Demokrácia, békesség és viszonylagos jólét: ez jellemzi a gyarmati sor alól ötven éve felszabadult Mauritiust. Bár a látszat sok esetben csal.
„Hamar rájöttünk, hogy csak összefogással van esélyünk. Túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy komolyabb összetűzéseket engedhessünk meg magunknak” – magyarázza a látogatónak Mauritius fővárosában, Port Louisban Sanjay, egy ingatlanügynökség tulajdonosa. „Gyakran váltották egymást a többpárti kormányok, így aztán senki sem bitorolhatta olyan sokáig a hatalmat, mint például Robert Mugabe Zimbabwében” – tette hozzá, jelezve, minek köszönhető a nyugalom az egy nagy és két kisebb szigetből álló kis országban. Amely éppen a napokban ünnepelte annak ötvenedik évfordulóját, hogy elnyerte a függetlenségét Nagy-Britanniától.
Az afrikai kontinens délkeleti partjától kétezer kilométerre, az Indiai-óceánban fekvő ország önálló fél évszázada igazi sikertörténet. Az 1968-as függetlenné válása idején mindenki reménytelen esetnek gondolta az új államot, amely erre alaposan rácáfolt. A valaha szinte kizárólag cukornádból és betegápolók külföldi munkavállalásából élő szigetország a csodával határos módon figyelemre méltó gazdasági és politikai fejlődésen ment keresztül.
Míg a fekete kontinens sok állama koldusszegény fejlődő országnak számít, Mauritius a fejlettebbek közé tartozik. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem 1968-ban még négyszáz dollár körül volt, 2016-ban már több mint 9800 dollár, ami az egyik legmagasabb Afrikában. Az utóbbi ötven év alatt sikerült csökkenteni a függést a cukoripartól, és ma már a turizmus és a pénzügyi szolgáltatás a fő bevételi forrás. Ügyesen aknázzák ki a gyönyörű strandok, a különleges élővilág és a gasztronómiai élvezetek vonzerejét is. Jelenleg évente mintegy 1,2 millió üdülni vágyó keresi fel a szigetet, ami alig marad el a helyi lakosok 1,3 milliós számától.
A mindössze háromszázalékos nyereségadó miatt számos nemzetközi cég ide telepítette regionális központját. Sokat tesznek az infrastruktúra fejlesztéséért is. A névadó legnagyobb szigetnek, a még így is mindössze 65 kilométer hosszú és 40 kilométer széles Mauritiusnak remek az úthálózata. 2021-ig az áramfogyasztás 35 százalékát megújuló energiával akarják fedezni, és nemrég belefogtak Port Louis első metróvonalának építésébe.
A demokrácia témájában is jól áll Mauritius: az afrikai országok kormányzati teljesítményét mérő Ibrahim Index of African Governance évek óta kiváló bizonyítványt állít ki róla. A békesség értékét növeli, hogy a kis ország jó néhány nemzetiség hazája. A lakosság nagy része indiai és félvér kreol, de élnek itt afrikai, európai és ázsiai származású kisebbségek is. A hindu vallású többség – ami Afrikában egyedül itt jellemző – teljes összhangban megfér a muszlimokkal, a keresztényekkel, a buddhistákkal és a zsidókkal. Az állam ugyanúgy tiszteletben tartja a karácsonyt, mint a hindu dívalit vagy a muszlim eidet.
Az 1500 körül portugál hajósok által felfedezett, akkoriban lakatlan sziget először holland, később francia fennhatóság alá került, mígnem a napóleoni háborúk során Nagy-Britannia szállta meg és tette gyarmatává. Tömegével hozták a XIX. században a cukornádültetvényekre a rabszolgákat, akiknek felszabadult utódai alkotják a mai népesség nagy részét. A hétköznapi nyelv a francia és a kreol maradt, míg az államigazgatásban kizárólag az angolt használják, és szinte mindenki beszéli elődeinek a nyelvét is.
Az adó- és turistaparadicsomban azért akadnak gondok is. A gazdaság importfüggősége rendkívül nagy, miközben számottevő bevétel szinte csak turizmusból, pénzügyi szolgáltatásokból, illetve cukorból és textilből származik. Miután megszűnt az EU által garantált átvételi ár, a cukoreladásból befolyó pénz egy csapásra a harmadával csökkent, ráadásul természeti katasztrófák tizedelték meg a termést. Emiatt sokan inkább eladják a földjüket, ahol azután lakóparkokat vagy szállodákat építenek. A gazdasági növekedésnek vesztesei is vannak, a munkanélküliség nő, elsősorban a fiatalok körében, akik emiatt igyekeznek elvándorolni. Mivel az állam bevételei csökkennek, egyre nehezebb fenntartani az ingyenes egészségügyi szolgáltatást és oktatást.
A legkevésbé korrupt államok listáján Mauritius 2016-ban a világ 176 országa közül a negyvenötödik volt, tavaly viszont az ötvenedik helyre esett vissza, jóllehet afrikai viszonylatban így is a harmadik. A civilben elismert tudós Ameenah Gurib-Fakim elnök – aki az első megválasztott nő volt az ország élén – március végén azért kényszerült lemondani, mert kiderült, hogy a londoni székhelyű Planet Earth Society nevű civil szervezet hitelkártyájával Washingtonban és Dubaiban 27 ezer dollárért vett magának ruhát és ékszert. Azzal védekezett, hogy ez csak figyelmetlenség volt, és az összeget visszafizette, de ez nem akadályozta meg a politikai bukását.
A pénzügyi szolgáltatások körül sem minden tiszta. Nemzetközi bankok a kilencvenes években kezdtek Mauritiusra betelepedni. Sok olyan ügyfelet hoztak magukkal, akiknél nem tudni pontosan, honnan származik a jövedelmük. Állítólag húszezer postafiókcég van bejegyezve a szigeten, és évek óta folynak ide Afrikából dollármilliárdok, amelyek után a származási országokban nem fizettek adót. Emiatt több ország felmondta vele a kettős adózás elkerüléséről szóló megállapodást. Az EU, valamint az OECD pedig évek óta követeli a pénzügyi rendszer átláthatóbbá tételét. Ígéreteken kívül eddig nem sok történt, amire Sanjay tudja a magyarázatot: „Ha megszűnnek ezek a források, komoly bajba kerülünk.”
POLGÁR GYÖRGY / MAURITIUS
A cikk a HVG 2018/21. számában jelent meg.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
