Volvo S90/V90-menetpróba: északi fény
A svédek nagyon tudnak autót rajzolni, fejleszteni és gyártani - a Volvo legújabb felsőkategóriás modellje nemcsak szemrevaló, hanem több hasznos világújdonságot is felvonultat.
Az A6-os Audi, az 5-ös BMW és az E-osztályú Mercedes az elmúlt években, évtizedekben igen magasra helyezte a lécet, azonban ezzel együtt egyre többen akadnak olyanok, akik egyszerűen már beleunnak a német prémiumgyártók egymással folytatott csatározásába.
Szerencsére az említett szentháromságon kívül is van élet, elég csak a Jaguarra vagy a Lexusra gondolnunk, illetve nem mehetünk el szó nélkül a hűvös svéd eleganciája révén a szürke germán tökéletességből egyértelműen kitűnő Volvó mellett sem. A 2010 óta kínai tulajdonban lévő, de lelkületét tekintve maximálisan göteborgi vállalat 10 évig gyártotta a legutóbbi S80-as generációt, mely most végre megkapta sokak által várva várt utódját, a minden fronton nagyobbá és komolyabbá vált S90-et. Az új skandináv csúcsszedánt Európa másik végén, a spanyolországi Málagában fogtuk vallatóra, mégpedig kombi testvérmodellje, a V90 társaságában.
A Volvo S90 arra a moduláris SPA platformra épül, melyre a tavaly kijött XC90, csak ezúttal nem egy marcona SUV-hoz, hanem egy lapos és hosszú szedánhoz van szerencsénk. Élőben az autó még nagyobbnak érződik, mint a fotókon, pedig a hossza nem éri el a mágikus 5 métert, igaz attól csak 3,7 centiméterrel marad el.
A hosszú orr és a rövid első túlnyúlás nagyon jót tesz a formatervnek: bár a szépség megítélése ugyebár mindig meglehetősen szubjektív dolog, az S90 formatervezőinek szerény véleményünk szerint mindenképpen kijár a dicséret. A frontrészt a homorú hűtőrács és a már jól ismert, Thor-kalapács motívumos fényszórók uralják, a nagy oldalsó felületek csak minimálisan vannak tagolva, és a kocsi már alaphelyzetben dinamizmust sugall. Egyedül talán csak a C-formájú hátsó lámpák vonalvezetésébe lehet belekötni: a Volvo munkatársain kívül eddig még nem nagyon találkoztunk olyannal, akinek ez elnyerte volna a tetszését. Borítékolható, hogy néhány év múlva hol avatkozik majd be a ráncfelvarrást végző sebészi kés.
Az elődjénél 11 centiméterrel hosszabb, 2 centiméterrel szélesebb és 4 centiméterrel laposabb S90 tengelytávja 2,94 méter, ami hatalmas belső teret eredményez. A süppedős szőnyeges beltérbe beszállók igazi úrnak érezhetik magukat, az igen komoly lábtér többek közt a vékonyított kivitelű első üléseknek is köszönhetők, ellenben a fejtér hátul lehetne talán egy kicsit nagyobb.
A minőségérzet már az XC90 esetében is rendben volt, és most az S90 esetében a svédeknek sikerült egy szinttel még magasabbra lépniük. Az autóba beülve szempillantás alatt otthon érezzük magunkat - ami fának látszik, az ténylegesen fából van, mégpedig kiviteltől függően matt vagy fényes felületű formában, a belső kilincs fémségét az igazolja, hogy a klíma gyorsan hűs tapintásúvá varázsolja, no és persze valódi bőrből sincs hiány. Az összeszerelési minőség a legmagasabb szintű, az illesztések mindenhol pontosak, és a hivatalos sajtóútvonalról letérve még a legrosszabb minőségű spanyol utakon sem sikerült nyöszörgésre bírni a járművet. A formaterv pedig belül is olyan, mint kívül, vagyis svéd - átlagból kitűnő, de nem feltűnő, és nagyon is tetszetős.
A rombuszokkal ékesített felületű indítógomb olyan, mint egy ékszer, és nem lenyomni kell, ha be szeretnénk indítani a motort, hanem csak lazán elfordítani jobbra. Tőle hátrébb található az üzemmódválasztó tekerőgomb, melynek révén pillanatok alatt komfortosról sportosra hangolhatjuk a meghajtást, a kormányzást és a fékezést, és akár teljesen személyre is szabhatunk minden beállítást külön-külön.
A középkonzolt az állított kivitelű 9 colos érintőpanel uralja, ami mellett az XC90-estől eltérő, minőségibb kivitelű függőleges légbefuvók találhatók. Az oldalirányú lapozásokkal, gyors mozdulatokkal és több ujjas gesztusokkal kezelhető kijelző remek felbontású, és az általunk tesztelt csúcsváltozatban már a kormány mögött sincs hagyományos mutatós műszer, hanem csak egy széles kijelző. A HUD nem egy külön kis üveglapra, hanem a szélvédőre vetíti kontrasztos képét: a navigációs infók itt, valamint a kocsi másik két kijelzőjén is megjelennek. A fedélzeti navigációval nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, a megjelenített információk nem mindig ideálisak és a térképen nem szerepelt néhány kisebb út, amin a valóságban ott gurultunk. Az Apple CarPlay kompatibilitás adott, és az ígéretek szerint hamarosan az Android Auto-t is támogatni fogja az S90.
