Március 8-án került fel a Youtube-ra az a felvétel, amelyen egy zalalövői általános iskola két tanulója egy harmadik utasításait követve ütlegeli és megalázza negyedik társukat. Az eset nagy vihart kavart, akárcsak az egyik józsefvárosi iskolában történt tanárverés ügye. De említhetnénk a 2007-ben történt sírgyalázást is, amely egy zsidó temetőben történt. A két elkövető ebben az esetben is meglehetősen fiatal volt, akik közül az egyik saját nevével töltötte fel a vandálkodásról készült videofelvételt a Youtube-ra.

A tettesek minden esetben lebuktak – többek között éppen a bizonyító erejű felvétel miatt. Jogosnak látszik a kérdés: vajon miért hozták ország-világ tudtára a tettüket, amelyért később felelniük kellett.

Beavatási szertartás, bátorságpróba, lázadás. A fiatalok sokszor nem mérlegelik tetteik súlyát © AP

„Az ilyen jellegű esetek hátterében a legtöbbször a kamaszkorra tipikusan jellemző identitásproblémák állnak” – válaszolta a hvg.hu kérdésére Bilkei Pál kriminálpszichológus. „Az ilyen tettek a kockázatvállalásról, a bátorság próbájáról szólnak. El akarják hitetni – elsősorban saját maguknak –, hogy valamit meg tudnak vagy meg mernek tenni, azonban ez nem elég, ezt másoknak is meg akarják mutatni. Jellegében kicsit hasonlít ez a házak falain vagy a buszmegállókban látható tagekre, firkákra. Jelet adnak a világnak, hogy ott vannak, erősek, kellően erőszakosak, vagyis a saját fogalmaik szerint már „felnőttek”. Valójában ez a jelenség csak az internet miatt tűnik úgy, hogy nagyon elszaporodott volna, holott nem annyira újkeletű dologról van szó. Mindig is történtek ilyenek, csak általában titokban maradtak, vagy csak a legközelebbi barátok, ismerősök tudtak róla. A problémát szerintem a cenzúra hiánya jelenti. Ezalatt azt értem, hogy nem lenne szabad teret adni az ilyen felvételeknek, valahogyan meg kellene akadályozni – akár a Youtube, akár a hasonló oldalak üzemeltetőinek – hogy az ilyen videók felkerülhessenek az internetre, mert az elterjedésük dicsőséget jelent az elkövetők számára, hiszen ezzel elérik céljukat.”

A szakember szerint, ha ezek a felvételek nyilvánosságot kapnak, az elkövetők ettől igazoltnak érzik saját erejüket, ami abból táplálkozik, amit ők maguk elképézelnek a felnőttek világáról. Ez nyilvánvalóan sok esetben fakad a családi háttérből, abból, hogy mit látnak a szüleiktől, illetve, hogy milyen behatások érik őket a médián keresztül.

A fentiek ugyan talán valamilyen mértékben magyarázatot adnak a konkrét tettek elkövetésére – legyen akármilyen brutális – azonban alighanem felmerül a kérdés, vajon nem számol-e a kamasz vagy fiatalember a tetteinek súlyával, amikor az internet nyilvánossága előtt vállalja, amit elkövetett.

„Ez hozzátartozik a kamaszok lelkivilágához” – fejtette ki Bilkei Pál. „Nem számolnak a lebukással, csak az számít nekik, hogy tudomást szerezzenek róluk. A lényeg a kockáztatás, a lebukás veszélye, ez ugyanis a szemükben emeli a tettük értékét. Az ilyen esetekben nincs belső kontroll – vagyis hiába tudja, hogy nem szabad, attól még meg fogja tenni –, de nincs külső kontroll sem, vagyis a szülők nem foglalkoznak vele, hogy a gyerekük mit csinál, mibe keveredhet bele. A gyermeki agresszió bölcsője pedig minden esetben a szülő, illetve a családi háttér, az innen vett magatartásminta az, ami később kifejlődik és befolyásolja a fiatalok személyiségét.”

