Így is lehet fenntarthatóan gazdálkodni egy erdőben

„Azért sem mi, sem az erdőgazdálkodók többsége nem kezd el védett erdőket tarra vágni, mert a lehetőség meglenne rá” - mondja Flamich Gábor, aki kosdi erdejében mutatja meg azt, milyen megoldásokkal próbálja felkészíteni erdeit a klímaváltozás hatásaira. A villamosmérnökként végzett gazdálkodó több mint tíz éve foglalkozik erdőkkel testvérével közös, de saját többségi tulajdonú területein. Az összesen 500 hektárnyi, jórészt egykori TSZ-erdőből álló gazdálkodási területből a kosdi erdő 162 hektáron terül el.

Flamich Gábor az erdőterületeinek jelentős részén - nagyjából 400 hektáron - már átalakító üzemmódban gazdálkodik, a végcél pedig az, hogy örökerdőt alakítsanak ki, amelynek fenntartása hosszú távon is gazdaságos lesz. Ebben Flamich Gábort a WWF Magyarország részvételével zajló Climaforceelife projekt is segíti, ami a fenntartható, klímatudatos erdészeti gyakorlatok bevezetését ösztönzi.

A WWF Magyarország a Climaforceelife projekt keretében az ország különböző régióiból négy magán-erdőgazdálkodóval dolgozik együtt, akik olyan erdőkezelési megoldásokat alkalmaznak és próbálnak ki, amelyek segítségével javítható az erdők természetessége és így növelhető ellenálló képességük.

Mint mondja,

eleinte nem volt tudatos az erdőgazdálkodás: amikor megvettük az első erdőnket, inkább befektetési célunk volt.

Flamich Gábor a túlnyomórészt tölgyekből álló elegyes erdőt – amelynek jellemző fafajai a csertölgy, molyhos tölgy, kocsánytalan tölgy, mezei juhar, virágos kőris, vadgyümölcsök –, tíz éve kezeli, és számos olyan beavatkozást hajtott végre, amelyek hozzásegítik az erdőt ahhoz is, hogy sikeresen ellenálljon a klímaváltozás hatásainak.

Aztán fokozatosan állította át az erdőket az átmeneti üzemmódra, lékvágást alkalmazva. Ez azt jelenti, hogy lékeket alakítottak ki, ahol a megjelent újulatot kerítéssel védik a nagyvadak okozta károktól. A lékek egy részét rendszeresen ápolják, de lesznek olyanok is, amelyeket magukra hagynak, így ott a természetes folyamatok alakítják majd ki, hogy hosszú távon mely fajok lesznek az uralkodók.

Ezzel szemben, a hagyományos erdőgazdálkodásban, a vágásos üzemmódban, 10-20 évente tisztításokat, nevelő vágásokat végeznek, majd mikor egyre nagyobbak lesznek a fák, és elérnek egy olyan pontot, amikor vágásérett lesz az erdő - például a tölgyek esetében ez 80-120 év - néhány meghagyott fát leszámítva kivágják az egészet. Így a hagyományos erdőgazdálkodás során 10-20 évente jut impulzusszerű nagyobb bevételhez az erdőgazdálkodó, de folyamatos bevételt az erdő nem tud biztosítani, az egyszeri nagyobb bevételek mellett viszont folyamatosan költeni kell a területre.

Ehelyett az örökerdő, vagy az átmeneti üzemmód biztosítja azt, hogy nem maradnak nagy végvágott területek, ahol csak fiatal állomány van, így mint élőhely is fennmarad az erdő jelentős része a területen, és az erdő a klímáját is megőrzi. Az úgynevezett „lékekben” a csemeték több fényhez, az idősebb fák pedig nagyobb térhez juthatnak.

Flamich Gábor a hagyományos vágásos üzemmódról fokozatosan állítja át az erdeit az átmeneti üzemmódra, majd az örökerdő üzemód a végcél. Mint mondja, ennek az is az egyik indoka, hogy a végvágás utáni takarításra, például a gallyak kiszedésére, az ápolásra nem lehetett embert találni. Hosszú távon tehát jobban megéri az átalakított területeket művelni, ehhez a célzott támogatások, az erdő-környezetvédelmi pályázatok is segítséget nyújtanak. Ezt a fajta erdőgazdálkodást támogatás nélkül nem lehetne fenntartani, hiszen rendkívül beruházásigényes a lékvágás kialakítása: kerítést, sorompókat és utakat kellett építeni. Flamich Gábor a vadak elleni védelemre az erdőterületen 40-50 kilométer kerítést épített eddig.

