A Fidesz szombati kongresszusa – Navracsics Tibort idézve – „biztosan nem az áttörés kongresszusa volt”. Pedig a felszólaló küldöttek – még ha gyakran finom stílusban is és Orbán Viktor volt miniszterelnök személyét gondosan megkerülve – elsorolták az összes kormányzati hibát az elmúlt évekből.
Szóba került például az, hogy a párt döntéshozói semmibe vették a belső ellenvéleményeket, és az egybites üzenetekkel eltaszították az értelmiséget, kitértek arra, hogy az egész Fidesz megítélését meghatározták a korrupciós vádak, és többen megemlítették a NER-hez köthető „kullancsok” luxuséletmódját is. Ugyanakkor az önreflexió felemás voltát mutatta, hogy miközben visszatérő téma volt a digitális térben elszenvedett vereség, azt inkább egyfajta technikai lemaradásként értelmezte a témában megszólalók többsége, kevésbé foglalkozva azzal, hogy talán épp az üzenet nem volt elég meggyőző. Nem mondható például, hogy ne futott volna nagyot a Fidesz fejbe lövős vagy Szentkirályi Alexandra csomagtartós-ukránozós videója. Csakhogy épp ellenkező előjelű volt a hatásuk, mint amit a nézőket elborzasztani akaró készítőik reméltek: többnyire megbotránkozás, illetve nevetségesség tárgya lettek.
