Szerdán délelőtt már Donald Trump amerikai elnök is megérkezett a kínai Sencsenbe, Vlagyimir Putyin orosz államfő hajnal óta tartózkodik a városban, ahol Hszi Csin-pinggel tartanak majd háromoldalú megbeszélést csütörtökön. Maga a kínai vezető személyesen fogadta Trumpot a repülőtéren, ami meglehetősen szokatlan a részéről. Ez a gesztus akkor is arra utal, hogy Peking nem tartja Moszkvát egyenrangú félnek önmagával és Washingtonnal, ha pusztán egy udvariassági formulának szánták, hiszen szeptemberben Donald Trump is személyesen fogadta a repülőtéren az USA-ba érkező Hszit.
A külsőségeiben mindenképpen történelminek tekinthető – hiszen először ül egy asztalhoz az amerikai, az orosz és a kínai vezető – eseményt az Ázsiai–Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) csúcstalálkozójának keretében tartják meg. Annak viszont csekély az esélye, hogy az orosz várakozásoknak megfelelően egy új Jalta legyen belőle.
Ez már csak azért is valószínűtlen, mert a jaltai egyezmény megkötésekor az USA és a Szovjetunió egy győztes háború utolsó heteiben, szövetségesekként osztották egymás között befolyási övezetekre Európát, míg a sencseni találkozó szereplőit nem lehet azzal vádolni, hogy szövetségesek lennének, sőt, a találkozó kulcskérdéseiből számosban ellenérdekelt feleknek minősülnek.
China First
Hszi Csin-ping nem a világ második legerősebb hatalmának vezetőjeként szeretne felállni az asztaltól, hanem a koronát akarja, még ha ezen osztoznia is kell Trumppal. A gazdasági egyenrangúságon túl a nemzetközi diplomácia legfőbb alakítójának szerepét is magának követeli. Az utóbbira a találkozó jó alkalmat biztosít, az előbbire viszont csak akkor lesz esélye, ha meg tud egyezni az amerikai elnökkel. Kína ugyanis figyelemreméltó technológiai fejlődésen ment keresztül és az AI területén is látványos eredményekkel büszkélkedhet, ugyanakkor a belső gazdasági problémái miatt a növekedéshez kénytelen az exportra támaszkodni, amit a Washingtonnal való kereskedelmi háborúzás komolyan veszélyeztet.
Hszi célja tehát elérni, hogy meghosszabbítsák a kereskedelmi fegyverszünetet, megállapodjanak Trumppal a vámok kérdésében és egyezség szülessen az AI fejlesztéséhez nélkülözhetetlen félvezetőipar termékeinek kereskedelméről. Magyarán Hszi egyszerre akarja megőrizni Kína hozzáférését az amerikai piachoz és erősíteni a tulajdon technológiai önállóságát. Mindezt nem lesz könnyű letunkolni a bizonyítás vágyától vélhetően égő Trump torkán, hiszen ezek mindegyike alapjaiban sértené az America First doktrínát.
Mindenesetre Hszi az APEC üzleti fórumán a szabadkereskedelem, a gazdasági együttműködés és a mesterséges intelligencia fejlesztésének fontosságát hangsúlyozta és beígérte a vámok csökkentését, a nemzetközi piacokon való érvényesülés megkönnyítését és a befektetési környezet javítását.
Amerikai, orosz és kínai vezetők hatalmi tervei, történeti kérdések elképzelhetetlen kegyetlenségekről, Kijev egyre szorongatóbb helyzete, a 4-6 órát alvók genetikája és a nemek különböző hőérzékelése az e heti Kilátóban.
Területi követelésekkel a nagyok asztalánál
Vlagyimir Putyin egyrészről demonstrálni akarja, hogy az Oroszország nemzetközi elszigeteltségéről szóló beszámolók hamisak, hiszen ott ülhet a világ két vezető nagyhatalmának asztalánál, továbbá az ukrajnai háború orosz követelések mentén való rendezését is szeretné előre mozdítani, amiben számít Donald Trump segítségére.
Moszkva azt is bizonyítani kívánja, hogy a térségnek még mindig meghatározó katonai nagyhatalma, ezt igazolhatják azok a hírek, melyek szerint Putyin sencseni érkezésével egy időben két, nukleáris töltet szállítására is alkalmas orosz stratégiai bombázógép szállt le Vietnámban. Ilyen a hidegháború óta nem történt és egyáltalán orosz katonai repülőgép sem járt a dél-kelet-ázsiai ország területén 2014 óta.
Azt már a Kreml korábban is jelezte, hogy Putyin elő fogja vezetni az ukrajnai háború kérdését a találkozón és azt is, hogy Moszkva nem enged a területi követeléseiből. Az a kilátás, hogy Kína, az USA és Oroszország dönthet majd nem csak Ukrajna, de akár Európa jövőjéről is, aggodalmat keltett a kontinens fővárosaiban és azt még az APEC-et megelőző manilai sajtótájékoztatóján is elmondta Mark Carney kanadai miniszterelnök, hogy Európa biztonsági rendszeréről az európaiaknak és a NATO-nak van joga dönteni.