A kriminálpszichológus szerint a szülők és a család nevelő, szeretetet és megértést biztosító funkciója napjainkban egyre inkább háttérbe szorul, s inkább gazdasági funkciója lesz. Ez azt jelenti, hogy a szülők gyakran nem figyelnek oda a gyerekekre, megvásárolnak nekik bármit, hogy ezzel megváltsák a szeretetüket, azonban nem szakítanak időt arra, hogy beszélgessenek velük, kérdéseket tegyenek fel nekik és válaszokkal szolgáljanak a fiatalokat érdeklő dolgokkal kapcsolatban. Egy-egy átdolgozott nap után a hazatérő szülők is sokszor leülnek a tévé vagy a számítógép elé, s nem törődnek családi kötelezettségeikkel.

A problémát tovább súlyosbítja az iskola, a tanárok tekintélyének eltűnése is. Ez utóbbinak az oka lehet, hogy egyrészt az oktatásban az tapasztalható, hogy „felhígul” a tanári kar.

„Az iskolának eltűnt a tekintélye, nem áll a fiatalok mellett olyasvalaki, aki megfogná a kezüket és elmondaná nekik, hogy mit szabad és mit nem szabad megtenniük” – tette hozzá a szakember. „Egyrészt ez amiatt van, mert a pedagógusképzésnek alapvető hibája, hogy ugyan megtanítják a leendő tanárnak, hogy mit kell továbbadnia, azonban azt nem, hogy hogyan neveljék a gyerekeket. Nincsen kifejezetten arra irányuló oktatási szakanyag, hogy a problémás gyerekekkel, a konfliktushelyzetekben mi a teendő. A másik gondot pedig az, hogy hiába dorgálja meg a tanár a gyereket, sok esetben ilyenkor a diák otthon bepanaszolja a szüleinél, akik bemennek és 'bosszút állnak', de legalábbis kellemetlen perceket okoznak a tanárnak. A gyerekek ezután könnyen azt gondolhatják, hogy bármit megtehetnek. Ez is kiindulópontja lehet az iskolán belüli, vagy a fiatalok között tapasztalható erőszakos viselkedésnek.  A fővárosi önkormányzatnál már alakult egy csoport, amely pont ezt szeretné visszaszorítani. A kezdeményezésnek van létjogosultsága, azonban hosszabb időbe telik, a kivitelezése, mert vannak olyan iskolák – főleg a szakiskolák – ahol csak hosszabb távon lehet eredményt elérni."

Az X-Factor egykori tehetsége - egy kép a telefonos videóból © AP

A fentiekhez hasonló, videón megörökített cselekmények széles skálán mozognak, a jelenség azonban világszerte egyre ismertebb. Az angolul happy slappingnek (vidám pofozkodás) nevezett, öncélú erőszakot ábrázoló videók már évek foglalkoztatják a család- és gyermekvédő szervezeteket, a pszichológusokat és pedagógusokat egyaránt. 2007-ben például a brit X-Factor című tehetségkutató egyik döntősének, a 15 esztendős Emily Nakandának kellett visszalépnie a versenytől, miután nyilvánosságra került egy mobiltelefonnal rögzített videó, ahol a kislány lefogja az egyik iskolatársnőjét, akivel szemben kilátásba helyezi, hogy kitépi a haját, egy másik esetben pedig egy fiút fenyeget azzal, hogy egy késsel kiszúrja a szemét. Az incidenseket kiváltó ok ismeretlen maradt, Nakandának azonban búcsúznia kellett a hírnévtől és a tehetségkutatóról, ahová egyébként minden idők legfiatalabb döntőseként került be.

Az eset nem bizonyult egyedülállónak, nem sokkal később ugyanis felkerült az internetre egy olyan felvétel, amelyet szintén egy 15 éves lány készített. A videón egy férfi látható, akit szabályosan agyonvernek. A lányt bűnsegédként ítélték el az ügy bírósági szakaszában – ez volt az első ilyen ítélet a szigetországban. Az eset kapcsán elindult társadalmi párbeszéd odáig jutott, hogy tavaly, internetbiztonsági szakértők azt az előterjesztést küldték el a brit parlament képviselőinek, vegyék fontolóra az ehhez hasonló videókat elérhetővé tévő weboldalak – köztük például a Youtube – szankcionálását.

