Többek között a klímaváltozás elleni küzdelem, a természeti környezet védelmének fontossága, az erőforrások minél hatékonyabb és fenntarthatóbb felhasználásának célja vezetett oda, hogy – bár volt rá példa a korábbi időszakokban is – az utóbbi évtizedben vált igazán felesleges, eldobandó dologból fontos nyersanyaggá és energiaforrássá a hulladék. A folyamat a szóhasználatban is tetten érhető, a területtel foglalkozó szakmai szervezetek sokszor hangsúlyozzák, hogy már lehetőleg ne szemétről beszéljünk, hanem hulladékról, ha szóba kerül a téma.

A megfelelő hulladékgazdálkodásnak számos kézzelfogható előnye van, de a két legfontosabb hogy csökkentheti az ország függését a nyersanyagimporttól, és hozzájárul a természeti környezet állapotának megőrzéséhez.

Magánemberként leginkább a szelektív kukák, gyűjtőszigetek, hulladékudvarok formájában szembesülünk a folyamattal, de mi a helyzet a vállalkozásokkal? Mennyire támogatják a hazai szabályok a felelős hulladékgazdálkodást, a fenntarthatósági szempontokat? Mivel ösztönzik a cégeket, hogy megfeleljenek az elvárásoknak?

A területen jelentős változást hozott a 2021. évi II. törvény vagy Hulladékgazdálkodási Kódex, amelyet egyebek mellett az Európai Unió körforgásos gazdaságra történő átállást célzó, 2018 tavaszán kidolgozott irányelv csomagja alapján dolgoztak ki és fogadtak el. A törvénnyel igyekeznek

• megelőzni, hogy túl sok mindent dobjunk ki, és kerüljön lerakókba, ezért kibővítik a szelektív hulladékok gyűjtésének rendszerét a bio- és a veszélyes háztartási hulladékkal, előbbit 2023-ig, utóbbit 2025-ig kell megvalósítani, a végső cél, hogy 2035-re a hulladéklerakókba csupán az adott településen keletkező hulladék 10 százaléka kerülhet majd;
• megakadályozni az illegális hulladéklerakást, ennek érdekében a hulladéknak az lesz a tulajdonosa, akinél keletkezik, és ezért ő tartozik felelősséggel, de a tulajdonjogot megfelelő szabályokat betartva átruházhatja. Abban az esetben, ha valahol elhagyott hulladékról nem lehet megállapítani, hogy ki a gazdája, akkor annak az ingatlannak a tulajdonosát veszik elő, ahol a hulladékot megtalálták;
• jogilag megalapozni a körforgásos gazdaságra átállást, ennek részeként a gyártóknak felelősséget kell vállalni az általuk gyártott és hulladékká váló termékeikért, ehhez a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényt is módosították;
• lehetővé tenni az üveg-, műanyag, fémpalackok, -dobozok kötelező visszaváltásának bevezetését, hiszen az uniós célkitűzés, hogy 2029-re ezek 90 százalékát vissza kell majd gyűjteni;
• szabályozni, hogy kik és milyen feltételek mentén vehetnek részt a hulladékgazdálkodásban, ennek szervezését ellenőrzését állami feladattá tették, a hulladékkezelési tevékenységeket pedig koncesszióba adják.

Az ösztönzők fő célja, hogy érvényesítse az úgynevezett hulladékhierachiát, vagyis, hogy a hulladékkal kapcsolatban milyen elsőbbségi sorrendet kell követni. Ez alapján a

• legfontosabb, hogy lehetőleg ne keletkezzen hulladék,
• majd hogy legyen előkészítve az újrahasznosításra,
• aztán, hogy legyen újrafeldolgozva,
• vagy más módon hasznosítva (energetikai célra vagyis elégetve),
• és csak a legvégén ártalmatlanítsák, praktikusan helyezzék vigyék lerakóba.

