Sorra vesznek össze egymással a volt Jugoszlávia utódállamai

Felemelő, amikor együtt énekelnek az emberek. Kevésbé szép viszont, amikor a horvát államfő, a miniszterelnök, valamint a kormány több tagja azt a Lijepa li si (Gyönyörű vagy) nótát dalolja, amelyben a második világháborús usztasa rezsimet példaképnek tekintő zenész, Marko Perkovic a délszláv háborúban létrehozott boszniai horvát bábállamról, Herceg-Bosznáról nosztalgiázik. A szellemiségében leginkább az Az a szép, az a szép, miénk lesz a Felvidék kezdetű nótával rokon dal legutóbb a hadsereg napja alkalmából hangzott el a politikai elit tolmácsolásában, s a kórus tagjait az sem zavarta, hogy a mű szerzőjét egyebek mellett már Szlovéniában, Németországban, Ausztriában és Hollandiában sem engedik fellépni.

A nacionalista Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) vezetése alatt álló ország – az államfő, Kolinda Grabar Kitarovic és Andrej Plenkovic kormányfő is a HDZ tagja – úgy tűnik, szándékosan hergeli szomszédját, Boszniát. Zágráb képviselői minden lehetséges EU-s fórumon azt ismételgetik, hogy Boszniában iszlamista szélsőségesek ezrei élnek, s ezzel a volt jugoszláv tagköztársaság súlyos veszélyt jelent Európa biztonságára. A vádak – még akkor is, ha valóban akadnak szélsőségesek Boszniában – egyértelműen túlzóak, Zágrábban azokat a másik jugoszláv utódállamban letelepült külföldieket is iszlamistának tekintik, akik az 1990-es évek első felében a bosnyákok oldalán harcoltak a szerbek, illetve a horvátok ellen.

Persze Boszniát sem kell félteni. 2017 kora őszén kiderült, hogy a szarajevói titkosszolgálatok minél több horvát politikus és üzletember beszélgetéseit igyekeznek lehallgatni, mivel úgy vélik, a jelenlegi zágrábi vezetés szívesen újraélesztené Herceg-Bosznát. A boszniai illetékesek el is ismerték a lehallgatás tényét, de azt hangsúlyozták, hogy jogukban áll mindent megtenni az állam biztonságáért.

Horvátország Szlovéniával is vitában áll. Zágráb – arra hivatkozva, hogy Ljubljana a színfalak mögött lobbizott a bíráknál – nem ismeri el azt a nemzetközi döntőbírósági határozatot, amely a nyáron önálló tengeri kijáratot adott Szlovéniának a Pirani-öbölben. A horvát elutasítás részben talán válasz arra is, hogy Szlovénia – éppen a tengeri kijárat ügye miatt – évekig fékezte Horvátország EU-integrációját. Pedig annak idején a két ország egymással együttműködve vált ki Jugoszláviából.

Horvátország – ahol évek óta egymást követik az előrehozott választásokba torkolló belpolitikai válságok – Szerbiát vádolja azzal, hogy szándékosan igyekszik elrontani a két ország egyébként sem mindig baráti viszonyát. Zágrábban október elején bejelentették, hogy határozatlan időre elhalasztják Aleksandar Vucic szerb kormányfő horvátországi látogatását, mert Belgrád akadályozza a kapcsolatok rendezését. A lemondás indoka az volt, hogy Belgrádban – több kormánytag jelenlétében – leleplezték Milan Tepic szobrát. Az őrnagy erre azzal szolgált rá, hogy 1991-ben, a horvátországi harcokban nem adta meg magát, s inkább magára és 11 horvát katonára robbantott egy lőszerraktárt. Belgrádnak persze azonnal eszébe jutott, hogy Horvátországban tavaly meg annak az usztasa merénylőnek, Miro Baresicnek állítottak emlékművet, aki 1971-ben Stockholmban megölte Vladimir Rolovic jugoszláv nagykövetet.

Szerbiában nem csak a délszláv harcokban meghalt tisztek remélhetnek emlékművet, a 2006-ban a hágai Nemzetközi Törvényszék fogdájában elhunyt Slobodan Milosevic szerb, majd jugoszláv államfő is jó eséllyel pályázik erre. A szerb nacionalizmus felkorbácsolójaként számon tartott politikus szobrának felállítását leginkább korábbi szövetségese, Ivica Dacic, a szerb szocialisták vezetője, jelenlegi szerb külügyminiszter és miniszterelnök-helyettes támogatja, de hasonlóan gondolkodik a kormány több más tagja is. „A Milosevic-emlékmű terve mögött részben az húzódik meg, hogy a kezdeményezők a maguk múltját is tisztára akarják mosni. Ha ő nem bűnös, akkor én sem lehetek az, gondolják a szoborállítók” – véli Zarko Korac belgrádi politológus, aki szerint a szerb nacionalizmus újraéledése hosszabb távon árt az ország érdekeinek. „Az európaiak el fognak gondolkodni azon, milyen ország az, amely úgy akarja az EU-integrációt, hogy közben külügyminisztere azt állítja, Milosevic nem követett el bűnöket” – magyarázta Korac.

Szlobodan Milosevics

AFP / Francois Xavier Marit

A szoborállításokkal rövid távon viszont Zágráb és Belgrád is jól járt. Az affér hatására mindkét országban néhány százalékponttal nőtt a nacionalizmus kártyáját rendszeresen kijátszó kormány népszerűsége. S az is tetszett a szerbiai közvéleménynek, hogy Belgrád – példátlan módon – augusztus végén hazarendelte a szkopjei nagykövetség teljes állományát, mert a macedónok állítólag titkosszolgálati akciót indítottak Szerbia ellen. Az is megdobta Vucic hazai támogatottságát, hogy olyan mozdonnyal akarta újraindítani a Szerbia és Koszovó között évek óta szünetelő vonatközlekedést, amire hatalmas betűkkel és több nyelven volt felírva: Koszovó Szerbia része.

Néhány hónappal később persze Koszovó is válaszolt. Miután több hónapig tartó kormányválság után megalakult a Ramush Haradinaj vezette új kormány, a miniszterelnök – akinek komoly szerepe volt abban, hogy az albán többségű Koszovó elszakadt Szerbiától – első nyilatkozatában bejelentette: koszovói állampolgárságot és útlevelet kaphatnak a határ szerbiai oldalán maradt albánok. Azok az albánok, akik 1999-től kezdve két éven keresztül harcoltak, hogy Koszovóhoz csatlakozhasson három dél-szerbiai megye. S ha már lúd, legyen kövér: Haradinaj azt is közölte, egyes szakaszokon nem fogadja el a koszovói–montenegrói határ vonalát, és ha Podgorica nem hajlandó a kompromisszumra, akkor Pristina maga fogja megoldani a kérdést.

A cikk a HVG 2017/41. számában jelent meg.