Így hazudnak újra, akik nem nevezik néven a srebrenicai népirtást

„Remélem, hogy Donald Trump egykori amerikai elnök visszatér a Fehér Házba. A szerbek mindenesetre ki fogják várni, amíg megteremtődnek azok a globális körülmények, amelyek között már ki lehet vezetni a Szerb Köztársaságot ebből a fenntarthatatlan államból” – mondta két évvel ezelőtt a boszniai szerb entitás élén álló Milorad Dodik, pedig akkor még szó sem volt az ENSZ Közgyűlésben a több mint nyolcezer srebrenicai muszlim férfi és fiú életét kioltó 1995-ös vérengzésről.

Ahogy akkor sem volt napirenden az ENSZ-ben a Ratko Mladics tábornok vezette boszniai szerb hadsereg katonái által elkövetett tömeggyilkosság, amikor tavaly Dodik tovább ment és közölte: sajnálja, hogy Trump első elnöksége idején nem jelentette be a Szerb Köztársaságot  függetlenségét, és ha a republikánus politikus visszakerül az elnöki székbe, egy pillanatig sem fog habozni és kihirdeti a Bosznia területének felére kiterjedő entitás önállóságát.

Orosz háttérrel

Miközben köteteket lehetne megtölteni Dodik függetlenségpárti nyilatkozataival, a boszniai szerb politikus abból sem csinál titkot, hogy nemcsak Trumpban, hanem Oroszországban is reménykedik. Nem alaptalanul: miután az utóbbi években valószínűleg ő volt az a külföldi vezető, akivel – Hszi Csin-ping kínai államfőt leszámítva – a legtöbbet találkozott Vlagyimir Putyin orosz államfő, egy április végén rendezett szentpétervári konferencián a szervezők nem az egységes Bosznia hivatalos zászlaját, hanem az Szerb Köztársaságét helyezték el a többi résztvevő ország lobogói között. „Elértük a célunkat, ami az volt, hogy zászlónk hivatalosan is megjelenjen, s előkelő helyet kapjunk a felszólalók között is” – örvendezett Dodik.