Ennek érvényesülése érdekében kell megállapítani a hulladékégetés és lerakás díjait úgy, hogy utóbbi legyen a legdrágább, vagyis jobban megérje más módon kezelni. A hulladék elszállításáért is annak mennyisége arányában kell fizetni, hogy minél kevesebb elszállítandó vegyes hulladék keletkezzen. Bevezetnek más pénzügyi ösztönzőket is, például a használt termékek, különösen az élelmiszerek adományozására, a palackok, dobozok visszaváltására (betétdíj), az újrafeldolgozott termékek, anyagok felhasználására, támogatják az újrafeldolgozási, újragyártási technológiák kutatását, fejlesztését.

Az ilyen ösztönzőkre már számos jó külföldi példa is akad. Spanyolországban, Katalóniában például megadóztatják a lerakóba vagy égetőbe szállított hulladékot, de adó-visszaigénylési lehetőséget kapnak azok a települések, ahol külön kezelik a biohulladékot.

Egy olasz, Veneto tartománybeli hulladékkezelő cég jelentős kedvezményt ad a hulladékelszállítás díjából a lakosság esetében azoknak, akik házilag komposztálnak, a vállalkozások pedig részben attól függően fizetnek, hogy mennyi hulladékot szállíttatnak el. Ezzel elérték hogy a hulladék 85 százalékát külön gyűjtik.

A szintén olaszországi Milánóban kevesebb hulladékkezelési adót kell a vállalkozásoknak (jellemzően áruházak, éttermek, étkezdék, gyártók) fizetniük, ha eladományozzák élelmiszer-feleslegüket.

Finnországban 10 és 40 eurócent közötti betétdíjak vannak életben a visszaváltható italospalackokra és -dobozokra, ennek révén több mint 90 százalékát használják fel újra, bár a rendszer fontos eleme az is, hogy a nem visszaváltható palackok és dobozok után literenként fél eurós italcsomagolási adót kell fizetni.

Több államban is csökkentették a forgalmi adó mértékét a különböző használati cikkek javításának díja esetén, Svédországban pedig fele annyi jövedelemadót fizetnek azok, akik háztartási berendezéseket javítanak, és kevesebbet kell adózniuk az ehhez felhasznált anyagokért is, sőt a javítást megrendelő is leírhatja adójából a szolgáltatási díjat egy bizonyos összeghatárig.

Magyarországon viszont még van mit tenni a területen. Egyelőre a szankciók jelenthetnek ösztönzőt, például hogy a tavalyi változtatások révén bármiféle hulladék nem szabályos kezelése büntethetővé vált, illegális lerakás esetén például egytonnányi vagy 10 köbméternyi lerakása bűncselekmény, az elhagyott, gazdátlan hulladék esetében pedig az ingatlantulajdonosnak kell saját költségén biztosítani a szabályoknak megfelelő elszállítást.

Egy uniós projekt keretein belül tavaly megvizsgálták miként segítik a körforgásos gazdaságra való áttérést Magyarországon és Szlovákiában, de csak korlátozott erőfeszítésekkel találkoztak. “A gazdasági élet szereplői közül senki sem igényli a változást, hiszen a vállalatok számára nincs elegendő ösztönző erő arra, hogy a körforgásos gazdaság elősegítésének céljából beruházásokat és fejlesztéseket hajtsanak végre” – írták a tanulmányban. Azonosítottak pozitív hulladékkezelési trendeket, “a hulladékkezelés gazdasági növekedéstől való függetlenítése, megnövekedett újrahasznosítási arányok, kevesebb hulladéklerakó”, de például Magyarországon a keletkező hulladék még mindig több mint felét hulladéklerakóba szállítják, és az újrahasznosítási arányok is elmaradnak az EU-átlagtól – állapították meg.

Találtak azért jó gyakorlatokat is, többek között egy klímagyártó hűtőközeg-visszagyűjtési és -újrafelhasználási programját, egy a saját, megmaradt termékeit visszagyűjtő és felhasználó szigetelőanyag-gyártót, egy fluoridgáz-kereskedési platformot, illetve az építési hulladék különböző újrahasznosítását célzó kezdeményezéseket.

A környezettudatos jövőtervezésről szóló cikkek támogatója az Alteo.