Megkérdőjelezhető ugyan egy ilyen rendelkezés hatékonysága, annak ellenére, hogy a Youtube és a legtöbb videomegosztó felhívja felhasználói figyelmét arra, hogy nem engedélyezik a pornográf tartalmakat, a durva erőszakot ábrázoló képsorokat, illetve a gyűlölködő felvételeket. Ennek ellenére nem kell sokat keresgélni, hogy a már említett happy slapping kategóriájába tartozó videók közül jó néhányat megtaláljunk.

Különösen sokkolóak voltak azok a 2007-ben napvilágot látott felvételek, amelyeknek készítői dnyepropetrovszki megszállottak (Dnepropetrovsk Maniacs) néven váltak ismertté. Két 19 éves ukrán fiú, Igor Suprunyuck és Viktor Szajenko ugyanis nem kevesebb mint 21 kíméletlen és kegyetlen gyilkosságot követett el, melyek közül kettőt videóra vettek, emellett több száz fényképet készítettek vergődő áldozataikról. A fiatalemberek nem voltak válogatósak, járókelő férfiak, nők (köztük egy várandós kismama) és gyerekek egyaránt szerepeltek célpontjaik között.

Viktor Szajneko (b.) és Igor Suprunyuck (j.). Hétköznapi srácoknak tűnnek a kegyetlen mészárosok © Wikipedia.org

A fiúk eleinte kisállatokat kínoztak és végeztek ki, később azonban már emberekre is rátámadtak. A rendőrség a mobiltelefonjaikon talált felvételek segítségével azonosította az elkövetőket. A jómódú családokból származó bűnözők saját bevallásuk szerint pusztán önmaguk szórakoztatására követték el vérfagyasztó tetteiket, amelyekhez vascsöveket, kalapácsot és csavarhúzót használtak. A szülők tagadnak, véleményük szerint a fiúkat kényszerítették bűnösségük beismerésére, azonban a felvételeken ettől függetlenül látható az arcuk.

„Hasonló eset zajlott le két éve Kaposvárott” – válaszolta Bilkei Pál a hvg.hu azon kérdésére, hogy egy kalap alá lehet-e venni a pofozkodó iskolásokat és a hidegvérű gyilkosságok elkövetőit. „Akkor két fiatal ölte meg egy barátját brutális kegyetlenséggel. Ugyanezek a szélsőségek előfordulhatnak, ha nem törődnek a gyerekekkel. Ezek a kaposvári fiatalok sem voltak hátrányos helyzetűek, ráadásul az egyikük édesapja rendőr. Azonban nem a családok anyagi körülményei a fontosak, hanem az, hogy a gyerek milyen bánásmódban részesül növekedése során. Sokszor lehet hallani, hogy rendezett körülmények között élő fiatalokból lesznek a bűnelkövetők, ez jellemzően a vagyonra, életkörülményekre vonatkozik, azt azonban nem tudhatjuk, hogy milyen feszültségek, milyen viszonyok húzódnak meg a háttérben. Egy anya, aki eltaszítja a gyerekét, vagy egy agresszív részeges apa azt eredményezheti, hogy a fiatal azt látja: neki is ilyenné kell válnia, hiszen ilyen a felnőttek világa. Az állatvilágban például, amikor a kölykök verekednek, akkor felkészülnek a későbbi vadászatokra. Azonban az ő anyjuk odafigyel rájuk és rendet tesz, ha elszabadulnának az indulatok.”

A kellő odafigyelés és megfelelő oktatás nélkül a gyerekek személyiségében olyan torzulások, rendellenességek keletkezhetnek, amelyek a későbbiekben hasonló jellegű tettek elkövetésével járhatnak. A legtöbb esetben ez megmarad az egyszerű csínytevés szintjén, azonban egyes esetekben ez súlyosabb formában is felszínre törhet.

„Vannak felnőtt korú elkövetők is, akiket viszontláthatunk hasonló videókon” – tette hozzá Bilkei Pál. „Ez azonban már egy tudatos cselekedet, még akkor is, ha pontosan ugyanaz az infantilis magatartás jelenik meg a viselkedésükben, mint a korábban említett fiatalok esetén. A tetteiket megörökítő videók feltöltése annak a bizonyítéka, hogy volt bátorságuk megtenni, amit kitűztek maguk elé, s ezt meg is akarják mutatni a világnak. Ez azonban minden esetben valamilyen komoly személyiségfejlődési zavarra utal.”