Az vagy, amit megosztasz magadról a neten

Tizedik születésnapján elmondhatja a Google: az emberek zsebében legalább annyira megtalálható, mint a fejük felett az égen; tudja, hol vakációztak, milyen szakrendelésekre járnak és mi érdekli őket. Ám ez még mindig nem elég Eric Schmidt, a cég egyik fő embere szerint. Ami viszont az orwelli rémképpel párhuzamot vonó szkeptikusokat illeti, ők éppen a web 2.0 lényegét nem látják.

Google, 1998-2008

Interaktív időcsúszkán mutatja be a cég tízéves, magyarázatokkal jócskán ellátott  történetét.

 A Google legfőbb célja az, hogy még több személyes adatot gyűjtsenek össze felhasználóikról - nyilatkozta nemrégiben Eric Schmidt a Financial Times-nak -, ez szükséges ahhoz, hogy tudják magukat tartani a Google-alapítók eredeti célkitűzéséhez, amely úgy hangzott: "szedjük rendszerbe a világ összes információját!".

A megszólaltatott Google-vezér szerint a cég tíz évnyi világfelforgató munka után is még csak az elején tart annak, hogy az összes információt kezelni tudják. Arra a kérdésre, hogy mi lesz öt év múlva, Schmidt azt válaszolta: szeretné, ha a Google tudna válaszolna az olyan kérdésekre, mint a "mit csináljak holnap?" vagy a "milyen munka illene hozzám igazából?" - ám egészen addig nem tudnak a szoftverek válaszolni az ilyen egyszerűnek tűnő kérdésekre, amíg nem tudnak eleget a felhasználókról.

Mit tudatunk magunkról?

A Calendarben csupán annyit: hol, kivel és mikor voltunk, a Maps ezt esetenként még teljes útvonallal, vakációs útitervvel is kiegészítheti, amelyen belül néha az is megnézhető, az egyes helyekről mi a véleményünk. A nálunk még nem elérhető Healthben azt rögzítjük, milyen egészségügyi problémáink vannak, miket szedünk és milyen orvosokhoz, illetve kezelésekre járunk. A Documentsből látszik, min dolgozunk éppen, a Readerből pedig az, hogy miket szeretünk olvasni és milyen szabályszerűségek szerint.

Nem minden internetező van tisztában azzal, hogy az internetes keresések során pontosan rögzítik a keresőszavakat, azt, hogy milyen IP-címről keresték őket és a keresést követően milyen oldalra távoztak az érdeklődők. A két évvel ezelőtt beindított Personalized Search révén a felhasználók például eltárolhatják saját szörfölési háttértörténetüket, visszanézhetik, mit kerestek, mire kattintottak, ezek révén pedig hosszú távon sokkal jobban személyreszabott találatokat generál majd nekik a kereső - ugyanezen logikán alapul majd a Recommendations, amellyel termékeket és szolgáltatásokat ajánl nekünk a rendszer a korábban elmondott és rögzített preferenciáink alapján.

Mi van, ha felhasználják ellenem az adataimat, ha megnézik, mivel foglalkozom? - kérdezik a felhasználók, akik aggódnak a Google adat-monopóliumát látva. A legtöbb esetben inkább a cég által képviselt potenciális hatalom mértéke lehet ijesztő, nem a bűntudat, a büntetéstől való félelem, a szabadságvágy, netán a hatalom elleni lázadás váltja ki az internetezőkben az ellenreakciókat. Megerősített tény azonban, hogy az összes keresett kifejezést nemcsak rögzítik, de indokolt esetben harmadik fél részére át is adhatják őket, ez ellen az internetezők személyiségi jogait semmi sem védi.

Erre az elmúlt idők leghangosabb példája talán a brazil pedofilok elleni összehangolt akció volt, amelynek során a Google a brazil kormánynak nyújtotta át az általa fenntartott Orkut nevű közösségi oldalról a pedofilokkal kapcsolatos, az azonosítást lehetővé tevő információkat. A személyiségi jogokért aggódó internetezők viszont még májusban felsóhajthattak, amikor a cég az EFF elektronikus jogvédő szervezettel karöltve sikerrel bizonyította be igazát a bíróságon az FBI ellenében: ezek szerint a Google a későbbiekben sem kényszeríthető az alkotmány semelyik pontjával sem arra, hogy az FBI által titokban kért bárminemű információt kiszolgáltassa. (Ugyanakkor a szövetségi kormány sikerrel harcolt ki mintegy ötvenezer webcímet és ezer keresőkifejezést, amelyeket az évekkel korábban elfogadott gyermekvédelmi törvény megerősítésére való hivatkozással nyert el, de mégsem sikerült megszereznie az egyedi felhasználók keresési listáit, illetve a két hónapra kiterjedő teljes weboldal- és kulcsszó-listát megszereznie.)

A zürichi Google-komplexumban © Google

Meglehetősen ellentmondásos tehát a Google megítélése: ostorozzák azok, akik tartanak személyes adataik megadásától, mert úgy érzik, intim szférájuk és magánéletük csorbul azzal, hogy a Google szolgáltatásait kezdik el használni, és a konzervatív imidzsben tündöklő multicégeknek kijáró lázadással lépnek fel ellenük. Eközben az amerikai geek-kultúra és annak számos országban megjelenő, lelkes számítógépes rajongókat, aktivistákat, felhasználókat tömörítő vadhajtása a nagycégek következő generációját, a "menő korporáció"-t látja bennük, ellentétben riválisával, a Windows miatt világmeghódítóként elkönyvelt Microsofttal, bármennyire küzdjön is mindkettő ugyanazon célért.

Történhet ez azért, mert a Google a Microsofttól eltérő módon nem kér felhasználóitól azonosító kódot, nem kér pénzt alkalmazásaiért, a nyitott, ingyenes, folyamatosan frissen tartott forráskód és programcsomag sokkal elérhetőbbnek, fiatalosabbnak, coolabbnak hat a hivatalos szoftveróriási gyakorlatnál. Történhet azonban amiatt is, hogy a geekek pontosan átlátják a személyiségi jogok és az internet igen problémás viszonyát, amelyet éppen az elmúlt évek egyik leggyakrabban hangoztatott kulcsszava, a web 2.0 vont maga után.