A Vértesi Erőmű bezárásához vezető ügy röviden úgy foglalható össze, hogy Kapolyi László üzletember és szocialista képviselő System Consulting nevű energetikai cége 2008-ban nagy mennyiségű áramvásárlás igényét jelezte a Vértesi Erőműnek (Vértesi), amit aztán nem vett át és nem fizetett ki. Az erőmű a kért 250 MW teljesítményt saját erőből nem tudta előteremteni, ezért több áramkereskedő céget is mozgósított a teljesítés érdekében, és velük erről szerződést is kötött. A Kapolyi-cég négy hónapig nyitva hagyta megrendelési igényt, majd hirtelen elállt az ügylettől, így az erőmű a mintegy 70 millió eurós fizetési kötelezettségével magára maradt.

A Vértesi az áramot eladni nem tudta, mert  a gazdasági válság hatására a megrendeléskor még 93 eurós megawattóránkénti egységár 40 euróra csökkent, és kereslet sem mutatkozott iránta. Az erőmű a 10 milliárd forintnál magasabb veszteséget csak a tulajdonosa (Magyar Villamos Művek, MVM) kisebb-nagyobb pénzügyi mankóival tudta rendezni. És bár a hoppon maradt cég feljentést tett, a Nemzeti Nyomozó Iroda 2010 őszén bűncselekmény hiányára hivatkozva megszüntette a nyomozást.

Továbbra is hiányzó darab

A történetből lényegében egyetlen dolog részletei nem ismertek: az, hogy milyen megállapodást kötött a Vértesi a System Consultinggal. Ezt próbálta kiperelni az ügyben több cikket is publikáló Bodoky Tamás újságíró. Egészen pontosan Bodoky azokat a dokumentumokat szerette volna megkapni, melyek megalapozták a Vértesi 2009 tavaszán indított büntető feljelentését és kártérítési pereit, azaz a System Consulting Zrt. és az erőmű közti megállapodásokat, illetve az erőmű által kötött, az állami vállalatnak milliárdos kárt okozó áramvásárlási szerződéseket. Bodoky ezekre az anyagokra vonatkozó adatigénylését a Vértesi vezérigazgatója elutasította.

Kapolyi László: Hova vezet a csigalépcső?

A szerződésekből kiderülhetne számos körülmény, amely választ adhatna olyan kérdésekre, hogy a Vértesi és tulajdonosa, az MVM gondatlanul járt-e el, és hogy Kapolyi milyen feltételek mellett kötötte le a már említett kapacitást illetve hogy üzleti magatartása félrevezető volt-e.

Februárban a Tatabányai Városi Bíróság elsőfokon az iratok nyilvánosságra hozatalát rendelte el, mondván: az állami tulajdonú vállalatokról szóló törvény szabályai alkalmazandóak a közvetett állami tulajdonban álló gazdasági társaságokra is, mert „egyébként az adatvédelmi törvényt könnyen ki lehetne játszani az állami vagyon különböző állami tulajdonban álló gazdasági társaságokba való kiszervezésével”.  Szeptemberben viszont a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság a másodfokú ítéletben ennek ellenkezőjéről hozott döntést.

Bodoky csütörtökön publikált cikkében azt írja: amennyiben az állami vagyont kiszervezhetik további gazdasági társaságokba, a közpénz elköltése ellenőrizhetetlenné válik. Az ügyben az újságírót segítő jogsegélyszervezetnél, a TASZ-nál úgy kommentálták a másodfokú ítéletet, hogy „a bíróság a döntésével irányt mutatott azoknak az állami cégvezetőknek, akik nem kívánnak elszámolni a közpénzekkel”.

A döntés ellen Bodokyék felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Legfelsőbb Bírósághoz.