Sokszoros bocsánatkérésre kényszerült Jeremy Corbyn munkáspárti vezér, akinek az antiszemitizmus vádjával kell szembenéznie. És akkor ott van még a megjósolhatatlan kimenetelű Brexit, amellyel kapcsolatban hatalmas ellentétek feszítik a pártot.
„Ott voltam, de azt hiszem, nem vettem részt benne” – kombinálta a beismerést és a cáfolatot Jeremy Corbyn brit munkáspárti vezér, arra reagálva, hogy a szemére hányták: négy éve, akkor még egyszerű ellenzéki képviselőként, Tunéziában palesztin terroristák sírjánál koszorúzott. Nem zavarta, hogy a konzervatív Daily Mail napilap által a tunéziai palesztin nagykövetség internetes oldaláról előbányászott archív felvételen közvetlenül a mellett a koszorú mellett látható, amelyet az 1972-es müncheni olimpia idején 11 izraeli sportolót és sportvezetőt meggyilkoló Fekete Szeptember palesztin terrorszervezet tagjainak sírjánál helyeztek el.
A Munkáspárt számára kudarccal végződött parlamenti választás után, 2015 szeptemberében a párt élére választott Corbyn azt állította, hogy a tunéziai elnök meghívására a palesztinok ügyéről szóló konferencián vett részt Tuniszban. És a palesztin mártírok temetőjében nem a müncheni túszejtő akciót végrehajtó szervezet terroristáinak a sírjánál koszorúzott, akiket a Moszad 1992-ben Párizsban meggyilkolt. Hanem – magyarázta – a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) tuniszi székhelyére mért 1985-ös izraeli légitámadáskor meghalt, és a közelben eltemetett palesztin áldozatoknál tette tiszteletét. A bulvárlap újságírója viszont a helyszínen járt, és beazonosította a sírt. Ezek után módosított Corbyn, magyarázatul pedig hozzáfűzte, „minden helyet megtekint, ahol terrorista akciók áldozataira emlékeznek”.
A cikcakk miatt újra bírálatok kereszttüzébe került Corbynt a pártjában többen antiszemitának bélyegezték, amiért teret enged, sőt viselkedésével bátorítja a vezetése alatt szemlátomást erősödő zsidóellenességet. Kiderült róla, hogy 2010-ben felszólalt a Soha többé – bárkiért című rendezvényen, ahol egy auschwitzi túlélő a zsidó állam gázai politikája miatt párhuzamot vont a náci Németország és Izrael között. Corbyn most nemcsak a részvételért, hanem azért is bocsánatot kért, hogy palesztinpárti felszólalásával félreértést okozott. Magyarázkodásra kényszerült amiatt is, hogy 2012-es Facebook-bejegyzésében szót emelt azért az utcai aktivistáért, akinek lemeszelték azt az antiszemita graffitijét, amelyen nagy orrú, öltönyös bankárok Monopolyt játszanak, s a játékmezőt görnyedt, meztelen, kopasz férfiak tartják a hátukon.
Sokan Corbyn antiszemitizmusát látják abban is, hogy az utóbbi években nem lépett fel határozottan a zsidóellenes kijelentéseket tevő párttagokkal szemben. Ken Livingstone párttagságát csak felfüggesztették, amikor a volt londoni polgármester a BBC rádióban védelmébe vette egyik párttársát annak antiszemita megnyilvánulásáért, és azt találta mondani, hogy Hitler cionista volt, mielőtt ámokfutásba kezdett volna. Felfogva a Munkáspárton belüli ellentéteket, Corbyn 2016 áprilisában vizsgálatot rendelt el, amelyet a párton belül sokan szerecsenmosdatásnak tartottak, mert csak annyit állapított meg: érzékelhető a „mérgező hangulat”, de nem uralkodott el az antiszemitizmus a párton.
Az évek óta zajló antiszemitizmus-vita ellenére a magukat népszámláláson zsidónak valló britek nem tántorodtak el a párttól, a tavalyi választáson ugyanolyan arányban szavaztak a jelöltjeire, mint korábban. A brit zsidók az ország politikai erői közül mindig is a Munkáspártot érezték magukénak. A The Jewish Chronicle 1920-ban azt írta: „a zsidóknak ebben az országban nincs jobb barátjuk, mint a Munkáspárt”. Corbyn elődje, az Izraelt erőteljesen bíráló Ed Miliband pedig komolyan azt remélte, hogy ő lehet Nagy-Britannia első zsidó kormányfője. (Az 1868-ban, majd 1874–1880 között kormányfő konzervatív Benjamin Disraeli zsidó családból származott ugyan, ám az apja kikeresztelkedett.) Mint a Financial Times brit gazdasági napilap felidézi, 1945-ben a 29 zsidó parlamenti képviselő közül 27 a Munkáspárt padsoraiban foglalt helyet, és a szociális kérdések iránti elkötelezettsége miatt a munkáskörzetekben élő zsidók választása leginkább e párt jelöltjeire esett. Ráadásul döntően a munkáspárti politikusok támogatták az önálló zsidó állam létrejöttét 1948-ban.
A fordulópontot a párt és a brit zsidók viszonyában az 1967-es arab–izraeli háború hozta, amikor Izrael elfoglalta Kelet-Jeruzsálemet, Ciszjordániát és a Gázai övezetet. A párton belül erőre kapott a magát új baloldalként meghatározó, a Szovjetunió által is fűtött szárny, amelynek szemében Izrael immár nem áldozat a közel-keleti térségben, hanem agresszor.
A Westminster padsorait 35 éve koptató, radikális baloldali Corbyn a kezdetektől palesztinpárti volt, egy időben a Hezbollah és a Hamász szélsőséges szervezeteket a barátjának nevezte, a kapcsolattartást velük azzal indokolta, hogy az izraeli mellett a palesztin oldalt is meghallgatja. Pártelnökké választása óta az izraeli–palesztin konfliktusban a két állam megoldást pártolja. De szimpatizált a nicaraguai szandinista forradalmárokkal, a brit fennhatóság ellen fegyverrel küzdő Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) politikai szárnyával, a Sinn Féinnel, a Hugo Chávez-féle venezuelai szocializmussal.
A Munkáspárt megosztottságát ezúttal az antiszemitizmus-vita hozta felszínre, ám a törésvonalak Corbyn megválasztása óta időről időre megmutatkoznak. Már az is csodával ért fel, hogy Corbyn a párt élére került. Győzelmét a tagságnak köszönhette, a parlamenti frakció többsége ellene volt. Pozíciója az EU-tagságról szóló 2016-os népszavazás után ismét megrendült. A köztudottan euroszkeptikus Corbyn ugyanis csak ímmel-ámmal kampányolt a tagság mellett, ezért parlamenti frakciója a Brexit győzelme láttán megpróbálta elmozdítani, ám megmenekült. A tavalyi parlamenti választást pedig a Munkáspárt majdnem megnyerte, és Corbyn szinte a mennybe ment, amiért a konzervatívok kisebbségbe kerültek. Időközben azonban újra erősödtek a politikájával szembeni kritikus hangok, különösen a Brexit kérdésében komoly a párton belüli nézetkülönbség, ami akár szakadáshoz is vezethet.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
