A lódarazsak esetenként behatolnak a méhkasba, és megeszik a lárvákat. Az már korábban is tudott volt, hogy a méhek úgy védekeznek a betolakodó ellen, hogy egy körülbelül száz egyedből álló csapat "méhlabdával" körülveszi, és fogva tartja. Ekkor szárnyuk rezegtetésével akár negyvenhat Celsius fokra is felfűthetik a labda belsejét, a lódarazsak pedig hőgutát kapnak bent, míg a méhek jobban bírják ezt a hőmérsékletet. Szakamoto csapata azonban kiderítette, hogy nem csupán a hőség miatt pusztulnak el a lódarazsak. "A negyvenhét fokos hőmérsékletet akár tíz percen át is kibírják" - mondta a kutató a Die Welt című német lap internetes kiadása szerint.
Hő- és gázérzékelőkkel végzett kísérlete során felfedezte, hogy a szén-dioxid koncentrációja meredeken emelkedik egy méhlabdában, ha a hőmérséklet meghaladja a negyvenöt fokot. Egy másik kísérletben pedig megállapította, hogy a lódarazsak túlélési ideje a magas hőmérsékleten jócskán alábbhagy, ha egyidejűleg a szén-dioxid koncentrációja is magas. Tehát két tényező, a meleg és a szén-dioxid kombinációja az, amely megöli a méhlabdába szorult támadót. Az még tisztázatlan, hogy a lódarazsakat a szén-dioxid megmérgezi-e vagy pusztulásuk a magas szén-dioxid-koncentráció esetén fellépő oxigénhiány következménye.
Megfullasztják a méhek a rájuk támadó lódarazsakat
A méhek szén-dioxiddal fullasztják meg az őket megtámadó lódarazsakat - mutatta ki Szakamoto Fumio, a Kyoto Gakuen Egyetem kutatója és csapata az ázsiai óriás lódarazsak ellen védekező japán mézelő méheknél.
Papíron jól néz ki az új közmédia, de pár politikai kinevezett mindent felülírhat
Érzékeli, hogy az egyetemen „új struktúrában, új logikában, új szereplőkkel kezdődik majd egy új fejezet”.
