A béke még nagyon messze van Ukrajnában

Oroszország ukrajnai inváziója folytatódni fog 2023-ban. Valószínűleg sem Moszkva, sem Kijev nem tud majd előidézni olyan helyzetet, hogy a másik fél tárgyalási pozíciója jelentősen romoljon. Ebből következik, hogy az Oroszországgal szembeni nyugati szankciók fennmaradnak, de számítani lehet arra is, hogy Ukrajna Oroszországon belüli célpontokat támad majd. Ezzel Kijev azt akarja elérni, hogy tovább csökkenjen a háború támogatottsága Oroszországban. Persze Moszkva sem ül majd tétlenül, jövőre is támadni fogja az ukránok kritikus infrastruktúráit, így próbálva demoralizálni az ukrán lakosságot.

Ennek hatását Európa is meg fogja érezni, mert a víz-, áram és internet nélkül maradt ukránok egy része – szűkülő lehetőségeik és romló életszínvonaluk miatt – nyugati irányba menekül majd. Azzal, hogy 2023-ban is folytatódik a háború, és továbbra is ellátási zavarok lesznek a gázellátásban, a nyugati kormányok minden bizonnyal fokozzák majd a nyomást Kijevre, hogy tegyen engedményeket Moszkvának, hátha ezzel lehetőség nyílik a konfliktus rendezésére. De ha érkezik is ilyen nyomás Nyugatról, Zelenszkijt akkor is támogatni fogja a Nyugat.

Lerombolt épület a kelet-ukrajnai Lyman városában 2022. december 23-án.

AFP / Sameer Al-Doumy

Kérdés, hogy Oroszország indít-e offenzívát például Moldova felé. Az biztos, hogy Moszkva továbbra is arra törekszik, hogy biztosítsa az Ukrajnán keresztül vezető szárazföldi folyosót a szakadár moldovai Dnyeszteren túli terület, Transznisztria felé. Egyes vélemények szerint nem az a kérdés, hogy az Oroszország újabb offenzívát indít-e a Moldova területe ellen, hanem az, hogy mikor. Az biztos, hogy 2023-ban nemcsak a békemegállapodásra, de tűzszünetre is kevés esély van.

Európának mélyen a zsebébe kell nyúlnia

Jövőre az EU vezetése valószínűleg azon lesz, hogy enyhítse a tagállamok államadósságára és költségvetési hiányára vonatkozó szabályokat. Brüsszel azért teszi ezt, mert meg akarja védeni Európát az energia- és megélhetési válságtól. Mivel az egész kontinensen drasztikusan nőttek az energia- és élelmiszerárak, ezért kormányzati beavatkozásokra van szükség, ezt viszont megérzik majd a tagállamok költségvetései, nőni fog az államadósság.

Mindez kiélezheti a már korábban is tapasztalt északi-déli ellentétet. A dél-európai államok azon lesznek, hogy nagyobb mozgásterük legyen a hiánycélt illetően (tehát még inkább eladósodhassanak), míg az északiak ez ellen próbálnak meg fellépni. Végül azonban feltehetőleg születik egy kompromisszum, azt ugyanis az északiak is belátják, hogy ezt a válságot nem lehet szigorú költségvetési politikával átvészelni. Vagy ha igen, annak súlyos társadalmi kockázatai lennének.

AFP / Isza Ferenc

Brüsszel emellett várhatóan nagyobb önállóságot, nagyobb autonómiát biztosít majd a tagállamoknak a nyersanyagok beszerzésében. Mindemellett valószínűleg olyan protekcionista intézkedéseket is elfogadnak majd, amivel az EU kritikus területeit akarják védeni, ez pedig Kínának nem lesz túl jó hír.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió továbbra is együttműködik majd, de azért várhatóan lesznek feszültségek köztük. Hogy mást ne mondjunk, az öreg kontinensen is felerősödhetnek majd azok a törekvések, hogy a digitális szolgáltatási adót vessenek ki amerikai technológiai cégekre.

