A filmje egy ajánlással kezdődik: „Azoknak, akik a forgatás alatt haltak meg.” Kik haltak meg?
Két évig forgattuk A gyűlöletet, és azoknak ajánlottam, akik ez idő alatt estek áldozatul a rendőri erőszaknak.
Középosztálybeli párizsi családba született, apja, a magyar származású Peter Kassovitz – aki egy kis szerepben fel is tűnik a filmben – tévéfilmrendezőként dolgozott. Nem érte vád, hogy ezzel a családi háttérrel csak katasztrófaturistáskodik a külvárosi kilátástalanságban?
A barátaim mind ott éltek, ez lett az én kultúrám is. Ismertek ebben a világban. Nem tudtam volna megcsinálni a filmet, ha nincsenek személyes tapasztalataim. Szóval nem volt hitelességi problémám. Talán csak az az egyetlen, hogy fehér vagyok. De ez sem jelentett különösebb gondot.
https://www.youtube.com/watch?v=ArUQz5qZ_JU
Hogy került a külvárosba?
A hiphop révén. A nyolcvanas évek közepe táján kattantam rá. A műfaj amerikai, onnan érkezett, a fekete hiphop nyitott fülekre talált Franciaországban. Amerika erősen szegregált, nálunk nagyobb a keveredés, nincs választóvonal fehérek és feketék között. A hiphop termékeny talajra talált, sokféle embert összeterelt. Ez hozott össze engem is a lakótelepi srácokkal.
Csak rezonált a hiphopra, vagy művelte is?
Próbálkoztam. A tánccal is. De az én belépőm a film volt. Már 17 évesen tudtam, hogy ez az én terepem. Azóta készítek filmeket.
Nagy robbanás
Ha valaki még nem élt, amikor A gyűlölet, Mathieu Kassovitz második filmje a mozikba került, annak is lehet fogalma arról, mekkorát robbant a francia külvárosok puskaporos hangulatát, a reménytelenséget és a rendőri erőszakot bemutató mű. A gyűlölet ugyanis mai szemmel, harmincegy évvel a bemutató után is friss és időszerű. A pisztoly, ami a filmben eldördül, ma is könnyen eldördülhet. A gyűlölet azonban nem kiáltvány, nem publicisztika, hanem játékfilm, amellyel a 28 éves Kassovitz 1995-ben rárúgta az ajtót a filmvilágra.
A gyűlölet főszereplője három haver: egy arab, egy fekete és egy zsidó. Saïd Taghmaoui, Hubert Koundé és Vincent Cassel alakítja őket. A francia valóságban is gyakoriak az ilyen baráti hármasok?