Putyin ugyanakkor a saját érdekei által is vezérelve felsorakozott Hszi mellett a gazdasági kérdésekben is, és a két vezető találkozását követően a szankciókat, az exportkorlátozásokat és a vámtarifákat a gazdasági dominancia eszközeiként támadta és egyben megkérdőjelezte a létjogosultságukat. Mint mondta ezek „mára elavultak és elvesztették az elrettentő erejüket”.
Trumpnak mutatnia kell valamit
Miközben az oroszok területi követeléseket, Kína az egyenrangúság igényét hozza az asztalhoz, Donald Trumpot minden valószínűség szerint erős bizonyítási vágy hajthatja. A félidős választásokon történelmi vereséget szenvedett elnök (ugyan nem róla szólt a választás, de a kampány folyamán arra kért mindenkit, hogy szavazzanak úgy, mintha róla szólna) pontosan tudja, hogy a belpolitikai lehetőségei januártól beszűkülnek, így a külpolitikában kell domborítania.
Demonstrálnia kell, nem csak a világnak, de az amerikai választóknak is, hogy még mindig ő vezeti a világ legnagyobb és legfejlettebb országát és ennek megfelelően valamilyen formában a Pax Americana érvényesítésére törekedhet, illetve meg kell mutatnia, hogy képes közvetlenül tárgyalni a világ két másik meghatározó vezetőjével, és akár évtizedek óta megoldatlan kérdésekben is eredményt elérni.

Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping Sencsenben
Iori Sagisawa / POOL / AFP
Ennek a legkézenfekvőbb módja valamivel rávenni az oroszokat a nukleáris leszerelési program folytatására és Kínát is bevonni a kezdeményezésbe. A gond az, hogy Hszi ebben nem érdekelt, Putyin meg túlságosan megkérné az árát, miközben a legtöbb egy senkit semmire nem kötelező szándéknyilatkozat kiadása lehet, ami eredménynek sovány, viszont Trumpnak még ezért is konkrét engedményekkel kellene fizetnie.
Zavarosnak tűnt a Fehér Ház kommunikációja azzal kapcsolatban is, hogy akkor most Trump akar-e beszélni Ukrajnáról a tárgyalásokon vagy sem. Először arról szóltak a hírek, hogy nem fog, később viszont maga Trump közölte, hogy szándékában áll beszélni a háborúról.
Az amerikai elnök azt is közölte korábban, hogy nem kívánja Jensen Huang, az Nvidia kínai kémbotrány miatt megbukott elnök vezérigazgatójának ügyét felvetni Hszinek, viszont van még egy téma, amivel Trumpnak minden bizonnyal foglalkoznia kell, ez pedig az iráni háború problémája, ami együttesen is tálalható a nukleáris leszerelés kérdéskörével.
Ez azért is fontos, mert Oroszország és Irán között az utóbbi években igen szoros együttműködés alakult ki. Ahogyan Oroszország is komoly gazdasági függésbe került Kinától, Peking viszont, éppen a külkereskedelme javítása érdekében maga is érdekelt az iráni háború minél hamarabbi lezárásában és kérdéses, hogy érnek-e neki annyit az orosz érdekek, hogy ebben engedjen.
Mindenesetre Trump tárgyalási pozíciói nem túl rózsásak, hiszen a világ legerősebb katonai hatalmaként lassan már egy éve nem képes kicsikarni a döntést Iránnal, ráadásul úgy érkezett az országa technológiai eredményeivel büszkélkedő Hszihez, hogy közben az USA-ban egyre súlyosabbnak tűnő kimaradáshullám bénította meg az NSA (nemzetbiztonság), a repüléshálózat és a bankrendszer egyes részeit is és akkor a Microsoft múlt heti nagy letérdeléséről nem is beszéltünk.
Mik a kilátások?
A sencseni találkozó ugyanakkor fontos figyelmeztetés Európa számára. Ha az Egyesült Államok, Kína és Oroszország között egyre szorosabbá válnak a közvetlen diplomáciai kapcsolatok, Európának nagyon ügyelnie kell arra, hogy ne váljon az általuk meghozott döntések puszta elszenvedőjévé. Ukrajna jövője, a NATO biztonsága, az európai gazdasági érdekek és a nemzetközi jog érvényesülése mind olyan kérdések, amelyekben az európai államoknak önálló és egységes álláspontot kell képviselniük.
Persze a legnagyobb kérdés, hogy ilyen körülmények között és ennyire széttartó érdekek mellett lehetséges-e olyan megállapodásra jutni, amivel mindenki elégedett és egyben többet is ér, mint a papír, amire rákerül.
Nyitóképünkön Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping köszönti egymást Sencsenben