szerző:
hvg.hu

Egy kriminálpszichológus mutatott rá, hogy az Eredet című filmben alkalmazott módszereknél sokkal könnyebben is be lehet ültetni hamis emlékeket az emberi agyba. Igaziakat kivenni nem, el is mondja, miért.

Julia Show kriminálpszichológus írt könyvet a memória illúziójáról, ennek kapcsán beszélgetett vele a Motherboard újságírója, akit egyszerű trükkel csapott be: hamis emléket ültetett a fejébe.

A szakember szerint akárhányszor elmondunk egy történetet, mindig egy kicsit másként mondjuk, és ebben máshol hallott, olvasott és látott apróságok is közrejátszhatnak, amelyeket apránként beemelünk a memóriánkba, míg a történet ettől megváltozik, de mi biztosak vagyunk benne, hogy úgy történt. A memória ugyanis kihasználja, hogy agyunk mindig képes tanulni valami újat. Például az is egy hamis memória, ha a szüleink elmesélései alapján úgy gondoljuk, nekünk két és fél éves korunk előttről is vannak emlékeink. Ez lehetetlen, hiszen agyunk akkoriban még nem elég fejlett a hosszútávú memóriához. Csak azt mondjuk vissza, amit a szülők meséltek.

Vissza az átveréshez: egy nagyon gyors trükkel érzékeltette Show, hogy a memóriánk asszociációkból áll, amit ki is lehet használni. Az újságírónak 10 szót mondott, mind a gyógyítással volt kapcsolatos. Utána összezavarta egy másik feladattal, hetesével kellett visszaszámolnia 100-tól. Amint ezzel megvoltak, az újságírónak vissza kellett mondania a 10 szót. El sem jutottak a végére, ugyanis pár helyes szó után mondta a doktort, amely nem volt a listában. Ez is hamis memória.

Az ilyen, de bonyolultabb asszociációs trükkökre hívja fel a figyelmet Show, mivel ezt az igazságszolgáltatásban is ki lehet használni, ártatlan emberek is börtönbe kerülhetnek, ha ilyen módszerek áldozatai lesznek. Londoni vizsgálataik szerint többhétnyi munkával és ismétlődő vallomásokkal el lehet jutni addig, hogy valaki úgy érezze, megtörtént valami, ami valójában nem.

Ehhez két dolog szükséges: a képzelt eseményeket és a megtörténteket állandóan keverni, amikor beszélgetnek az alannyal, másrészt pedig elnyerni a bizalmát, hogy higgyen nekünk. Erre például jó módszer, ha felhívják a szüleit, és egy gyerekkori csínytevésről tudomást szereznek, aztán ezzel is szembesítik az alanyt.

Hetekig tényekről beszélgetnek, de ezeket keverik a fikcióval, mindig ismételtetnek vele olyan eseményeket, amelyek meg sem történtek. Pár hét után már úgy gondolják az alanyok, tényleg megtörtént az, ami valójában nem. A kriminálpszichológiának ezért már az is dolga, hogy ezt kiszűrje.

És az ellenkezője megtörténhet? Hamis emlékek beültetése mellett elképzelhető, hogy igazi emlékeket kivegyünk? – szólt az érdekes újságírói felvetés, amelyre Show egyértelmű választ adott: nem, mert az adott emlékek által generált érzelmek megmaradnak.