"A kazahok türelmesek, de mostanra belefáradtunk abba, ami körülvesz bennünket. Elegünk van”

– magyarázta külföldi újságíróknak Rafik Jarlikaszin, azon kazahsztáni tüntetők egyike, akik a múlt hét végén az utcára vonultak, hogy tiltakozzanak a több százezer autós által használt LPG-gáz durva drágulása ellen.

Az autógáz-ügy azonban csak az utolsó csepp volt a pohárban. A mintegy 19 milliós lakosú volt szovjet tagköztársaságban az emberek valóban belefáradtak abba, hogy már a szovjet időkben is vezető funkcióban lévő Nurszultan Nazarbajev annak ellenére nem volt hajlandó távozni a politikából, hogy hatalma alatt nem modernizálták az országot: az átlagemberek élete nem sokat javult a függetlenség 1991-es elérése óta és az ellenzéket is folyamatosan erőszakkal hallgattatták el, miközben Nazarbajev családtagjai és szövetségesei mesés vagyonokat halmoztak fel.

A piramis alakú béke és harmónia palotája Nur-Sultanban, Kazahsztánban. Kazahsztán fővárosát, Asztanát Nur-Szultánnak nevezték át Nurszultan Nazarbajev volt kazah elnök tiszteletére

AFP

Nazarbajev tényleg megy

A rezsim 2019-ben – amikor a mostaninál kisebb zavargások törtek ki – kozmetikázásképpen változtatásokat hajtott végre: Nazarbajev lemondott az államfői posztról, azt bizalmasának, Kaszim-Zsomart Tokajevnek adta át, ám megtartotta a Biztonsági Tanács elnöki tisztét, így továbbra is döntő befolyása maradt az országban. És az egykor Asztanaként ismert főváros neve is Nurszultan lett, azaz a polgárok minden nap szembesültek azzal, hogy a mindent túlélő „vezér” továbbra is ott van velük.

Kaszim-Zsomart Tokajev most ugyan gyorsan kapcsolt, s ahogy egyik napról a másikra kiszélesedtek a hétvégén kezdődött tüntetések, leváltotta a kormányt, és átvette a volt elnök Nazarbajevtől a Biztonsági Tanács vezetését is – ezzel gyakorlatáig száműzte elődjét a politikából –, ám ez a lépés már későn jött és nem volt elégséges.

Rohamrendőrök Almatiban január 5-én

AFP

A gátak átszakadtak: a rendőrségtől és a katonaságtól zsákmányolt, valamint az otthon tartott fegyverekkel felszerelkezett tüntetők országszerte támadásba lendültek. Reptereket foglaltak el, kifosztottak több tartományi székházat, illetve állami rezidenciát, ledöntöttek több Nazarbajev-szobrot, és sokan az üzletekből is elvitték, ami mozdítható volt.

A tüntetőket az erőszak bevetésével és a zavargások sújtotta térségekben bevezetett rendkívüli állapottal sem sikerült megfékezni. Bár a rendvédelmi erők több tucat „terroristát” megöltek, Kaszim-Zsomart Tokajev csütörtök reggel kénytelen volt segítségül hívni a több posztszovjet állam által létrehozott Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetét (ODKB). A kérés meghallgatásra talált, Oroszország, valamint a többi tagállam „átmeneti időre” csapatokat küld Kazahsztánba, hogy helyreállítsa a rendet.

Az orosz egységek pedig már meg is indultak:

Russian airborne troops heading towards Kazakhstan as part of the CSTO peacekeeping contingent pic.twitter.com/8BXGPi3Oql

— RT (@RT_com) January 6, 2022

Azt, hogy a valóságban mennyire szabadultak el az indulatok, s mennyire agresszívak a tüntetők, nem lehet tudni: a zavargások eldurvulásakor a hatóságok országszerte kikapcsolták az internetet, így leginkább csak a hivatalos közleményekből lehet tájékozódni. Azok igazságtartalma pedig hagyományosan megkérdőjelezhető. (A kazah hatóságok például az ezredforduló táján adtak ki olyan közleményt is, amelyben azt írták, az egyik ellenzéki úgy lett öngyilkos, hogy többször is hátba, illetve mellbe lőtte magát.)

Segítségnyújtás után

Valószínűnek tűnik, hogy az „internacionalista segítségnyújtás” – amit Magyarország 1956-ban, Csehszlovákia pedig 1968-ban élt át – sikerrel jár, és néhány napon belül helyreáll a rend. Csak az a kérdéses, hogy ez a rend milyen lesz. Nazarbajevnek valószínűleg végleg távoznia kell a politikából – ennek valószínűleg Kaszim-Zsomart Tokajev is örül – ám az egyelőre nem világos, milyen következtetéseket von le az államfő az utóbbi napok tapasztalataiból. Tokajev ugyanis 2020-ban elkezdett egy nagyon óvatos liberalizálást, ám addig nem jutott el, hogy legálisan engedélyezzék a hatóságok az ellenzéki nagygyűlések megrendezését. Az általa megnyert elnökválasztás is mutatta, mennyire korlátozott volt a nyitás: ugyan indulhatott ellenzéki jelölt, ám a megfigyelők egyöntetű véleménye szerint sem a kampány, sem pedig a szavazás folyamata nem volt demokratikus és tisztességes.

Kaszim-Zsomart Tokajev

AFP

Ha Tokajev úgy dönt, hogy hiba volt a szabadság morzsáinak az elszórása, akkor nehéz napok várnak az ellenzékre és hosszabb távon a kormányzatra is: a hamu alatt tovább fog izzani a parázs, s bármikor kipattanhatnak kisebb-nagyobb tiltakozási hullámok. A liberalizálás folytatása is veszélyeket rejt magában, elég csak a közeli Kirgizisztánra nézni, ahol 2005 óta több forradalom is lezajlott, és az ország most is nagyon távol áll a stabilitástól.

Alighanem szükség lenne a fiatalításra, Nazarbajev 81 éves, az örökében lépett Tokajev is hamarosan hetvenéves lesz, és a többi állami vezető nagy része is még a szovjet időkben szocializálódott. Az is biztos, hogy a környező volt szovjet tagköztársaságok vezetői is figyelik, mi történik Kazahsztánban: Tádzsikisztánban, Türkmenisztánban és Üzbegisztánban, sőt az északi szomszédnál, Oroszországban is olyan fél- vagy teljes önkényuralmi rendszerek működnek, ahol bármikor elégséges lehet egy szikra egy-egy forradalom kirobbanásához.

(Címlapképünkön: Tüntetők a kazah himnuszt éneklik Almatiban 2022. január 5-én)