"Ahhoz, hogy az folyamatos erdőborítást érjünk el, az erdő korszerkezetének is változatosnak kell lennie: kellenek fák minden korosztályból, így kis lépésekben történik az erdő kitermelése, és felújulása. Ez a megközelítés azonban nem terjedt el széles körben Magyarországon: hazánk gazdálkodás alatt álló erdőterületeinek 1,5%-a van örökerdő üzemmódban, és kicsit több, mint 3%-a átmeneti üzemmódban" - teszi hozzá Bódis Pál, a WWF Magyarország Erdő programjának szakértője, a projekt magyarországi tevékenységeinek koordinátora.

Az idegenhonos, akácos erdők őshonossá alakítására is jár a támogatás

Az erdőgazdálkodás során arra kell törekedni, hogy ne használjuk túl az erdőket, és az élővilág se sérüljön nagyon

 

– mondja Bódis Pál, hozzátéve, már idén is érezhetően megnőtt a faanyag iránti kereslet: míg az 1,9 millió hektár erdőterületről - amelyen hazánkban gazdálkodnak - az elmúlt időszakban évente 7-7,5 millió köbméter faanyagot termeltek ki, azonban az energiaválság hatására a piaci igény konzervatív becslések szerint is félmillió köbméterrel nőhetett tavaly,

így a fahasználat elérheti 2022-ben és 2023-ban is a 8 millió köbmétert.

Ráadásul az erdő a jövőben a klímaváltozás hatásai miatt nem tud majd ugyanannyi faanyagot biztosítani, mint amennyit biztosított az elmúlt időben. Így azon túl, hogy csökkentjük a kitermelést, az erdő ellenállóképességét a klímaváltozás hatásaival szemben úgy is növelhetjük, ha arra törekszünk, hogy a faállomány szerkezete legyen változatos, valamint sokféle növény-, és állatfaj jelenjen meg az erdőkben.

Erdeinknek alig több, mint a fele áll őshonos fafajokból, jelentős az idegenhonos fafajokból álló, egy fafajból álló kultúrerdők, faültetvények aránya - ez pedig inkább a mezőgazdasági kultúrákra emlékeztet, nem az igazi erdőkre.

Az arány javítása érdekében számos erdőben, így Flamich Gábornál is jelen lévő akácosban fafajcserés szerkezetátalakítást végeztek. Ennek során a helyi klimatikus viszonyoknak megfelelő, őshonos fafajokból álló, elegyfajokban gazdag cseres-tölgyes kialakítása a cél. A több fajból álló, változatos szerkezetű, természetközeli erdő jobban ellenáll majd a klímaváltozás következtében újonnan megjelenő kártevőknek is.

 

Fontos cél a vízvisszatartás az aszály idején

Komoly riadalmat keltett az, hogy a nyári aszály miatt az élő környezet az erdőkben alig fejlődött, ez pedig - mint Flamich Gábor fogalmaz - figyelmeztetett arra, hogy

az erdőgazdálkodásban az elmúlt évszázadokban bevált technológiák nem biztos, hogy fenntarthatóak, ezeket indokolt felülvizsgálni.

 

„Bár az árokban levezetett víz elfolyhatna, a projekt keretében a cél az, hogy ahol csak lehet a vizet megfogjuk, és az erdőben tartsuk” – mondja Bódis Pál. A vízvisszatartást célzó beruházások során a vízmosásokban, árkokban szivárgó rönkgátakat alakítanak ki, amik nemcsak a csapadékvizet tartják vissza, hanem hordalékos nedves avart is. A rönkgát lassítja a csapadéklefolyást, az eróziót, közvetve pedig a visszatartott nedvesség által növeli a talajaktivitást, így a talaj termőképességét is. A gátak által megfogott víz amellett, hogy új élőhelyeket hoz létre, hozzájárul az erdő párás klímájának megőrzéséhez, aminek különösen az aszályos időszakokban nagy a jelentősége.

Az erdei avarban megtartott nedvesség azért is szerencsés, mert kevésbé párolog el, mintha a felszínen lenne, így nő az erdei légnedvesség. „Az örökerdő koncepció, vagyis a minél inkább szintezett erdő, a zárt lombkorona is hozzájárul ahhoz, hogy a nedvesség az erdőben maradjon.”

 

"Aki várta az esőt, csak a pénzét temette a földbe"

A hazai szántóföldek közel felét érinti a mostani aszály, miközben a területeknek csak néhány százalékát öntözik. A megoldás azonban nem feltétlenül ez: "ha nem vesszük figyelembe a természetes folyamatokat, a szakadék felé megyünk" - érvel Sirkó Zoltán kertészmérnök. Videó. A világ egyik legsürgetőbb problémája a környezet védelme, a klímaválság, a fenntarthatóság.