Az ecuadori rendőrségbe beszivárgott a szervezett bűnözés. A rendőrök fegyvereket adtak el bandáknak, és drogbárók testőreként működtek. Nem csoda, hogy ha az ecuadori lakosok sem bíznak már bennük. Ám ez csak az egyik előzménye annak a drámai helyzetnek, ami a dél-amerikai államot sújtja. Olyannyira megerősödtek a bűnbandák, hogy már az állam egészére jelentenek veszélyt, polgárháborús állapotokat idézve elő.

Ecuador tavaly novemberben hivatalba lépett elnöke, Daniel Noboa január 9-én elismerte, hogy Ecuadorban “belső fegyveres konfliktus” van. Az elnöknek persze nem volt más választása, miután egy tucat fegyveres bűnöző élő adás közben rohamozott meg egy állami tulajdonú televíziós csatornát és túszokat ejtett. Az elnöki rendelet a nemzetközi humanitárius jogi normákra hivatkozott a bandák elleni halálos erő alkalmazásához: 22 bűnözői csoportot "terrorista szervezetnek" nevezett, és az ecuadori fegyveres erők számára felhatalmazást adott a "semlegesítésükre".

 

������������ | URGENTE: Delincuentes irrumpieron en TC Televisión y secuestran a todos en vivo y directo en Guayaquil, Ecuador. pic.twitter.com/ob1yleusOc

— Alerta Mundial (@AlertaMundoNews) January 9, 2024

Igaz, a háborút nem az állam kezdte. A pokol azután szabadult el, hogy a két legerősebb ecuadori banda egyike, a Los Choneros vezetője, Adolfo Macías, alias "Fito" január 7-én a Guayaquil kikötővárosban lévő börtöncellájából szökött meg, mielőtt átszállították volna egy szigorúan őrzött börtönbe. Noboa kormánya egy nappal később ismerte el Fito szökését.

A szökés pillanatai:

 

PRESUNTA FUGA DE FABRICIO COLON PICO#EcuadorBajoAtaque #URGENTE pic.twitter.com/gd9Is6ahaH

— LA TKLA 105.7 FM (@latklaec) January 9, 2024

Az elnök ekkor szükségállapotot hirdetett, több ezer katonát vetett be a Choneros-vezér elfogására indított hajtóvadászatban, és bejelentette, hogy 60 napra mozgósítják a katonákat Ecuador utcáin és börtöneiben, miután azokban lázadások törtek ki. A bandatagok a szükségállapotra hivatkoztak, mint a "hadüzenet" indokára. Január 9-én egy bandatagok által elrabolt rendőrtisztet arra kényszerítettek, hogy fegyverrel fenyegetőzve felolvasson egy nyilatkozatot, amelyben ez állt: "Háborút hirdetettetek, háborút kaptok".

 

Ecuador vezetői már korábban is hirdettek szükségállapotot a maffiacsoportok miatt, de az, hogy Noboa fegyveres konfliktust hirdetett ki a bandákkal szemben, az első az ország történetében.

A fő ok, ami mindezt eredményezte, valójában hat betűből leírható: kokain.

A régió vezető kokaintermelőinek, Perunak és Kolumbiának a földrajzi közelsége ugyanis Ecuadort a drogkereskedelmi műveletek központi csomópontjává tette. Ebből profitáltak az ecuadori bűnszervezetek, amelyek először pénzhez, majd hatalomhoz, befolyáshoz jutottak. Már 2021-ben lehetett érezni, hogy egyre nagyobb a baj. Az olyan bűnözői csoportok, mint például a Los Lobos és a Los Choneros, Ecuador fő tengeri kikötőit, Guayaquilt és Esmeraldast használják arra, hogy kokaint szállítsanak Európába, Ázsiába és Észak-Amerikába. Ebben a mexikói és kolumbiai bűnszervezetek segítik őket.

A kokain magával hozta a vérfürdőket is. A legfontosabb kikötőnek helyt adó és ezért drogközponttá váló Guayaquilban a gyilkosságok száma tavaly november végére 80 százalékkal emelkedett. A gyilkosságokat tekintve ennél is durvább, 153 százalékos emelkedést mutatott a belföldi Los Ríos tartomány, amely a kolumbiai határ és Guayaquil közötti kábítószer-szállítási útvonalon fekszik. Az északnyugati Esmeraldas egész Latin-Amerika egyik legveszélyesebb városi központjává vált.