Kína sem számíthat sok jóra

Párhuzamosan azzal, hogy Peking enyhít a koronavírussal kapcsolatos szigoron, a gazdaság is kezd magához térni. Kínában két nagy problémával néz szembe a gazdaság: az ingatlanszektor becsődölt, a technológiai iparágban pedig tömeges elbocsátások vannak. A kínai kormány támogató monetáris politikával próbálja majd élénkíteni a fogyasztást, de az ingatlanszektort ezzel valószínűleg jövőre sem támasztja fel. Az állam a legnagyobb tőkeinjekciót feltehetően a technológiai iparágaknak adja, a technológiai vállalatokat támogatja majd leginkább. Ezzel az intézkedéssel ugyan segítheti ez utóbbi szektort, de valószínűleg nem tudja majd talpra állítani. Ha pedig jövőre tovább emelkedik a koronavírus-fertőzöttek száma, akkor várhatóan újból életbe lépnek olyan szigorítások, amelyek tovább rontanak a gazdaság helyzetén.

Ráadásul 2023-ban Kínának azzal is szembe kell majd néznie, hogy az Egyesült Államok további korlátozásokkal sújtja a kínai technológiai szektort.

Alkalmazottak dolgoznak egy chip gyártósoron a kínai Csiangszu tartomány keleti részén található Sihongban 2020. februárjában

AFP / STR

Miközben Washington továbbra is a kínai chipszektort vette célba, valószínűleg a kínai mesterséges intelligencia- és kvantumszámítástechnikai iparágakra vonatkozó korlátozásokat is ki fogja terjeszteni, kiszélesítve a célzott technológiák körét. Ezen kívül várhatóan további korlátozásokat fog bevezetni az amerikai vállalatok kínai beruházásaira.

Ami Kínai gepolitikai játszmáit illeti: nem valószínű, hogy 2023-ban Peking megtámadná Tajvant. Ez részben egyébként a gyenge kínai gazdaságnak is köszönhető, hiszen ez kihat a katonai modernizációs fejlesztésekre is, ami egy invázió esetén kulcsfontosságú. Ha Tajvant egyelőre nem is fenyegeti az invázió veszélye, Hongkongban tovább erősödik Peking befolyása. Hongkongban valószínűleg jövőre ki fogják terjeszteni a Peking által támogatott nemzetbiztonsági törvényt olyan területekre is, mint például a külföldiekkel való üzleti tevékenység folytatása.

Irán még inkább radikalizálódhat

Az iráni tüntetések hatására Iránban 2023-ban még inkább megerősödhet a keményvonalas politika. Ezzel az is a baj, hogy felerősíti a bizalmatlanságot a Irán és a nyugati országok között. Márpedig ha a bizalmatlanság nő, akkor az kihatással van a nukleáris válság kezelésére, márpedig a ballisztikus rakétatechnológiára vonatkozó, Iránnal szembeni ENSZ-fegyverkezési embargó 2023 októberében lejár.

Emiatt Irán a következő egy évben további rakétákat adhat át Oroszországnak, ami további amerikai és uniós szankciókhoz fog vezetni, plusz kockázat, hogy felerősödnek azok a keményvonalas izraeli és amerikai hangok, amelyeket katonai csapást szorgalmaznak majd Iránnal szemben. Washingtonban azonban valószínűleg nem támogatnának egy ilyen akciót, mert attól tartanának, hogy az csak káoszt idézne elő a Közel-Keleten.

Az Iszlám Forradalmi Gárda két tagja egy iráni zászló előtt Teheránban 2022. december 29-én.

AFP / NurPhoto / Morteza Nikoubazl

Márpedig amerikai támogatás nélkül Izrael sem kockáztatná meg, hogy közvetlen támadást indítson Irán ellen. Ugyanakkor az iráni vezetésnek sem lesz könnyű a jövő év. Bár feltehetőleg továbbra sem mutat majd engedékenységet a rezsim az elégedetlenkedő tüntetőkkel szemben, a 2023-as év is a politikai instabilitás jegyében telik majd el a közel-keleti országban.

Afrikában súlyos válságok jöhetnek

Az élelmiszer-ellátás bizonytalanságával, humanitárius veszélyhelyzetek, munkaerőválsággal és növekvő adóssággal kell már most szembenézniük a Szaharától délre fekvő afrikai országoknak. Ezek a tényezők 2023-ban együttesen olyan politikai változékonysághoz vezethetnek, ami több helyen okozhat súlyos társadalmi elégedetlenséget.

Jövőre főleg a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Ghánában, Szenegálban, Dél-Afrikában, Zimbabwéban várhatóak komoly, a politikai vezetés hatalmát is veszélyeztető tüntetések. A legrosszabb forgatókönyv szerint több államban katonai puccsokra lehet majd számítani, különösen igaz ez a Száhel-övezetre.