Ha máskor nem, a Covid–19-járvány kitörése óta az emberek jó része megtanulhatta, milyen fontos a személyes higiénia, és azoknak a zárt tereknek a tisztán tartása, ahol sokat tartózkodunk, legyen szó közösségi közlekedésről, közösségi terekről, iskolákról, a munkahelyünkről vagy épp otthonunkról.

A koronavírus esetében számtalanszor elhangzott már, hogy a megfertőződés kockázata jelentős a zárt, zsúfolt, rosszul szellőző terekben, és a vírus hosszú ideig képes fertőző maradni különböző felületeken. Ezért is sulykolták annak idején az egészségügyi hatóságok az egészségügyi világszervezet nyomán a legfontosabb védekezési módszereket. Ugye, emlékszik még? Alapos kézmosás, könyökhajlatba tüsszentés, fertőtlenítés, maszk viselése, távolságtartás, gyakori légcsere akár szellőztetéssel, vagy ahol mód van rá szűréssel és így tovább.

Az új típusú koronavírus azonban csak egy a közül a számos kórokozó közül, amelyek légi úton képesek terjedni – elsődlegesen a légutakban, orrban, szájban, légcsőben, tüdőben telepednek meg –, és amelyek könnyen súlyos betegséget okozhatnak, ha találkozunk velük.

A Semmelweis Egyetem jellemző légúti betegségeket felsoroló listáján ott szerepelnek az influenza, a bárányhimlő, a kanyaró, a mumpsz, a rubeola vírusai – ezek ellen jó esetben már ön is be van oltva – de ott vannak a bakteriális fertőzések, mint a diftéria, a szamárköhögés, a tbc, a skarlát, a legionella vagy épp az agyhártyagyulladás. Ha ezeket elkapjuk, nem ússzuk meg a kezelést antibiotikumok nélkül. Ne feledkezzünk meg azokról a vírusokról sem, amelyek egy jellemző csoportja áll a náthás megbetegedések hátterében, és bizony az anthrax baktériuma is a légi úton terjedő betegségek közé tartozik, igaz, előfordulása igen ritka.

Ezek a betegségek jellemzően cseppfertőzéssel terjednek. A kórokozó tüsszentéssel, köhögéssel, sőt akár beszéddel távozik a fertőzött szervezetéből (kivéve a bárányhimlőt, amely a kiütésekről lehulló majd kiszáradó és finom porrá hulló varból kerül újra a levegőbe). Egyes kórokozók direkt módon fertőznek: akár magukban is átvitorlázhatnak a másik szervezetbe, mások indirekt módon: a levegőben lebegő apró folyadékcseppek, szennyeződések, finom por, koromrészecskék felületén megtapadva juthatnak át. Ezekből pedig meglepően sok fordulhat elő otthonunkban:

Amikor otthonunk levegője rosszabb, mint a legközelebbi forgalmas kereszteződésé

Már az is egy sor egészségügyi kockázattal járhat, ha ki sem mozdulunk otthonunkból, gyakran súlyosabb problémát okozva, mint egy séta a zsúfolt nagyvárosban. Szerves oldószerekkel, lassan lebomló káros vegyületekkel, egészségtelen gázokkal élünk egy fedél alatt. Jobb, ha tudjuk, milyen kockázatok fenyegetnek, és mit tehetünk ellene.

A kórokozók is megjelenhetnek nálunk, persze ehhez szükséges valaki, aki behurcolja, lehet ez iskolai-óvodai közösségbe járó gyerekünk, vagy saját magunk, ha gyakran járunk zsúfolt, rosszul szellőztetett helyiségekben. Lehet, hogy tünet nélkül fertőzünk – ez a koronavírus esetében előfordult –, de az is, hogy lappangási idő alatt szórjuk tele lakásunkat valamilyen bacilussal vagy vírussal, sőt akár cipőtalpunkon is behurcolhatunk ilyeneket – igaz, utóbbiak jellemzően nem légi úton terjednek.

Ha pedig már bejutottak, a légi úton terjedő kórokozók képesek gyorsan és hatékonyan átjutni az egyik szervezetről a másikra. Hogy milyen gyorsan, arra a koronavírus terjedése során végzett kutatások is rámutattak, itt például lemodellezték, miként terjedhet a vírus a beszéddel kilélegzett folyadékcseppeken egy buszon. Azt pedig dél-koreai kutatók állapították meg tavaly ősszel, hogy az egy háztartásban élők között között hatszor nagyobb a fertőzés veszélye, mint más szoros kontaktusok esetében.

Szóval jobb, ha otthon sem felejtjük el, amit a koronavírus-járványból tanultunk, a kézmosást, a fertőtlenítést, a könyökhajlatba tüsszentést, a rendszeres és alapos szellőztetést, vagy otthonunk levegőjének tisztítását más hatékony módokon.