Évi 400 millió tonna műanyagszemetet termelünk, de minden erőfeszítés ellenére ennek csupán 9 százalékát hasznosítjuk újra. A plasztikhulladék java része vagy helyi szemétdombokon végzi, vagy óceánokba, tavakba, folyókba dobják. Antonio Guterres ENSZ-főtitkár 2023 júniusában úgy fogalmazott, minden egyes nap kétezer kukásautónyit zúdítunk belőle a vizeinkbe.

A nyugati világ a műanyagszemét jelentős részét Délkelet-Ázsiába, különösen Indonéziába szállítja, ahol különösen Jáva szigetének nyugati partvidéke – mely egyébként népszerű turistacélpont – fuldoklik a műanyagszemétben. A CNN fotóriportjában meg is lehet nézni, hogyan.

Indonézia sem vétlen, a szigetország maga a világ második legnagyobb műanyagszemét-termelője. Azért is fonák helyzet ez, mert nagyon fontos számukra a halászat – a 280 milliós lakosságból 12 millióan függnek közvetlenül tőle – ám a plasztikdömpingtől az iparág egyre inkább ellehetetlenül. Egy a CNN-nek nyilatkozó jávai halász szerint egyre kevesebb hal és egyre több műanyag akad a hálójukba, amit aztán órákig tart szétválogatni. Egyes halászfalvak a szigeten éppen ezért már a haltenyésztés felé fordultak, a tengerben, apró szemű hálókkal izoláltan tartanak halakat, így nem jut be a szemét.

A szemétkezelés közeljövője is ellentmondásos. Indonézia szigorítja a műanyagszemét importjára vonatkozó szabályait, a jövőben csak azokat a szállítmányokat fogják beengedni, melyek teljesen újrahasznosíthatók. Thaiföld közben 2025-től minden műanyagszemét-importot betilt. A másik oldal is megmozdult már, az Európai Unió 2026-tól megtiltja a plasztikszemét-kivitelt fejlődő országokba. Ez viszont azzal jár, hogy most emelkedett volumenben szállítanak az európai cégek Délkelet-Ázsiába, hogy amíg lehet, lerakják a szemetüket.

(Nyitóképünk egy férfi újrahasznosítható tárgyakat gyűjt eladásra a partra sodort műanyag és egyéb hulladékok között a Kedonganan strandon, Denpasar közelében, Indonézia üdülőszigetén, Balin, 2024. március 19-én.)