Manapság annyira része lett az üzleti közbeszédnek a karbonsemlegesség, a fenntarthatóság, a körforgásos gazdaság, vagy az ESG-szemlélet, hogy egy magára valamit is adó vállalat egyre következetesebben érvényesíti ezeket a működésében. Az egyéni szemlélet „kizöldülése” mellett ez egyfajta kényszer is: a befektetők már üzleti szempontok szerint minősítik a cégeket fenntarthatósági programjaik alapján, a fiatal munkavállalók pedig többek között eszerint mérlegelik, hogy egyáltalán melyik munkaadóval állnak szóba.

Fogós kérdés, hogy mi lesz ezzel a szemlélettel most, amikor egy gyorsuló inflációs környezet által „támogatott” energiaárrobbanás következményei válnak még inkább beláthatatlanná egy fegyveres konfliktus miatt. A humanitárius katasztrófán túl a szomszédunkban zajló háború éppen most írja át teljesen és erőltetett menetben Európa és a fél világ energetikai térképét.

Kerékpárosok haladnak el orosz támadásokban megrongálódott épületek között a Kijev közelében fekvő Borogyankában 2022. április 5-én

MTI/EPA/Oleg Petrasjuk

Mégsem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy ebben a rendkívüli geopolitikai helyzetben vissza fog szorulni a fenntarthatóság, bár ez bizonyos elemekre kétségtelenül igaz lesz. Azok az energetikai célok és elképzelések, amelyek a konfliktus kirobbanása előtt már a tervezőasztalon voltak, most vagy a szemetesben végzik, vagy újra kell gondolni a megvalósítási lehetőségeket. Azaz nem lehet őket az eredeti tervek szerinti tempóban megcsinálni, a határidők egész biztosan meg fognak hosszabbodni, míg egyes esetekben gyorsulni fog a változás üteme, a meglévő zöld technológiák és fenntarthatósági törekvések térnyerése, de a körforgásos gazdaságra történő átállás lehetősége is. Működésbe lépett ugyanis egy olyan kényszer, amely egy korábban adottságnak vett állapot radikális megváltoztatására irányul:

leválni az orosz kőolaj- és gázexportról.

Bár a függőség szintje, a hozzáállás, az átállásra felkészültség és az igények országonként változóak, aligha túlzás kijelenteni, hogy a választott iránytól függetlenül a fenntarthatósági célok megvalósítása az eredeti ütemtervtől majd eltér.

Napelemek a Zala megyei Nagypáliban az önkormányzat parkolójának tetején, amellyel töltik az önkormányzat elektromos autóját, jobbról hibrid erőmű és napraforgó alakú, napkövető rendszerrel ellátott napelem telep 2018. május 9-én

MTI

Még ott is, ahol a megújuló energiák már most is meghatározók, ezek egyelőre csak „besegíteni” tudnak a hagyományos formáknak.  Be kell látni, hogy

kizárólag megújuló energiákkal működni 10-20 éves időtávban lehet, gyorsabban nem fog menni.

Ugyanakkor itt jutunk el a helyzet kétarcúságához: könnyen lehetséges ugyanis, hogy az említett kényszer hasonló hatást gyakorol például a megújulók további térhódítására, mint a pandémia a digitális átalakulásra. Hogy pontosan mire gondolok? Arra, hogy a fenntarthatóság ösztönösebbé válásával, majd az energiaárak robbanásszerű emelkedésével a vállalatoknak egyre komolyabban kellett foglalkozniuk az új irányokkal az energetikában is. A nagy kérdés az időzítés, hiszen ma még a zöldítési programok jelentős költségekkel valósíthatók meg. Az ukrajnai háború viszont teljesen más külső környezetet teremtett: a korábban inkább csat kóstolgatott trendek hirtelen sokkal aktuálisabbá váltak, határidő pedig – nos, az a „tegnapra kellett volna” lett.

MTI

Nem kell különösebb jóstehetség annak előrevetítéséhez, hogy mindez felértékeli azokat a technológiákat, amelyek könnyen elérhetők, egyszerűen implementálhatók és gyorsan támogatják a célokat. Már nem pusztán a fenntarthatóságról van szó, hanem a pluszbiztonság megteremtéséről az energiaellátásban.

A zöldülési folyamatok és törekvések itt voltak velünk az elmúlt években is: zöld irodák, zöld lakások, zöld társasházak, zöld járművek. Aztán az energiaárak meglódulásával egyre többen gondolkodtak el azon, hogy ez házfelújítás során beszerelt napelemmel és a gázfűtés elektromosra cserélésével a környezet mellett a saját pénztárcánknak is a barátai lehetünk. Még közelebbi példa: a kirívóan magas üzemanyagárak azok terveiben is közelebb hozzák az elektromos autó lehetőségét, akik a korábbi helyzetben még vígan furikáztak volna benzines vagy dízeljárművel.

Napelem táblákat tartó, megújuló energiát szolgáltató, villamos áramot előállító térelemek a Millenáris Széllkapu Parkban

MTI

Ezek tehát egy ideje már itt voltak, a háború azonban szinte mindet, de legalábbis a többségüket a gyorsító sávba zavarta, és azonnali hatállyal. Így – bár az értékeléshez még jó sok időnek el kell telnie – jelen pillanatban az sem zárható ki, hogy összességében a fenntarthatóság nem csorbul, hanem kézzelfoghatóbbá és üzletileg is racionálisabbá válik.

Simon Anita, az ALTEO fenntarthatóságért és körforgásos gazdaságért felelős vezérigazgató-helyettese

A környezettudatos jövőtervezésről szóló cikkek támogatója az Alteo.