„A gyűlölet és az erőszak itt kopogtat az ajtónkon. Ott van a koncerteken, ahol kivégzést imitálnak. Ott van a templom kapujában, ahol egy idős szerzetest fenyegetnek. Ott van a politikai gyűléseken, ahol egy felelőtlen alak fegyverrel jelenik meg. És ott van az utcákon, ahol szélsőbaloldali aktivisták ártatlan embereket vernek meg” – posztolta Orbán Viktor a közösségi médiában, amikor idén szeptemberben bejelentette: terrorszervezetté nyilvánítják az antifát Magyarországon.
A miniszterelnöki bejelentés szépséghibája, hogy antifa néven nincs ilyen, hivatalosan bejegyzett szervezet Magyarországon. Az antifa mozgalmak évtizedek óta jelen vannak Európában, de jellemző, hogy ezek laza hálózatok sehol sem bejegyzett civil szervezetek, politikai pártokhoz kapcsolódó szerveződések. Ott aktívak, ahol az antifasizmusnak több évtizedes hagyománya van (Olaszországban, Spanyolországban), vagy ahol a rasszista indíttatású bűncselekmények száma magas (Görögországban, Franciaországban). Míg a nyolcvanas években a punkok és a skinheadek utcai háborúja tombolt több Európai nagyvárosban, és az underground része volt az antifa is, mára sokat szelídültek ezek a kezdeményezések. Önfenntartó közösségeket, önsegítő csoportokat is működtetnek a mai anfitfák, a korábban jellemző összecsapások, rongálások ott történnek ahol a neonácik is aktívak.
https://hvg.hu/360/20251002_hvg-antifa-terroristavad-listazas-kormanyzati-bekeharc
Franciaország
Az egyenruhás, fekete csuklyás, militáns antifa a nyolcvanas években jelent meg. Ekkor bukkantak fel Párizs utcáin a Fekete Sárkányok, a mozgalom tagjai René Rémond kutató szerint „negatív ideológiát” követtek. Elsősorban valaki-valami ellen szövetkeztek, például rasszista támadásokat igyekeztek megelőzni vagy megtorolni. A francia antifa mozgalmak felfutása ugyanarra az időre tehető, amikor Jean-Marie Le Pen első igazi szélsőjobboldali sikereit aratta, és amikor a bevándorlóellenes, iszlamofób, rasszista politika felerősödött. Ekkor alakultak Párizs külvárosában önvédelmi csoportok, többnyire bevándorló fiatalokból, vagy olyanokból, akiknek családja az egykori gyarmatokról származtak.
A nyolcvanas évek közepén vált ismertté a Fekete Sárkányok nevű antifa-punk csoportosulás, amely gyakran összecsapott a szélsőjobboldali skinhead csapatokkal. A kilencvenes évekre ezerfős törzsbázisa lett ennek a csoportosulásnak, állandóak voltak az utcai zavargások és összecsapások, tagjaiknak felkészítőket, önvédelmi kurzusokat tartottak és harcművészetet oktatattak. Női csoportok is alakultak, a „sárkányok” mellett Párizs utcáin jelen voltak a rasszista támadásokra antifa válaszcsapásokkal reagáló „kígyók.”
A kétezres évekre változott a francia szélsőjobb politikája: Le Pen pártja középre tolódott, mérséklődtek (vagy bujtatottá váltak) a rasszista üzenetek, és erre reagáltak a francia antifa csoportosulások is. Mára már sokkal kevésbé militáns a fellépésük, az arc takarását, utcai harcos jelleget felváltotta egy, a leszakadó illetve marginalizált csoportokat békés(ebb) eszközökkel, de aktív utcai jelenléttel védő attitűd.
Kifejezetten távol tartják magukat a politikai pártoktól, autonóm, tekintélyellenes kommunákat, kisközösségeket tartanak fenn. Mivel Franciaországban az antifa csoportosulások nem legálisan bejegyzett, jogi személyiséggel rendelkező egységek, ezért a betiltásukra sincs törvény. Igaz, más jogszabályokra való hivatkozással zajlott már eljárás ellenük. 2022-ben például a lyoni Gale csoportot a szeparatizmust tiltó törvényre hivatkozva tiltották be. A Gale akkor alakult, amikor 2013-ban két szélsőjobboldali támadó meggyilkolta a 18 éves szélsőbaloldali aktivistát, Célment Méricet. A Gale is, hasonlóan a nyolcvanas évek hagyományához, válaszként, önvédelmi csoportosulásként indult, az különböztette meg a többi antifa közösségtől, hogy tagjai vállalták a nyilvánosságot, a közös fellépést. Azért indítottak ellenük eljárást, mert „fegyveres tüntetéseket” provokáltak és mert vagyon elleni bűncselekményeket (rongálást, gyújtogatást) hajtottak végre. Az ellenük indított eljárás különlegessége, hogy egy 1934 februárjában hozott törvényre hivatkozott a francia bíróság, ezt a jogszabályt eredetileg a harmincas években Franciaországban garázdálkodó fasiszta csoportosulások ellen fogadta el a korabeli törvényhozás.
