Németország a szocdemek koalíciós igenjére vagy nemjére vár

A múlt hét csütörtök reggeltől péntek délelőttig, 25 órán át tárgyaltak egymással a német uniópártok (CDU–CSU) és a szociáldemokraták (SPD) vezetői arról, nekifutnak-e a részletes koalíciós szerződés kidolgozásának, a kormányalakításnak. Az átvirrasztott éjszaka minden külső jegyét hordozó pártelnökök, Angela Merkel (CDU), Martin Schulz (SPD) és Horst Seehofer (CSU) közös sajtótájékoztatóján bejelentett „igen” általános megkönnyebbülést váltott ki a politikai élet megfigyelőiben, végre belátható közelségben látván a kormányalakítást. Ám 24 óra sem telt bele, s újra bizonytalanná vált a helyzet, miután kiderültek a többek között a menekültek számát évente 180 és 220 ezer közé szorító, a minimális nyugdíjat rögzítő és az EU reformját támogató megállapodás részletei.

Az SPD-nek a tárgyalásokon részt nem vevő politikusai úgy látták ugyanis, hogy az európai együttműködés ígéretén kívül édeskevés került be a megállapodásba a szocdemek eredeti követelései közül. Az igazságtalannak tartott, mert a magánpácienseket az állami rendszerben biztosítottakkal szemben előnyben részesítő kettős egészségbiztosítás átalakítása és egységessé tétele helyett csupán egyetlen apró kozmetikai módosítás lesz, miszerint a járulékot a munkavállalók és a munkáltatók ismét fele-fele arányban viselik majd. A kiugróan magas jövedelmek megadóztatása helyett mindössze aprócska morzsa az alacsony jövedelműeket is terhelő, s az újraegyesítés után mindenkire kivetett szolidaritási járulék némi csökkentése. De nem sikerült eltörölni a föderális rendszer egyik, ma már túlhaladottnak tűnő előírását sem, amely megtiltja a szövetségi kormány beavatkozását a tartományi oktatásba, így adott esetben például iskolák építésével a beruházásokat is.

Vagyis úgy tűnik, a Merkel vezette uniópártok érdekérvényesítő képessége meghaladta Schulz és a szocdemek tehetségét. Így aztán egy nappal a megállapodás után az SPD Szász-Anhalt tartományi szervezetének kongresszusa elutasította az egyezséget. Ennek önmagában még nem lenne jelentősége, ha ez a helyi összejövetel nem a jövő vasárnapra összehívott országos SPD-kongresszus egyik előjátéka lett volna. Ahol arról szavaznak majd, megkezdheti-e a pártvezetés a koalíciós szerződés részleteinek megtárgyalását, kidolgozását az uniópártokkal.

Még módosítani kell a múlt pénteki megállapodáson – vetették föl többen is az SPD második vonalából, ami gyorsan eloszlatta az egyezség okozta örömet. Ám az utólagos kozmetikázás elég furcsa igényénél is jobban mérgezte a légkört a leendő koalíciós partnerek között a bajor CSU frakcióvezetőjének erre adott arrogáns válasza. Alexander Dobrint ugyanis arra szólította föl Schulzot, hogy vessen véget pártjában a „törpék lázadásának”. Akik ezek után nyilván még megkeseredettebb ellenségei lesznek a koalíciós szerződésnek. A folytatás első része vasárnap, az SPD-kongresszuson dől el. A második – még ha a kongresszus zöld utat ad is – azon a pártszavazáson, amelyiken várhatóan február vége felé az összes SPD-tagot megkérdezik majd, összeálljanak-e immár harmadszor a konzervatívokkal. Az eddigi két közös kormányzati ciklus azzal járt, hogy az SPD választásról választásra egyre rosszabb eredményt ért el.