 

Az ország gyilkossági rátája a 2018-as 100 000 lakosra jutó 5,7 gyilkosságról 2023-ra 100 000 lakosra vetítve több mint 40 gyilkosságra ugrott. A bandák országszerte börtönökből irányítják tevékenységüket, ahol a zavargások egyre gyakoribbá váltak. Az elmúlt hónapokban az ecuadori bandák a kábítószer-szállításról és -kereskedelemről áttértek a terrorista taktikák alkalmazására: robbantásokat hajtanak végre, rendőrök kivégzéseiről tesznek fel videókat a közösségi médiába. A céljuk, hogy félelmet keltsenek a társadalomban.

A kokainkereskedelem rengeteg pénzt hozott a bandáknak, ez viszont a törvényszerűen bandák közötti háborúkhoz vezetett. Az országos méreteket öltő bandaháborút három évvel ezelőtt egy bandavezér meggyilkolása robbantotta ki. Ezután már mindennapossá váltak, hogy hullák lógtak le hidakról. A bandaháború az ecuadori börtönökre is kiterjedt, gyakoriak lettek a börtönlázadások. A hatóságok tehetetlenségét mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy még az ország legjelentősebb foglyait, Fernando Villavicencio elnökjelölt feltételezett gyilkosait is megölték a börtöncellájukban a letartóztatásukat követő hetekben.

A maffia totálisan meggyengítette az államot. A 300 ezres lakosú Duran városban az erőszak miatt bezárták az iskolákat, egyes városrészek lényegében tiltott zónákká váltak. A város polgármesterét a hivatalba lépése utáni napon megtámadták, később már alig mert elmenni az elvileg általa irányított településre. Nem alaptalanul vonult vissza, volt elrettentő példa: tavaly nyáron lelőtték a hasonló méretű, a kokainkereskedelem szempontjából kulcsfontosságú csendes-óceáni város, Manta polgármesterét.

A 35 éves Daniel Noboa elnök is naponta kap halálos fenyegetéseket, de Ecuador nagyobb városai gyakorlatilag helyi vezetés nélkül maradtak, az irányítást a gengszterek vették át. Noboát 2025-ig választották meg, hogy befejezze az alkotmányos válság közepette lemondott Lasso korábbi elnök hivatali idejét. Ám az új elnöknek nincs könnyű dolga, mivel pártjának, a Nemzeti Demokratikus Akciónak (Acción Democrática Nacional) mindössze 14 mandátuma van a 137 fős parlamentben.

 

A kampány idején az Noboa még azzal érvelt, hogy nem erővel, hanem ésszel oldja meg a szervezett bűnözés okozta problémákat. A szervezett bűnözés ellen a szociális biztonsági háló megerősítésével és az oktatásba való beruházással fog küzdeni - ígérte. Miután azonban egy másik jelöltet, Fernando Villavicenciót meggyilkolták, Noboa álláspontja villámgyorsan megváltozott. Ettől kezdve nagyobb hatalmat ígért a fegyveres erőknek, új technológiát és fegyvereket a rendőrségnek.

Pedig azzal az elnök is tisztában van, hogy önmagukban az erőszakos megoldások máshol, így például Hondurasban és Mexikóban sem vezettek eredményre. Most már azonban Noboa azt is kilátásba helyezte, hogy a legveszélyesebb bűnözőket börtönhajókra száműzi a tengerentúlra.

Bár Ecuadorban rengeteg veszélyes bűnszervezet működik, a három éven át tartó bandaháborúkból egy került ki igazán megerősödve: a Lobos.

A Lobos játsza a központi szerepet az Észak-Amerikába és Európába irányuló kokainkereskedelemben. Ez a banda ellenőrzi a kokain szállításának, tárolásának és az országon keresztül történő kereskedelmének útvonalait. A bűnszervezet évente több tonna kokaint szerez be és szállít, felhasználva a kolumbiai partnereikkel, különösen az Oliver Sinisterra Fronttal (FOS), a már leszerelt Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) egyik szakadár csoportjával fennálló kapcsolatokat. A kokaint aztán eladják mexikói partnereknek, a Jalisco Új Nemzedék Kartellnek (CJNG), valamint az európai kokainpiacot uraló albán bűnözői csoportoknak.

