Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
A donorok menthetetlenségének pontos megállapításával kapcsolatban több országban orvosetikai és törvényi változtatásokat sürgetnek, ugyanis a jelenleg elfogadott kritérium, az "agyhalál" bekövetkeztekor a potenciális donorok legtöbb szerve már nem alkalmas átültetésre.
|
|
A problémát jól érzékelteti egy fiatal kanadai sportoló esete, aki magánál hordott orvosi kártyájára bejegyeztette, hogy halála esetén nem ellenzi szervei átültetését. A húszéves nő autóbalesetben olyan súlyos fej- és gerincsérülést szenvedett, hogy az orvosok lemondtak róla, s egy hónap eszméletlenség után javasolták, hogy kapcsolják le az életműködését biztosító szerkezetekről.
Az illető ideális donornak tűnhet, de esetében az a probléma, hogy ha betartják a szabályokat, és a lélegeztető gép lekapcsolása után megvárják az agyhalál állapotát, szervei helyrehozhatatlanul sérülnek, alkalmatlanná válnak az átültetésre.
Júniusban a kanadai Ottawa kórházában ültettek be először olyan személytől származó szerveket, aki nem agyhalálban, hanem szívhalálban távozott az élők közül (donation after cardiac death - DCD).
Az ausztráliai orvosetikai bizottság (AHEC) törvényjavaslaton dolgozik az értelmetlen korlátozások kiküszöbölésére. 1995 és 2005 között ötszörösére nőtt a veseátültetések száma, s a további növekedést jelenleg csak a megfelelő donorok hiánya korlátozza - olvasható a The New Scientist című brit tudományos folyóirat online kiadásában.
Kinyomtatom
Elküldöm