Spanyolország
Spanyolországban kifejezetten nagy hagyománya van az antifa mozgalmaknak, amelyek sokszínű, decentralizált hálózatban, egymáshoz lazán kapcsolódó kollektívákból állnak. Ilyen csoportosulások működnek Madridban, Barcelonában, Valenciában, Zaragozában és Bilbaóban. Ismertebb csoportosulás a Coordinadora Antifascista de Madrid, és Katalóniában az Unitat Contra el Feixisme i el Racisme. A Coordinadora Antifascista de Madrid antikapitalista egységeket tömörít, de vannak antifasiszta szurkolói csoportosulások, mint például a Bukaneros, vagy a madridi Rayo Vallecano futballklubot támogató baloldali ultrák. Olyannyira láthatóak és elfogadottak a spanyol antifák, hogy évente, november 20-án, Franco halálának évfordulóján, a Coordinadora Antifascista tagjai felvonulnak, tömegek menetelnek a „Sem élve, sem halva – fasisztáktól mentes Madrid” jelszavával.
Ausztria
Ausztriában rendkívül széles spektruma van annak, ki hozható kapcsolatba különböző antifa csoportosulásokhoz. Felbukkannak a szociáldemokrata párt ifjúsági szárnyának tagjai, akik hangsúlyt fektetnek az antifasiszta hagyományok ápolására, és ugyancsak ide kötődnek a szélsőjobboldali szervezetek ellen küzdő társulások is. Az antifa hálózat része a szélsőbaloldali, anarchista OTA csoportosulás (offenes Antifa Treffen) vagy a RAW (Rosa Antifa Wien). Az igazi központ Bécs, de Ausztria több vidéki városában is találkozhatunk antifa aktivistákkal. Különösen aktívak a szélsőjobboldali diákegyesületek (Burschenschaften) éves rendezvényein, például a februári „akadémiai bálon” (Akademiker Ball). Erre az eseményre Európa minden tájáról érkeznek ismert szélsőjobboldali vendégek, akiknek a jelenléte ellen az antifa mogzalom tagjai sokszor tettlegesen is tiltakoznak. A szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ) hosszú ideje küzd az antifa mozgalmak betiltásáért. Tavaly 297 bejelentés érkezett antifa aktivisták ellen: 200 rongálást, három könnyű és tizenegy súlyos testi sértést regisztráltak a hatóságok.
Olaszország
Hasonlóan a többi európai országhoz, Olaszországban sincs egyetlen, központosított antifa mozgalom. Az antifasiszta ügyeket azonban különféle politikai csoportosulások vállalják magukra, különösen aktívak az egyetemi közösségek és az úgy nevezett centro sociali-k, autonóm közösségi szerveződések, kulturális-társadalmi csoportosulások. A legtöbb ilyen szerveződés Észak-Olaszországban működik, különösen népszerű a milánói Leoncavallo, a torinói Askatasuna és a padovai Pedro.
Bár az olasz antifák is távol tartják magukat a pártpolitizálástól, az olasz pártok viszont közül több felvállalja az antifa értékeket. Ilyen párt a balközép Demokrata Párt (PD), vagy a kisebb szélsőbaloldali formációk, mint a Potere al Popolo. Az olasz antifa „mainstreammé” válásának fontos állomása, hogy a legutóbbi EP-választásokon mandátumhoz jutott, és így mentelmi jogot kapott a Magyarországon bebörtönzött Ilaria Salis – aki ellen nálunk testi sértés és szélsőbaloldali aktivizmus vádjával indult eljárás.
https://hvg.hu/eurologus/20251007_ilaria-salis_mentelmi-ugy_europai-parlament
Az olasz kormány többször elítélte és erőszakosnak minősítette az antifa csoprtosulások fellépését. Az utóbbi években az olasz antifa csoportosulások a palesztin szolidaritási tüntetéseken voltak rendkívül aktívak, október elején Rómában megrohamozták az Ezra Pound költőről elnevezett CasaPound neofasiszta szervezet székhelyét.
