Nyílt levélben ismerte el felelősségét és fejezte ki megbánását Radislav Krstić, a boszniai Szerb Köztársaság hadseregének volt tábornoka, akit 35 évre ítéltek Hágában a srebrenicai népirtásban való részvételéért – idézi az MTI a Szabad Európa Rádió balkáni irodájának honlapján megjelent tudósítást. Krstić azt is közölte, hogy ő maga is megszavazná az ENSZ Srebrenicáról szóló határozatát, amit egyébként Szerbia, Kína, Oroszország és Magyarország is leszavazott. Az őt elítélő bíróság elnökének írt levelében az egykori tábornok kijelentette: ha lehetősége nyílik rá, elmegy a srebrenicai mészárlás emlékhelyére, hogy tisztelegjen az áldozatok előtt.

Krstić megbánása mögött az állhat, hogy szeretné elérni szabadlábra helyezését. Erről júniusban nyújtott be kérelmet az ENSZ nemzetközi törvényszéki mechanizmusának (MICT), és ekkor írta a levelet, amit szerdán tettek közzé. Korábbi szabadlábra helyezési kérelmeit viszont az általa elkövetett bűncselekmények súlyossága miatt elutasították.

Krstićet a hágai Nemzetközi Törvényszék 2001-ben elsőfokon 45 év letöltendő börtönre ítélte népirtás elkövetéséért, amit a törvényszék fellebbviteli tanácsa 2004-ben 35 évre enyhített. Ez volt az első jogerős ítélet, amelyben a törvényszék megállapította, hogy a boszniai szerb hadsereg népirtást követett el Srebrenicában.

A volt tábornok a nyílt levélben kijelentette, hogy elfogadja az ellene hozott ítéleteket, és megerősítette, hogy tudomása volt arról, hogy egy katonai egység „egyes vezetőségi tagjai népirtást szándékoztak elkövetni”, illetve tudta, hogy a parancsnoksága alá tartozó erők „alkalmazása jelentősen hozzájárul a bosnyák foglyok kivégzéséhez”. Azt is megerősítette, hogy részt vett az emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésében, amikor 1995. július 10. és 13. között bosnyák civileket erőszakkal telepítettek ki Potocariból. Szerinte a srebrenicai népirtást magánszemélyek követték el, akiket tetteikért felelősségre kell vonni, és hozzátette, hogy ő is ezen emberek közé tartozik.

Emellett Krstić közölte: szeretné, ha levelét olvasnák és megértenék a volt Jugoszlávia területén élő fiatalok, hogy „soha többé ne legyen háború, soha többé ne legyen halál azért, mert valaki más vallású, nemzetiségű vagy meggyőződésű, soha többé nem történjen népirtás”.