A klímaváltozás hatására az elmúlt évtizedek során veszélybe kerültek olyan kedvelt turistacélpontok, mint az ausztrál Nagy-korallzátony, vagy a Földközi-tenger part menti látványosságai. A természeti értékek megóvására létrehozott Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 2020-as jelentése szerint a természeti világörökségi helyszínek 33%-át fenyegeti az éghajlatváltozás, azonban a kulturális világörökségi kincsek sincsenek biztonságban.

Az elmúlt években egyre több helyszín állapota romlott a talajerózió, a tengerszint-emelkedés, a szélsőséges időjárás okozta áradások és a talaj fellazulása miatt. Ráadásul éghajlatkutatók szerint a hőmérséklet emelkedése miatt a jövőben egyre gyakrabban pusztítanak majd a hosszantartó aszályok és a kegyetlen viharok okozta erdőtüzek és áradások. A helyzeten a koronavírus-járvány miatti bezárások, a turistacélpontok bevételkiesése sem segítettek, a klímaváltozás hatására akár el is tűnhetnek a kulturális és természeti értékeink.

A perui Chan Chan

Peru északi részén található Dél-Amerika legnagyobb prekolumbián városromja. 1986 óta része a világ kulturális örökségeinek, és a komplexumot az UNESCO ezzel egy időben sorolta be a veszélyeztetett műemlékek közé. Ennek oka, hogy a mintegy 20 négyzetkilométeren elterülő város házai vályogból épültek, ami rendkívül mállik az időjárási viszontagságok hatására. Az El Nino okozta áradások és a heves esőzések már a város külső területeit elpusztították, ezért a világörökségi helyszín védelme érdekében kénytelenek voltak befedni annak egy részét. Azonban egyes kutatók szerint teljesen be kellene borítani a városrom területét, hiszen az előrejelzések szerint a klímaváltozás hatására Peru ezen részén tovább nő majd a csapadékmennyiség és tengerszint-emelkedés is várható.

AFP

AFP

Mediterrán térség: Velence, Nápoly és a Gibraltári Gorham barlangkomplexum

A Földközi-tenger part menti területein található világörökségi helyszíneket a leginkább a tengerszint-emelkedés fenyegeti: egy Nature-ben megjelent tanulmány szerint 49, a Mediterráneumban található világörökségi helyszín közül 37-et már ma is veszélyeztet az árvíz, 42-t pedig a part menti erózió. Ráadásul az évszázad végére az árvízkockázat 50%-kal, a talaj pusztulásának valószínűsége pedig 13%-kal növekedhet.

Gibraltári Gorham

AFP

Velence van a legnagyobb bajban, hiszen egyes kutatások szerint csak idő kérdése, hogy mikor önti el az árvíz: akár 120 centiméterrel is emelkedhet a vízszint az évszázad végére, szélsőséges esetben akár a 170 centimétert is elérheti a növekedés. Kutatók szerint a tenger szintjének emelkedését sürgősen figyelembe kell venni Velence várostervezésében, ezért az olasz kormány több milliárd eurót fektetett be egy áradásmentesítő gátrendszer kialakításába. Előrejelzések szerint a gátrendszernek 2075-től az év nagy részében zárva kell maradnia, hogy megvédje Velencét a víztől, ami azonban a lagúnák érzékeny ökoszisztémáját károsítva rengeteg kárt is okozhat.

AFP

Míg egyes területeken a vízszintemelkedés, máshol a szárazság és a hőség okoz majd problémát: a mediterrán térségben az előrejelzések szerint a 37 Celsius-fok feletti maximális hőmérsékletű napok száma mindenütt növekedni fog, Észak-Afrikában, Dél-Spanyolországban illetve Törökországban 2050-re megduplázódik (60 napra nő). A vízgyűjtő medencékben 2030-ra a vízkészletek körülbelül 10 százalékkal, 2050-re pedig akár negyedével is csökkenhet, és az előrejelzések szerint a fokozódó hőség és szárazság miatt az erdőtüzek az Ibériai-félszigeten a jelenleginél kétszer nagyobb területen pusztítanak majd.

