Miről árulkodik a felrobbant óriáscsillag?

Egy felrobbant óriáscsillag "beleit" elemezték a Hubble Űrteleszkóp legújabb felvételein amerikai tudósok.

Az új szupernóva-felvételek alapján az asztronómusok kiszámíthatják, hogy milyen sebességgel száguld és milyen az összetétele a csillagtörmeléknek, amelyet az asztronómusok "kozmikus beleknek" neveznek - olvasható a Space csillagászati hírportálon. Kevin France, a Coloradói Egyetem asztrofizikai és csillagászati központjának docense által irányított kutatás során az 1987-ben felfedezett 1987A katalógusjelű szupernóvát (SN 1987A) vették górcső alá, amelynek vizsgálata révén megismerhetik, hogy mi történik a végnapjait élő masszív csillagokkal.

A szupernóva, amelyet 9,6 billió kilométer átmérőjű ragyogó gázburok veszi körül, bolygónktól 150 ezer fényévnyire, a Tarantula-köd peremén, a Nagy Magellán-felhőben, a Tejútrendszert kísérő törpegalaxisban található. A felrobbant csillag pontos kora ismeretlen, a szakértők becslése szerint valamikor az 5 millió és 10 millió év közötti periódusban születhetett. A robbanás óriási mennyiségű port és gázt lövellt ki, s a csillag környezetébe nehézelemek - vas, kén, szilícium kerültek. 

A tudósok a robbanáskor keletkezett törmelék és a csillagot körülvevő anyag közötti kölcsönhatást vizsgálták. Ezek ütköznek, aminek a következtében a csillagközi anyag "felizzik", "kifényesedik". E kölcsönhatás egy szépséges "gyöngyfüzért" eredményezett - a "nyaklánc" anyagát a számítások szerint a végső robbanás előtt mintegy húszezer évvel "köpte ki" a haldokló csillag. A szupernóva által kibocsátott lökéshullámok folyamatosan fényesítik a "nyakláncot", s a továbbiakban, ahogy a "gyöngyszemek" növekednek, egybefüggő ragyogó kört vonnak majd a maradványok köré. Mint Kevin France rámutat, a szupernóvák elemzése azért fontos, mert óriási energiájuk sokkal nagyobb kozmikus kölcsönhatásokat indíthat be, így közrejátszhatnak a galaxisok fizikai állapotának és hosszú távú fejlődésének szabályozásában.

"A felvételeken nyomon követhetjük, hogy milyen hatást gyakorolhat a szupernóva az őt körülvevő galaxisra, vagy azt, hogy a csillagrobbanások energiája miként változtatja meg környezetük dinamikáját és vegyi összetételét. Az új adatok segítségével megérthetjük, hogy a szupernóvák milyen szerepet játszhatnak a galaxisok evolúciójában" - magyarázta France. A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, amely során a csillag luminozitása (körülbelül egy éven keresztül) egy átlagos galaxiséval vetekszik.