2011-ben vette át a kormányzást a Fine Gael, melynek élén 2017 óta áll Leo Varadkar miniszterelnök. 2011-ben Írország mélyponton volt, miután a nagy pénzügyi válság a padlóra vitte a globalizáció élharcosát, a kelta tigrist. Irdatlan adósságállománnyal kellett szembenéznie a kis országnak, amely Luxemburg után a második legmagasabb egy főre jutó GDP-t produkálta az Európai Unióban. A kormányzó párt kiváló eredményt produkált: nemcsak, hogy kivezette Írországot a válságból, de elindította új növekedési pályán. Persze a sikerben nem egyformán osztozik az ír társadalom: hiába sikerült a munkanélküliséget radikálisan csökkenteni, sokan úgy érzik, az út szélén hagyták őket. Sok ugyanis a rosszul fizetett állás, a „minijob”. Az elégedetlenek a Sinn Féin irányában tájékozódnak, amely nemcsak radikálisan nemzeti, de igen baloldali is.

Gerry Adams, a párt legendás vezére 2017-ben leköszönt. Utóda Mary Lou McDonald lett, aki új helyzetben találta magát: a Brexit átjárta egész Írországot is. Felszínre hozta a régi sérelmeket, amelyeket a nyolcvanas években az IRA még oly módon kívánt megbosszulni, hogy fel akarta robbantani Margaret Thatchert. A merénylet kis híján sikerült, de az ír republikánusok belátták: a terror nem megoldás, és a kilencvenes évek óta a Sinn Féin jelentette a politikai kiutat.

A Brexit előtt a párt nem reménykedhetett komolyan a hatalomra jutásban, hiszen a fő kérdés a kelta gazdasági csoda menedzselése volt, ehhez pedig ők nem értettek. Ám miután kiderült: az Egyesült Királyság elhagyja az Európai Uniót, megváltozott a helyzet.

Először is, a britek jelentős része úgy érezte: jól jöhet egy uniós útlevél a Brexit után. Ezért azután ezerszámra kértek és kaptak is ír útlevelet. Aztán az a kérdés is felmerült, hogy mi lesz Észak-Írországgal?

Az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti tárgyalásokon ez volt eddig is talán a legkínosabb kérdés, melyet sokáig sehogy sem sikerült rendezni. A sziget két fele közötti határ ugyanis az EU határa lett, az pedig sehol nem átjárható, miközben a nagypénteki békemegállapodás ezt szavatolta az írek és északírek számára – ezt borította meg a londoni Brexit-terv. Michel Barnier uniós főtárgyaló többször is járt a helyszínen, hogy elmagyarázza a határ mindkét oldalán: nem kívánják a zöld sziget megosztását. Ugyanakkor a határ mégiscsak az Európai Unió és az Egyesült Királyság határa lesz – a kérdést pedig úgy oldották meg, hogy a fizikai határ valójában Észak-Írország és Nagy-Britannia között húzódik majd.

A Brexit régi sérelmeket hozott elő, és a terrorveszélyt is. A Continuity IRA közleményt juttatott el az Irish News-hoz, melyben beismerik: ők akartak bombát csempészni egy kompra épp aznap, amikor az Egyesült Királyságban a kilépést ünnepelték. Az akció végül nem sikerült, de Észak-Írország főminisztere, Arlene Foster kemény szavakkal ítélte el a terrorista terveket. A Sinn Féin is természetesen elítélte a tervezett terrorakciót, de mivel köztudott kapcsolata az IRA-val, ezért a többi párt nem nagyon akar koalícióra lépni vele. A tét tehát nagy a szombati választásokon Írországban, ahol a gazdasági sikerek sem feledtethetik a nemzeti gondokat.