Az ősz egyik legsokoldalúbb alapanyaga a sütőtök, amiből ma már sok fajta kapható a piacokon és a boltokban. Összeszedtük, hol vegyünk jó tököt, hogyan válasszuk ki, mihez kezdjünk a magjával, és mely budapesti helyeken ehetünk izgalmas sütőtökös ételeket. A cikk végén Rosenstein Timi receptjét is megosztjuk.
A sütőtök egyik legrégebbi rokona, a lopótök már jóval Kolumbusz előtt ott volt az emberi civilizációk mindennapjaiban. Ázsiában, Afrikában és Európában is ismerték, és főleg edénynek, kancsónak, hangszernek használták: vékony héját addig nemesítették, amíg vastag és vízhatlan nem lett. A ma ismert sütőtök viszont már Amerikában nemesedett ki, és a középkor végén, nagyjából a 16–17. században érkezett meg Európába. A tök legrégebbi ősei 8–9 ezer évvel ezelőtt jutottak át Ázsiából az amerikai kontinensre, de ennek pontos útja ma is rejtély, mert Észak-Amerikában még nem találtak töktermesztésre utaló nyomokat. Annyi biztos, hogy az ember a tököt legalább olyan régóta háziasította, mint a kutyát, ezért találkozunk vele szinte mindenhol, ahol emberek élnek.
A tökfélék családjába nagyjából ezer fajta tartozik, és ide sorolható a tökfőzelékbe való vajtök, a sütőtök, a lopótök, a cukkini, a patisszon, sőt a dinnye és az uborka is. Ma már több tucat fajta kapható a boltokban és a piacokon. A hokkaido héja ehető, a makktök íze semlegesebb és burgonyára emlékeztető, a spagettitök sütés után szálakra szedhető, a giselle íze megsütve gesztenyére hasonlít, magas szárazanyag-tartalma miatt pedig desszertekhez a legjobb.
A nagydobosi a legrégebbi magyar fajta, egy évszázaddal ezelőtt annyi termett belőle, hogy vagonszámra szállították Amerikába, és a New York-i tőzsdén is jegyezték.
Itthon a sütőtök hosszú ideig szerény sorsú növény volt. Külön földet nem szántak neki, a kukorica közé vetették, és „próba szerencse” alapon termett: vagy sok lett, vagy kevés. Ha bőven jutott belőle, a disznó, a marha és a ló is megkapta, az emberek pedig főleg télen, szükségből ették. A gazdagabbak alig vették tudomásul, a szegények viszont kemencében sütötték cukorral vagy borssal, esetleg gyümölccsel együtt lekvárrá főzték. A parasztok a legfinomabb húsú tökök magját tették el vetésre, a rosszabbakat az állatoknak szánták, de a földeken a két típus gyakran összekeveredett és elfajzott. A ravaszabb gazdák állítólag még a szomszéd tökföldjét is megrontották azzal, hogy titokban takarmánytököt ültettek közé. A tök édessége a dértől függött: ha megcsípte a fagy, a keményítő cukorrá alakult, és a húsa édesebb lett. Ez nem véletlen, hiszen a sütőtök keményítőtartalma a krumpliéval vetekszik.
A 19. században kezdtek komolyabban foglalkozni vele Magyarországon. Ekkor derült ki, hogy a tök nemcsak étkezésre és takarmányozásra jó, hanem a magjából olajat is lehet sajtolni, így a repcével együtt terjedt. Már egész földeket szántak neki, főleg ott, ahol a talaj gyengébb volt, vagy vízkár érte a termést. Így alakult ki vékonyka hagyomány a takarmányban szegény Alföldön és az Őrségben, és a tök kilónkénti ára ekkoriban a gabonáéval vetekedett. Éhínség idején egyaránt volt élelem és cserealap, a második világháborúig pedig a cselédek és kisparasztok földjein termelték.
Bár limitáltak a frissen rendelkezésünkre álló zöldségek, fagyasztva, szárítva, befőzve is fogyaszthatunk vitamindús ételeket, nem kell egyből az étrend-kiegészítőkhöz nyúlnunk.
A tervgazdálkodás idején eltűnt a földekről, az 1970-es években azonban visszatért, immár nagyipari körülmények között. Ekkor jelent meg a héj nélküli olajtök, amelynek magját nem kell kézzel kipiszkálni, ezért tökéletesen alkalmas gépi termesztésre. A gyógyszeripar és a konyha is felfigyelt rá, és a tökmag, valamint a tökmagolaj használata egyre elterjedtebb lett. Ma az olajtököt főleg osztrák és német exportra termelik, 60-100 hektáros gépesített területeken.
A szocializmus hiánygazdaságában a tök még meglepő szerepet kapott: a Don-kanyarban hadtápként felszolgált, később a boltok polcain is ismert hitlerszalonna és az ipari lekvárkocka is tökből készült, gyümölcsízzel. A konzervipar a bébiételekbe is kezdett tököt használni.
Ma már teljesen más a megítélése a sütőtöknek, az éttermek és a cukrászdák is előszeretettel használják.
