putyin kölcsönös udvarlása, és a kétoldalú kapcsolat is jó időre megromlik. Putyin tudatta, hogy az általa „szuverén állam elleni agressziónak” nevezett amerikai légicsapás súlyos kárt okozott a kétoldalú kapcsolatokban. Sőt Moszkva igen fenyegetően közölte, „egy lépéssel közelebb kerültek a háborúhoz”. Az orosz diplomácia a teheránival együtt pedig azt is hangoztatta: az USA számára is vannak tilos határok. Az orosz hadvezetés a szíriai Tartúsz kikötője felé küldte az Admiral Grigorovics fregattot, ami azonban inkább csak erőfitogtatást jelent, és nem valódi tűzerőt. De azt jelzi, hogy Putyin elszánt, és esze ágában sincs feladni a saját felségterületének tekintett Szíriát.
Amerikai részről egyértelművé tették, hogy Moszkvát is felelősnek tartják a vegyi támadásért. Az új amerikai elnök Szíriával kapcsolatos kezdeti mérsékelt hangütése pedig bátoríthatta Asszadot a keményebb fellépésre, ami viszont az orosz fővárosban sem arathatott tetszést. Moszkvának egyre kényelmetlenebb, hogy az Asszad-rezsimet háborús bűnökkel vádolják, az oroszokat pedig bűnrészességgel. Damaszkusz és Moszkva egyébként cáfolta, hogy a szír kormányerők vetették be a mérgező gázt, az ő verziójuk szerint a felkelők vegyifegyver-raktára robbant fel. Kérdés, a belpolitikailag egyre sebezhetőbb Putyinnak érdekében áll-e a feszültség élezése?
A szíriai szunniták elleni atrocitásokban való orosz részvétel miatt a szomszédos arab államokban és Törökországban egyre nő a Damaszkusz és Moszkva elleni harag. Oroszországban, Közép-Ázsiában vagy a Kaukázusban, ahogy a Szíriában harcoló csecsenek ezreinek körében érlelődik a bosszúvágy. Mint ahogy ezt a Kirgizisztánban született Akbarzson Dzsalilov által a szentpétervári metró ellen végrehajtott terrortámadás is bizonyítja, ami jelezte, mi várható, ha Moszkva nem mászik ki valahogy a szíriai mocsárból. Mindez lehetőséget teremt arra, hogy az USA és Oroszország – egymást segítve – a diplomácia eszközével találjon kiutat a válságból, elkerülve a beláthatatlan következményekkel járó esetleges katonai konfrontációt. A párbeszédre lesz lehetőség, hiszen Tillerson a héten Moszkvába indult, hogy rávegye Putyint: gyakoroljon nyomást Asszadra.
A katonai erő bevetésével Trump az egész világ, de különösen az USA ellenfelei, így Irán vagy Észak-Korea számára is üzent. Sőt Kínának is, hiszen Trump nemrég azzal fenyegetőzött, hogy ha a nukleáris és rakétakísérleteit makacsul végző Phenjan megrendszabályozásában Peking nem segít, akkor az USA az észak-koreai problémát egyedül oldja meg. Trump egyébként csütörtök délután az éppen a floridai Mar-a-Lago nevű birtokára látogató Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár-államfővel közös vacsora előtt hagyta jóvá a szíriai támadást, hogy arra éppen a fogadás alatt kerüljön sor. Akár szándékos, akár véletlen volt az egybeesés, Hszi azzal a benyomással távozhatott, hogy az új amerikai elnök valóban kiszámíthatatlan.
Súlyos következményekkel jár és meglepő fordulatokat hozhat az a tulajdonosi összetétel, amely a kormány döntése alapján kialakul a magyar védelmi ipar meghatározó vállalatainál.
15 hónap alatt sajátította el a szakmát.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
A Michelin-csillag után egy újabb elismerést sepert be az Őrségben található Pajta.
2023-ban még 4,1 milliárdot termelt az állami támogatásokkal kitömött lánc.
Gyűlöletkeltésre hivatkoznak.
Új helyzet van.
