Meghalt az ENSZ korábbi főtitkára, Kofi Annan. Családja azt közölte, békében távozott egy rövid betegség után.

A ghánai diplomata tíz éven keresztül, 1997 és 2007 között volt az ENSZ főtitkára, 2001-ben Annan és az ENSZ közösen megkapta a Nobel-békedíjat. 1938-ban született Henry Reginald Annan és Rose Eshun (Victoria Annan) gyermekeként. Szülei a Fante népcsoporthoz tartoznak.

Annan 1962-ben lett a WHO alkalmazottja, 1974 és 1976 között a ghánai turizmust igazgatta. Később ismét az ENSZ-nél dolgozott főtitkár-helyettesként, azután Humán menedzser 1987 és 1990 között.

1996. december 13-án az ENSZ-BT megválasztotta Kofi Annant az ENSZ főtitkárává. Hivatalba lépése 1997. január 1-jén volt. Ő volt az első fekete-afrikai főtitkár. 2001. június 29-én ismét megválasztották. 2003-ban ellenezte a II. Öböl-háborút. Szerinte az amerikaiak illegálisan támadták meg Irakot. 2005-ben sikerült kibékítenie a feleket Dárfúrban.

Kofi Annan, former UN secretary general, dies https://t.co/ohEHPYhE9y

— The Guardian (@guardian) August 18, 2018

2017 áprilisában a most elhunyt diplomata levélben állt ki a CEU mellett. Annan a levélben úgy fogalmaz, az egyetem nagyban hozzájárul a demokrácia további fejlődéséhez, főleg "Európa azon részén, amelyet már sokszor fertőztek meg ártalmas ideológiák".

A diplomata hozzátette, az intézmény vitathatatlanul hozzájárul ahhoz, hogy a szólás- és véleményszabadság alapvető értékeit a jövő generáció számára is átadja. Annan végül reményét fejezi ki a levélben, hogy a CEU folytathatja működését.

Kofi Annan, the former UN secretary-general who won the Nobel Peace Prize for humanitarian work, dies aged 80 https://t.co/lNj6TEmNPo

— BBC Breaking News (@BBCBreaking) August 18, 2018

2018 márciusában pedig publicisztikát közölt „Internet a demokrácia ellen”, amiben azt írta, hogy:

„Az internetre és a közösségi médiára nem is régen még a demokrácia és a szabadság zálogaként tekintettünk. És valóban, a Twitter, a Facebook és a többiek kulcsszerepet játszottak Iránban, az arab tavaszt folyamán és Ukrajnában is. Akkoriban valóban úgy tűnt, hogy a Twitter erősebb a kardnál is.

Ám a diktatúrák lecsaptak az internet szabadságára. Féltek a digitális világtól, mert analóg elnyomó gépezetük számára ismeretlen volt. De félelmük alaptalannak bizonyult. A közösségi médiában szervezett felkelések sorra elbuktak, mert az internet nem helyettesítette a hatékony vezetést, és végül győztek a hagyományos politikai és katonai szervezetek.”

(BBC, Guardian)