Görögország
Görögországban Franciaországhoz hasonlóan az ezredforduló utáni szélsőjobboldali radikalizálódás hozta el az antifa mozgalmak fellendülését. Az Athén-Pireusz Antifasiszta Koordináció nevű csoportosulást 2013-ban hoztak létre, néhány hónappal azután, hogy a szélsőjobboldali Arany Hajnal a szavazatok 7 százalékával bejutott a parlamentbe. Ugyanebben az évben az Arany Hajnal emberei meggyilkolták a 34 éves antifa aktivistát és ismert rappert, Pavlov Füsszaszt. Két hónappal később Athénban az Arany Hajnal két politikusát Jorgosz Funtuliszt és Manosz Kapeloniszt agyonlőtték, egy harmadikat, Alexandrosz Gerontaszt súlyosan megsebesítették. Az antifa csoportosulás és a szélsőjobboldali párt tagjai közötti összecsapások, erőszakba torkolló atrocitások ezután váltak rendszeressé. A bűncselekmények zömét a szélsőjobboldali aktivisták követték el az elmúlt másfél évtizedben – különösen a 2015-ös menekültválság után váltak gyakorivá a menekültek illetve támogatóik elleni atrocitások. A Füsszasz-gyilkosság ügyében is 2015-ben indult per és öt év után hoztak ítéletet.
Az Arany Hajnal párt vezetői és tagjai ellen folyó eljárást a görög sajtó az „évszázad perének” nevezte, összesen 68 embert ítéltek el terrorszervezetben való részvétel miatt. Az ítélethozatal napján harmincezres, az antifák által szervezett tüntetést tartottak a bíróság épülete előtt, de a rendőrség feloszlatta a demonstrációt. Antonisz Farasz aktivista az Efsyn görög hírportálnak úgy nyilatkozott, az elmúlt évek tapasztalatai szerint még mindig kettős mércét alkalmaz a görög kormány, és a bűncselekmények ellenére a szélsőjobboldalnak kedvez. Ezért történhetett meg Farasz szerint, hogy az Arany Hajnal tagjai között, vagy velük szorosan együttműködve felbukkantak a rendőrség állományába tartozó személyek is. (A 2012-es választásokon egyes körzetekben minden második, rendőrségi állományban lévő szavazó az Arany Hajnalra adta le a voksát. Több magas rangú rendőr is úgy nyilatkozott, rohamosan növekszik a párt támogatottsága az állományban). Farasz arra is felhívja a figyelmet, hogy a szélsőjobboldal olyan ismert figurái jutottak magas kormányzati pozícióba az utóbbi években, mint az először egészségügyi majd migrációügyi miniszterként szolgáló Tanosz Plevrisz, aki iszlamofób kijelentéseiről volt ismert, valamint arról, hogy szerinte a menekültektől meg kell tagadni az élelmiszer- és vízellátást is.
Csehország
Csehországban a kilencvenes évek közepén alakultak az első, mai értelemben vett antifa csoportosulások, egy időben a romák elleni rasszista bűncselekményekkel, azokra adott reakciókként. A kilencvenes években folyamatosak voltak az antifa sejtek és a skinhead csoportosulások közötti összecsapások. Mivel az újfasiszta cseh szervezetek évi rendszerességgel szerveztek demonstrációkat Prágában, ezért a szélsőbaloldali aktivisták igyekeztek ezeket a tüntetéseket megakadályozni. 1992-ben a baloldali aktivisták sikeresen állták útját a szélsőjobboldali felvonulóknak, de ezután évről évre jelentős rendőri jelenlét és közbeavatkozások mellett zajlottak a demonstrációk.
1996-ban a prágai underground ismert helyszínén, a Propast Klubban megalakult az Antifasiszta Akció, amely aztán szisztematikusan figyelte meg és követte a szélsőjobb antirasszista-roma ellenes atrocitásait. Országos figyelmet akkor kapott a cseh antifa mozgalom, amikor Donald Trump antifa ellenes nyilatkozatain felbuzdulva a jobboldal támadást indított a cseh Kalózpárt korábbi vezetője, Ivan Bartos ellen, és azzal vádolták, ő is tagja a szélsőbaloldali hálózatnak. Többek között egy olyan fotó is bejárta a sajtót, amelyen Ivan Bartos vörös-fekete anarchista zászlót tartva látható. A miniszterelnök-helyettesi pozíciót és regionális fejlesztési miniszteri tárcát vezető politikus tagadta hogy tagja lett volna az Antifasiszta Akciónak de elismerte, hogy részt vett a prágai, a neonácik felvonulása ellen szervezett tüntetésen. „Liberális és pacifista vagyok, úgy gondolom, hogy a fasizmus ellen fellépni helyes” – szögezte le az őt ért vádakkal kapcsolatban Bartos.
Ez az összeállítás a Pulse európai médiaegyüttműködés keretén belül készült. Összeállításában részt vett: Francesca Barca (Voxeurop), Lola Garcia Ajofrín (El Confidencial), Hannah Kriwak (Euobserver), Francesco Berto (OBCT), Lena Kyriakidi (Efsyn), Petr Jedlicka (Denik Referendum), Parászka Boróka (HVG)
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