Világújdonságokból abszolút nincs hiány, így például először ebben az autóban található olyan biztonsági asszisztens, mely nemcsak az autó elé lépő gyalogosok, hanem már a nagytestű állatok (lovak, szarvasok) esetén is automatikusan vészfékezést produkál. A Pilot Assist nevezetű félautomatikus önvezető rendszert továbbfejlesztették, így már 130 km/h-s tempóig és előttünk közlekedő jármű nélkül is képes magától haladni a kocsi - az önműködően tekeredő kormányt végig fognunk kell, és bár alapvetően ténylegesen működik a dolog, a rendszer néha ismeretlen okokból magától kikapcsol (még korrekt útfelfestések esetén is). A fedélzeti számítógép és a Bowers & Wilkins hangrendszer kiváló minőségben szólaltatja meg kedvenc Spotify muzsikáinkat, és természetesen a Wi-Fi hotspot funkció sem hiányozhat a repertoárból.
A skandináv mérnököknek mind a kormányművet, mind a felfüggesztést, mind pedig az összkerékhajtást sikerült igen jól eltalálniuk, így aztán az 5 méteres cirkáló remekül vezethető, akár még kanyargós hegyi szerpentineken is. A lehetőség adott a tempós haladásra, azonban a S90 szinte minden porcikájából olyan nyugodtság árad, hogy az embernek nem annyira száguldozni, hanem inkább ritmusosan suhanni támad kedve benne.
Jelenleg csak és kizárólag négyhengeres és kétliteres motorokkal érhető el a modell, és a cég képviselőivel folytatott beszélgetésekből az derült ki, hogy a jövőben sem az 5-6, hanem sokkal inkább a 3, azaz három henger felé fognak nyitni. A T6-os S90 a maga 320 lóerős teljesítményével ellentmondást nem tűrő módon gyűri maga alá a kilométereket, azonban hangját illetően képtelen levetkőzni négyhengeres mivoltát, amit mi enyhén rangon alulinak éreztünk a tesztút során. Az 5,9 másodperces 0-100-as sprint amúgy nagyon rendben van, mint ahogy a 9 liter körüli átlagfogyasztás is elégedett mosolyt varázsolt az arcunkra.
A 407 lóerős T8-as hibridre egyelőre még várnunk kell, a 235 lovas D5-ös dízel viszont már valóság, és jelenleg egyértelműen ez tekinthető a legjobb választásnak. Világújdonság a gyártó által Power Pulse-nak nevezett turbólyuk-elimináló megoldás: egy elektromos rendszer 12 baros nyomást állít elő egy kis tartályban, melyből aztán bármikor késedelem nélkül ráengedhető a nyomás a turbóra. A lényeg, hogy a megoldás tényleg működik, a kocsi a lenyomott gázpedálra lényegében nulla reakcióidővel reagál. Ugyancsak újdonság a 2500 baros befecskendezési nyomás, ami több egyéb optimalizálással kiegészítve csökkentett fogyasztást és simább járást eredményez.
A 480 Nm-es nyomatékú D5-ös hangja nemcsak belül, hanem kívülről hallgatva is remekre sikeredett: traktorra szinte már csak alig emlékeztet az új motor hangja, a Volvo valami olyasmit varázsolt az öngyulladós erőforrással, mint amit egy érces hangú torokgyulladással a méz képes tenni. És ehhez hozzá van még csapva egy kiváló nyolcsebességes automata váltó, mely villámgyorsan és a legkisebb rántások nélkül teszi a dolgát, mi pedig 7 másodperc alatt katapultálhatunk a segítségével 0-ról 100-ra. Egyedül a kormány mögötti váltófüleket hiányoltuk, de a svédek elmondták, hogy ez is rendelhető lesz a kocsihoz.
Amennyiben kicsinek érezzük az S90 500 literes csomagtartóját, bátran válasszuk a V90-es kombit, melynek ütőkártyái közé sorolható az 560-1526 literes puttony, a második sorban nagyobb fejtér, illetve a sokkal szebb hátsólámpák. Megjegyzendő, hogy a csomagtér térfogata elmarad a riválisokétól, de ezt a keserű pirulát gyorsan le tudjuk nyelni, miközben a többprogramos masszázsra képes bőrfotelekben pihenve utazunk, a duplarétegű üvegek révén a külvilág zajaitól lényegében teljesen elszeparálva. A raktér egyébiránt jól pakolható, az osztott módon és elektromosan ledönthető hátsó ülések közel vízszintes rakodófelületet biztosítanak, valamint apró figyelmesség, hogy a csomagtartó alsó lapját a felhajtást követően egy kis teleszkóp tartja a magasban.
+: skandináv életérzés, makulátlan minőség, kiváló D5-ös dízelmotor, biztonsági fejlesztések. –: csak négyhengeres motorral rendelhető, a csomagtartó lehetne kicsit nagyobb, az S90 hátsó lámpa formája véleményes. |
A Volvo S90 jelenlegi alapára 14 millió forint, és ezért az összegért egy 190 lóerős, automata váltós D4 modell lehet a miénk, a kombi felára pedig mintegy 700 ezer forint. Jó hír, hogy ősszel érkezik egy még olcsóbb, mintegy 11 millió forintos D3 modell, melyben egy 150 lóerős dízelmotor és manuális váltó lesz található, a minden földi jóval felvértezett T8-as hibrid-csúcsmodell ára pedig ennek mintegy kétszerese lesz. Az arany középutat a 16 millió forintos D5-ös S90 jelenti, melyet mi minden tekintetben a legjobb választásnak tartunk.
További autós tesztjeinket itt találja. Még több tesztért lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
