Gyorsuló infláció és háború a szomszédban – lehet kezdeni újraírni a zöld terveket. Simon Anita véleménycikke.
Manapság annyira része lett az üzleti közbeszédnek a karbonsemlegesség, a fenntarthatóság, a körforgásos gazdaság, vagy az ESG-szemlélet, hogy egy magára valamit is adó vállalat egyre következetesebben érvényesíti ezeket a működésében. Az egyéni szemlélet „kizöldülése” mellett ez egyfajta kényszer is: a befektetők már üzleti szempontok szerint minősítik a cégeket fenntarthatósági programjaik alapján, a fiatal munkavállalók pedig többek között eszerint mérlegelik, hogy egyáltalán melyik munkaadóval állnak szóba.
Fogós kérdés, hogy mi lesz ezzel a szemlélettel most, amikor egy gyorsuló inflációs környezet által „támogatott” energiaárrobbanás következményei válnak még inkább beláthatatlanná egy fegyveres konfliktus miatt. A humanitárius katasztrófán túl a szomszédunkban zajló háború éppen most írja át teljesen és erőltetett menetben Európa és a fél világ energetikai térképét.
Mégsem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy ebben a rendkívüli geopolitikai helyzetben vissza fog szorulni a fenntarthatóság, bár ez bizonyos elemekre kétségtelenül igaz lesz. Azok az energetikai célok és elképzelések, amelyek a konfliktus kirobbanása előtt már a tervezőasztalon voltak, most vagy a szemetesben végzik, vagy újra kell gondolni a megvalósítási lehetőségeket. Azaz nem lehet őket az eredeti tervek szerinti tempóban megcsinálni, a határidők egész biztosan meg fognak hosszabbodni, míg egyes esetekben gyorsulni fog a változás üteme, a meglévő zöld technológiák és fenntarthatósági törekvések térnyerése, de a körforgásos gazdaságra történő átállás lehetősége is. Működésbe lépett ugyanis egy olyan kényszer, amely egy korábban adottságnak vett állapot radikális megváltoztatására irányul:
leválni az orosz kőolaj- és gázexportról.
Bár a függőség szintje, a hozzáállás, az átállásra felkészültség és az igények országonként változóak, aligha túlzás kijelenteni, hogy a választott iránytól függetlenül a fenntarthatósági célok megvalósítása az eredeti ütemtervtől majd eltér.
Még ott is, ahol a megújuló energiák már most is meghatározók, ezek egyelőre csak „besegíteni” tudnak a hagyományos formáknak. Be kell látni, hogy
kizárólag megújuló energiákkal működni 10-20 éves időtávban lehet, gyorsabban nem fog menni.
Ugyanakkor itt jutunk el a helyzet kétarcúságához: könnyen lehetséges ugyanis, hogy az említett kényszer hasonló hatást gyakorol például a megújulók további térhódítására, mint a pandémia a digitális átalakulásra. Hogy pontosan mire gondolok? Arra, hogy a fenntarthatóság ösztönösebbé válásával, majd az energiaárak robbanásszerű emelkedésével a vállalatoknak egyre komolyabban kellett foglalkozniuk az új irányokkal az energetikában is. A nagy kérdés az időzítés, hiszen ma még a zöldítési programok jelentős költségekkel valósíthatók meg. Az ukrajnai háború viszont teljesen más külső környezetet teremtett: a korábban inkább csat kóstolgatott trendek hirtelen sokkal aktuálisabbá váltak, határidő pedig – nos, az a „tegnapra kellett volna” lett.
Nem kell különösebb jóstehetség annak előrevetítéséhez, hogy mindez felértékeli azokat a technológiákat, amelyek könnyen elérhetők, egyszerűen implementálhatók és gyorsan támogatják a célokat. Már nem pusztán a fenntarthatóságról van szó, hanem a pluszbiztonság megteremtéséről az energiaellátásban.
A zöldülési folyamatok és törekvések itt voltak velünk az elmúlt években is: zöld irodák, zöld lakások, zöld társasházak, zöld járművek. Aztán az energiaárak meglódulásával egyre többen gondolkodtak el azon, hogy ez házfelújítás során beszerelt napelemmel és a gázfűtés elektromosra cserélésével a környezet mellett a saját pénztárcánknak is a barátai lehetünk. Még közelebbi példa: a kirívóan magas üzemanyagárak azok terveiben is közelebb hozzák az elektromos autó lehetőségét, akik a korábbi helyzetben még vígan furikáztak volna benzines vagy dízeljárművel.
Ezek tehát egy ideje már itt voltak, a háború azonban szinte mindet, de legalábbis a többségüket a gyorsító sávba zavarta, és azonnali hatállyal. Így – bár az értékeléshez még jó sok időnek el kell telnie – jelen pillanatban az sem zárható ki, hogy összességében a fenntarthatóság nem csorbul, hanem kézzelfoghatóbbá és üzletileg is racionálisabbá válik.
Simon Anita, az ALTEO fenntarthatóságért és körforgásos gazdaságért felelős vezérigazgató-helyettese
A környezettudatos jövőtervezésről szóló cikkek támogatója az Alteo.
Egy héten belül két, egymásnak teljesen ellentmondó nyilatkozatot tett a honvédelmi tárca arról, hogy kerültek-e Szerbiába magyar harcjárművek. Mi történhetett valójában a BTR-ekkel?
A kormánypárt támogatottsága pedig mélyponton van.
A városi ügyvédi kamara szerint az embereket „önkényes, igazságtalan és törvénytelen fogva tartással fosztották meg szabadságuktól”.
Sok tekintélyelvű politikus régi, jól ismert módszere a kisebbségek kirekesztése, ám ez recept Magyarországon immár beleütközött a saját korlátaiba.
Mutatunk újabb hét könyvet, amit nyugodt szívvel ajánlunk a nyárra.
A feltételezett elkövetőt holtan találták meg.
Bekussol, sunyít, mentegeti magát, hazudik, lapul.
Csak egy vesztese volt a Pride-nak.