 

De annyira megerősödtek, hogy a kábítószerpiacon kívül más területekre is rátették a kezüket. A Lobos az ország Imbabura nevű tartományában uralja az illegális aranybányászatot. Ezt részben a helyi kormányzat, a hadsereg és a rendőrség által támogatott korrupciós hálózatnak köszönhetően tudja megtenni. És aktívak a zsarolásban és az emberkereskedelemben is. A csoport befolyására jó példa, hogy amikor tavaly novemberben Puerto Bolivar városában letartóztattak egy állítólagos Lobos-vezetőt (akinek az autójában fegyvereket, lőszert és több ezer dollár készpénzt találtak), a bandatagok megtámadták a város egyik rendőrőrsét, majd mindezek ellenére a bandavezér órákon belül úgy szabadult a rendőrségről, hogy vádat sem emeltek ellene.

A rendőrs elleni támadás sem a semmiből jött, hiszen a Lobos “katonái” kiképzést kapnak a nagy kaliberű fegyverek használatára és kezelésére, amivel nemcsak rendőrségi örsöket támadnak meg, sokszor vannak katonai célpontjaik is.

A Lobos fennhatósága a kolumbiai határtól egészen Guayaquilig terjed. Az banda azt a módszert alkalmazta, hogy az általa uralt területekről az addig a kokainbizniszben utazó kisebb bandákat és családi klánokat elűzte, a szegényebb fiatalokat pedig vagy megölte, vagy arra kényszerítette, hogy csatlakozzanak a szervezethez. De a Lobos azért is kerülhetett ki győztesen a három éven át zajló bandaháborúból, mert két másik banda, a Tiguerones és a Chone Killers nevű bűnszervezettel szövetkeztek. Előbbi a zsarolásra specializálódott: a városokban és a vidéken is mindent zsarol, amiben a legkisebb pénz is van, így “védelmi pénzt” szed a piaci árusoktól, a teherautósofőröktől, de még azoktól is, akik a tiszta víz szállítását végzik.

A Lobos másik segítője, a Chone Killers biztosítja azt, hogy a Loboshoz kapcsolódó drogszállítmányok biztonságosan áthaladjanak a kikötővároson. A bandaháború véres látványa - mint például a hidakról lelógó holttestek - a Chone Killers “munkájának” tudható be, ez a banda rendszeresen követett el mészárlásokat.

A Lobos és más bandák a börtönigazgatókig terjedő megvesztegetési rendszerek révén uralják a börtönöket, hiszen az infrastruktúra és a finanszírozás hiánya Ecuador számos börtönében lehetővé tette a létesítmények feletti ellenőrzés megszerzését. Gyakorlatilag ők ellenőrzik azt, amik a börtönben történnek. A börtönlázadások gyakran a csoportok közötti "helyettesítő" háborúk, a Lobos gyakran a börtönön kívüli konfrontációk megtorlásaként alkalmaz erőszakot.

Elemzők nem túl optimisták, ha Ecuadorról van szó. A Stratfor geopolitikai elemző cég például elhúzódó konfliktusra számít. “Miközben a kormány képes lehet operatív ellenőrzést gyakorolni az erőszakos városok, például Guayaquil és Esmeraldas felett, és visszaszorítani a kokaincsempészetet az ország fő kikötőiben, a profitorientált bűnözői csoportok valószínűleg továbbra is megtalálják a kábítószercsempészet módját, és időnként közhivatalnokokat vesznek majd célba” - írták elemzésükben.

 

A Stratfor szerint a "belső fegyveres konfliktus" kihirdetése rövid távon elősegíti a Noboa elnök és az ecuadori nemzetgyűlés közötti együttműködést, de ha nem sikerül komolyan megfékezni a nagy visszhangot kiváltó erőszakot, az újbóli politikai megosztottság előtt nyitja meg a kaput. Ez pedig azzal a kockázattal jár, hogy Noboa elfojtja a gazdasági reformjait.