Egy norvég település, a Spitzbergákon lévő Longyearbyen lakóit arról értesítette az önkormányzat, hogy ihatatlanná vált a csapvizük, amit a várostól 2,5 km-re található mesterségesen duzzasztott tóból, az Isdammenből nyernek – írja a Guardian cikkéből.
A város körülbelül 1300 km-re fekszik az Északi-sarktól, és itt a világátlagnál 5-7-szer gyorsabb ütemű a felmelegedés, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az őszi hőmérséklet 4 Celsius-fokkal magasabb évtizedenként.
A lapnak Marjoline Verret permafrosztszakértő, a Svalbardi Egyetemi Központ sarkvidéki geológiai docense a szennyező anyag forrásaként az olvadó permafrosztot és az palakőzetet nevezte meg. Utóbbi piritet tartalmaz, amit a köznyelv a bolondok aranyának nevez. Mikor a pirit vízzel és oxigénnel lép kapcsolatba, oxidálódik és savat termel, emiatt nehézfémek oldódtak ki a tó menti kövekből a vízbe – magyarázta Verret.
A mangán szintje például az egekbe szökött, már tavaly szeptemberben a megengedett 50 mikrogramm/literes arány huszonötszörösét mérték. Márpedig a hosszabb időn át tartó mangánszintkitettség idegrendszeri problémákat okozhat.
Átmeneti megoldásként az önkormányzat a helyi sörfőzde által szűrt, tisztított vízzel töltött tartályokat helyezett ki, innen ingyen vételezhetnek vizet a lakók.
Nyitókép: Longyearbyen városa. Fotó: AFP / Oriane Laromiguière