Szent Márk tér víz alatt

AFP

Edinburgh-i vár

A Skócia vulkáni eredetű sziklacsúcsán elterülő komplexum 4600 épületnek ad otthont, és 1995 óta szerepel a világörökségi listán. A tengerszint felett csupán 120 méterre emelkedő várhegyet a vízszint emelkedése, a part menti erózió, és a szélsőséges időjárás veszélyezteti. Skóciában ugyanis 1970 óta 13 százalékkal nőtt az esőzések száma az Éghajlatváltozási Bizottság jelentése szerint, a megnövekedett csapadékmennyiség és az áradások pedig nem csak a vulkáni kőzetet erodálják, de az épületeket is rombolják.

AFP

Az ausztrál Nagy-korallzátony

A Föld legnagyobb korallzátonya 1981 óta szerepel a világörökségi listán. A 348 000 négyzetkilométeren elterülő, 400-féle korallnak és 1500 halfajnak otthont adó korallkomplexum pusztulásához az óceánok felmelegedése, a savasodás és a szélsőséges időjárás járul hozzá. Az elmúlt évek három óceáni hőhulláma tömeges korallfehéredéseket okozott, ami felgyorsult és egyre nagyobb méreteket ölt: egyik előrejelzés szerint alig 15 év múlva, vagyis 2035-re összeomolhatnak a korallzátonyok.

Bár az ENSZ tavalyi javaslattervezete szerint a világ legkiterjedtebb korallzátony-ökoszisztémája veszélyeztetett státuszt kaphatott volna, a szervezet világörökségi bizottsága csupán felszólította Ausztráliát, hogy lépjen fel erősebben az éghajlatváltozás hatásai ellen. Egyébként az ausztrál kormány évek óta küzd azért, hogy az egyik legfőbb turistalátványosságának számító és több ezer munkahelyet biztosító Nagy-korallzátony ne kerüljön fel a veszélyeztetett helyszínek listájára, ami akár az országnak évi 4,8 milliárd dolláros idegenforgalmi bevételt hozó korallzátony világörökségi státuszának elvesztéséhez is vezethet.

AFP

Bagerhat történelmi mecsetegyüttese

A Bangladesh déli részén található 15. századi műemlék 1985 óta része a világörökségi helyszíneknek. A Bengáli-öböl partján mintegy 50 négyzetkilométeren elterülő mecsetek, mauzóleumok, hidak, utak és víztartályok nagyrészt égetett agyagtéglából épültek, ezért a komplexumra a legnagyobb veszélyt a tengerszint emelkedése jelenti. Ugyanis a környék rendkívül magas sótartalmú talajvize beszivárog a téglák közé, és a falakon megjelenő kivirágzás folyamatosan pusztítja a történelmi építmények szerkezetét.

AFP

Együttműködés a világörökségi kincsek megőrzéséért

Az éghajlatváltozás azonban további turisztikai célpontokat is fenyeget, és szinte mindegyik kulturális világörökségi helyszínt veszélyeztet, hiszen a történelmi épületeket még más szempontok szerint, a mostanitól eltérő éghajlatra tervezték.

Bár a kulturális és természeti kincsek megőrzésére az UNESCO folyamatosan gyűjti és tanulmányozza a helyi tapasztalatokat, a Sustainability folyóiratban megjelent tanulmány szerint az éghajlatváltozás hatásai az egyes területek közt annyira eltérnek, hogy a különféle veszélyek és kockázatok figyelembevételével a hagyományos örökségvédelmi szabályozások újragondolására és legsürgetőbb feladatok figyelembevételével akciótervre van szükség. Többek között az adott helyszíneken bevált legjobb gyakorlatok megosztását támogatja az Európai Bizottság is.

(Kiemelt képünkön: egy mecset minaretje félszegen áll Paluban (Indonézia) a 2018. szeptember 28-i földrengést és szökőárt követően.)