Uganda évek óta erőn felül, példaértékűen kezeli a dél-szudáni polgárháború és éhínség miatt kialakult menekültválságot. Most viszont Izraelből elküldendő afrikaiak befogadásával hozták hírbe.
Minden békekísérlet ellenére tart a 2011-ben függetlenné vált Dél-Szudánban a véres polgárháború, ami a Salva Kiir elnök és korábbi helyettese, Riek Machar közötti hatalmi harc kapcsán robbant ki. A kettejük politikai ellentétét súlyosbítja, hogy különböző etnikai csoporthoz tartoznak. A kegyetlen mészárlások és az éhínség miatt – a lakosság fele, mintegy hatmillió ember éhezik – rengetegen haltak meg, két és fél millióan pedig földönfutóvá váltak. Bár 2015 augusztusában békeszerződést írtak alá az egymással szemben álló felek, az egyezmény csak üres papírnak bizonyult. A koldusszegény fiatal afrikai állam képtelen eltartani a lakóit, ezért sokan a menekülést választják a környező országokba, elsősorban a déli szomszédhoz, Ugandába. Amely az 1994-es ruandai mészárlások óta a legnagyobb afrikai exodusszal kénytelen megbirkózni.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint naponta közel kétezren lépik át a határt, a menekültek száma már elérte az 1,3 milliót – a 85 százalékuk nő és 18 év alatti fiatal vagy gyerek. Jelenleg a világon sehol másutt nem emelkedik gyorsabban a menekültek száma. A kialakult helyzet komoly megterhelés a nem éppen jómódú, negyvenmilliós mezőgazdasági országnak, Ugandának. Mindezek ellenére a kampalai hatóságok nem utasítanak vissza egyetlen menekültet sem. Épp ellenkezőleg: a regisztrációt és egyéb formalitásokat követően, táborba zárás helyett igyekeznek a náluk menedéket keresőket integrálni. Korlátlan időre szóló tartózkodási engedélyt adnak nekik, 900 négyzetméter területű parcellát utalnak ki, amin építkezhetnek és szabadon gazdálkodhatnak, s ennek révén részben el tudják magukat látni. A menekültek nincsenek röghöz kötve, háborítatlanul mozoghatnak az országban, elvileg bárhol letelepedhetnek, illetve vállalhatnak munkát. A jogi keretet mindehhez a liberális menekülttörvény teremti meg.
A nagyvonalúságnak számos oka van. Sok ugandai maga is megtapasztalta a hetvenes években Idi Amin rémuralma alatt, milyen érzés üldözöttnek lenni. Akkor éppen Szudán volt az az állam, amely befogadta az otthonukat elhagyni kényszerülőket. A mostani válságra reagáló nemzetközi segélyszervezetek által finanszírozott új iskolákat, utakat vagy az orvosi ellátást pedig a helybéliek is igénybe veszik. Kereken negyven szervezet működik az országban, melyek seregnyi ugandainak adnak munkát, és ezzel biztos megélhetést. Emiatt aztán az ugandaiak nagy része támogatja a kormány menekültügyi politikáját. Ráadásul az ország északi része gyéren lakott, a kiosztott földek viszonylag terméketlenek, így gazdasági szempontból kapóra jönnek az ott letelepülni hajlandó elűzött dél-szudániak. Kulturális szempontból a beilleszkedés amúgy is zökkenőmentes, ugyanis a XIX. század végén a brit gyarmatosítók által önkényesen meghúzott határ mindkét oldalán kakva és egyéb, egymással rokon népcsoportok laknak. Az üzenet egyértelmű: maradhattok, akár az idők végezetéig.
„Nyitott határokat és nyílt szíveket láttam” – jelentette ki a tavaly Kampalában tartott válságkonferencián António Guterres ENSZ-főtitkár.
„De nem minden ajtó áll nyitva a világban. Sok menekültet visszautasítanak, ráadásul Ugandánál sokkal gazdagabb országokban”
– tette hozzá. Holott Európa szempontjából különösen fontos lenne az ugandai erőfeszítések nagyobb anyagi támogatása, hiszen akkor kevesebb dél-szudáninak jutna eszébe északra vándorolni és átkelni a Földközi-tengeren. A menekültáradat befogadása valóban hatalmas költségeket emészt fel, és Uganda immár elérte gazdasági teljesítőképessége határát. Néhány hónapja csak csökkentett élelmiszeradagokat képesek adni, nincs elegendő orvos és gyógyszer, helyenként kétszáz fős osztályokban kénytelen oktatni a kevés rendelkezésre álló tanár. Az akadozó ellátás következtében újabban helyenként konfliktusok is kialakultak. Emiatt az eddiginél komolyabb anyagi támogatásra hívta fel a nemzetközi közösséget Guterres. Az ENSZ-főtitkár erőfeszítései ellenére mindössze 358 millió dollár segélyt ígértek a konferencián részt vevő országok képviselői, ami csak töredéke annak a kétmilliárdnak, amennyire a kampalai kormány szerint évente szükség lenne.
De nem kizárt, hogy az igényelt összeg valójában erőteljes túlzás. Nem egy forrás arról számol be ugyanis, hogy a befolyt segélyek egy részét a vezetés különböző ürügyekkel kisajátítja, hogy aztán esetleg magánbankszámlákon kössön ki. Ez olyan probléma, amire a Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet már évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet, és aminek orvoslására az ugandai politikusok ígéretet tettek, ám nem váltották be. Ehelyett inkább elhallgatják a gondokat, mert azok nem illenek az önzetlen jótevő képéhez.
Uganda befogadó menekültpolitikája nemrég elősegítette azt, hogy a kampalai kormány már meg is egyezett Izraellel: befogad a zsidó államból több ezer afrikai menedékkérőt. Henry Oryem Okello ugandai külügyi államminiszter tagadta, hogy megállapodás született volna 35 ezer eritreai és dél-szudáni letelepítéséről. Az izraeli kormány január végén 90 napos ultimátumot adott az országba érkezett afrikai menekülteknek, hogy a hazájukba vagy meg nem nevezett harmadik országba távozzanak – ezt 3500 dollárral, repülőjeggyel és más juttatásokkal ösztönzik –, mert különben rács mögé kerülnek. Sajtójelentések szerint harmadik országként Uganda és Ruanda merült fel, mely utóbbi külügyminisztere szintén tagadta ilyen egyezség létrejöttét.
POLGÁR GYÖRGY / JOHANNESBURG
A cikk a HVG 2018/5. számában jelent meg.
Mázsaszám pakolta, porciózta, leltározta a drogot, miközben a megfelelő légcserélő nélküli helyiségekben marta a szemét, bőrét a sokféle vegyi anyag – így nézett ki B.I. átlagos munkanapja a magyar rendőrség központi kábítószer-raktárában.
Új helyzet van.
Orbán Balázs és az MCC hazugsággal vádolja a HVG-t, pedig saját számaikkal állnak konfliktusban.
Budapest hozzászürkült az országos átlaghoz. A legjobb teljesítményt ugyan a belvárosi iskolák diákjai nyújtották, de átlagban Budapest már nincs az élen.
Molnár Áron és Rainer-Micsinyei Nóra csavartak még egyet az amúgy is abszurd alapanyagon.
A több mint másfél millió gyorshajtónak mintegy hatoda nem fizetett.
Még lakat sincs a kapun.
Az irániak most Izrael közepét támadták, Haifa volt a fő célpont.
