Érdemben nem változott a szakemberhiány a hazai építőiparban a tavalyi állapothoz képest, a munkadíjak viszont csökkentek, de utóbbi, a megrendelőknek pozitív fejlemény mögött az építőipar 2024-es visszaesése áll, derül ki a Mapei Kft. friss kutatásából, melynek eredményeit csütörtökön mutatták be.

A szakemberhiányt a Mapei kutatása a várakozási idővel ragadja meg, a februári adatfelvételnél arra kérdeztek rá 1800 szakinál, hogy hány nap múlva tudna elkezdeni egy új (számára tipikus nagyságú) munkán dolgozni, ha most kapna ajánlatkérést. Ez alapján

a szakemberhiány 2025 februárjában országos átlagban 53 nap volt.

Ez gyakorlatilag stagnálást jelent, tavaly 52 nap volt, két évvel ezelőtt pedig 58 – utóbbi jelentett egy komolyabb javulást, mert a megelőző három év folyamatosan 130 napon túli várakozási időket hozott.

Most a legkevesebbet Nógrádban kell várni, itt 40 nap az átlag, a leghosszabb várakozási idő Somogy megye 54 napja. A fővárosban 47 napos az átlagos vállalási idő. Ennek a kutatási eredményeket bemutató Markovich Béla Mapei-ügyvezető szerint az a magyarázata, hogy a folyamatosan magas kereslet mellett a fővárosban a szakemberkínálat is nagyobb. Pest, Komárom-Esztergom és Fejér megyékben szintén magas, 50–51 napos várakozással kell számolni.

A megyei helyett ugyanakkor a régiós adatok mutatnak pontosabb képet, mivel a megyei átlagokat könnyen torzíthatja egy-egy kiugró válasz, ezzel szemben a nagyobb területi mintán alapuló regionális bontás kiegyensúlyozottabb és megbízhatóbb. A régiós számokból világosan kirajzolódik a tendencia: keletről nyugatra haladva egyre hosszabb a várakozási idő – ahol rövidebb, ott kevesebb a munka, ahol hosszabb, ott több.

Mapei Kft.

A dél-alföldi 48 nap elmarad ugyan a nyugati régiókban mért értékektől, de jelentősen meghaladja az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon tapasztalt 42 napos átlagot. Markovich szerint a viszonylag magas érték oka, hogy a térségben zajló nagyberuházások – köztük a szegedi BYD-gyár és a kecskeméti Mercedes-bővítés – erőteljesen szívják el a munkaerőt.

Szakmacsoportok szerint a legnagyobb hiány a generálkivitelezőből és a bádogosból van, itt 63, illetve 62 nap a várakozási idő, leghamarabb az épületgépészek érnek rá, 42 nap alatt. Az országos átlag (53 nap) alatti értékeket produkálnak még az ácsok (48 nap), a villanyszerelők és a víz- és gázszerelők (egyaránt 50 nap), valamint a festők (51 nap).

Ami az egy négyzetméterre vetített munkadíjakat illeti, ott az országos átlag tavaly 10215 forint volt, ez idén februárra 7 százalékkal csökkent, 9495 forintra – de két éve még 8636 forint volt. A legmagasabb átlagár Észak-Magyarországon van (10321 forint/négyzetméter), Budapesten 10166 az érték, a legolcsóbban Dél-Alföldön dolgoznak, 9307 forintért.

Kérdés, meddig maradnak ezek az árak, mert a megkérdezett szakemberek 64 százaléka emelni tervez idén, átlagosan 14 százalékkal – 10824 forint lesz az országos átlag, ha így tesznek. A szándék viszont nem mindig szül cselekedetet, tavaly például 12 százalékkal tereztek emelni, aztán 7 százalékos csökkenés lett a vége. De ellenpélda is van, a 2023-as, 14 százalékos emelési tervekből végül 18 százalékos átlagos drágulás lett. Markovich szerint az építőipari árak változása mögött elsősorban gazdasági kényszer húzódik meg, nem pedig árrésnövelés a cél.

Aki most emelne, azok közül 65 százalék az inflációval indokolt, 22 százalék az emelkedő üzemanyagárakkal. Indok még: az anyagköltségek (17%), valamint a vállalkozások működési kiadásainak (16%) növekedése. A munkabérek emelkedése (12%) szintén hozzájárul a költségnyomáshoz. Ezzel szemben a piaci árakhoz való igazodás (4%) és az elmaradt korábbi áremelések pótlása (3%) csupán kisebb mértékben befolyásolják az árképzést.

Aki nem tervez árat emelni, az 19 százalékban azért maradna a mostani árszintnél, mert látja, hogy nincs fizetőképes kereslet, 15 százalék azért, mert megfelelő a mostani munkadíja, 13 pedig azért, mert az ügyfelek már így is sokallják az árakat. Ugyanennyien hivatkoztak konkrétan az inflációra.

A Mapei Kft. kutatása rákérdezett a szakembereknél a kormány 21 pontos gazdaságélénkítő csomagjának építőipari intézkedéseire is – ezekről a válaszadók több mint fele nem, vagy csak alig hallott, 34 százalék pedig úgy-ahogy képben volt velük, a többiek ismerték. Pozitívan viszont csak 34 százalék ítélte meg a csomagot. A munkáshitellel sokkal jobban képben voltak, 92 százalékuk tudott róla, de a jogosultak csak 6 százaléka tervezi felvenni. Markovich szerint az idegenkedés mögött a svájci frank hitelek emléke áll, akkor mindenki megtanulta, hogy veszélyes eladósodni.

A felmérésből az is kiderül, hogy bár továbbra is sokan borúlátóan tekintenek az építőipari ágazatra, a szakemberek megítélése javuló tendenciát mutat. A felmérés szerint az építőipari szakemberek 47 százaléka úgy érzi, hogy az ágazat rossz irányba halad – ez ugyan még mindig magas arány, de 11 százalékponttal alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Ezzel párhuzamosan 24 százalék már javulást érzékel, ami 8 százalékpontos növekedést jelent. A válaszadók 29 százaléka szerint pedig nem változott a helyzet, ami 3 százalékkal magasabb az előző évhez képest.