Felkutattuk a kémkedésért elítélteket (dokumentumok)

A hvg.hu-nak sikerült felkutatnia a pártállam idején kémkedésért elítélt személyeket. Sorsukban közös, hogy koncepciós perek áldozatai lettek és egyelőre esélytelennek látják rehabilitációjukat. Néhányuk már többször szerepelt a sajtóban, de összeállításunkban vannak olyan személyek is, akiknek neve és néhány, ügyével kapcsolatos adata most kerül először nyilvánosságra.

Belovai István

Belovai István 1958-ban kezdte katonai pályafutását. Ekkor sorozták be a Budapesti Őrezredhez. A sorkatonai szolgálat letöltése után a hadseregben maradt. Parancsnoka javaslatára érettségi nélkül felvették a kétéves tisztiskolára. (Később az Eötvös Gimnáziumban érettségizett le. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát 1973-ban, a hadműveleti tanfolyamot pedig 1981-ben fejezte be). Belovai 1962 nyarán került a Katonai Hírszerző Szolgálathoz, ahol aztán a Katonai Hírszerző Szolgálathoz tartozó Mélységi Felderítő és Diverziós Századhoz osztották be. Egy szívizomgyulladás miatt azonban mégsem lett belőle ejtőernyős felderítő, ezért 1963 nyarán a Tájékozató Szolgálathoz került. Mivel beszélt olaszul, az olasz arcvonalra. Az volt a feladata, hogy értékelje és elemezze a területről érkező jelentéseket. Később megtanult angolul is, így 1975 nyarán már a Tájékoztató Szolgálat amerikai vonalán teljesített szolgálatot. Ebben az évben egy igen magas hírszerzési értékű szigorúan titkos anyag került az asztalára. (A dokumentum a 7. Amerikai Hadsereg Állandó Működési Szabályzata volt). Belovai ekkor még nem sejtette, hogy az új feladattal az évszázad egyik legnagyobb, magyar vonatkozású kémtörténetébe keveredik bele. Az iratok fordítása közben jött rá arra, hogy nem mindennapi kémjelentés megy át a kezein. Akkor csak annyit tudott, hogy egy jól szervezett kémbanda az USA Európában állomásozó V. hadtestéről közölt napi információkat a magyar hírszerzésnek, rajtuk keresztül pedig a szovjeteknek. Évekkel később derült csak ki, hogy a hadtest 8. gépesített hadosztályának titkos irodáján szolgálatot teljesítő amerikai őrmester, Clyde Lee Conrad és társai kémkedtek a magyaroknak, akiknek ezt a magyarok – Belovai információi szerint – dollármilliókkal honorálták.

Belovai István

A Conradék által Budapestre eljuttatott jelentések pontosan tartalmazták az V. hadtest védelmi sávjába telepített atomaknazár teljes dokumentációját. Szerepeltek a telepítési koordináták, az aknák robbanási határértékei és egyéb fontos műszaki információk. A szovjetek kezére jutottak a NATO fegyveres erők kozmikusan szigorúan titkos hadműveleti tervei is. Ez azt jelentette, hogy egy esetleges háborúban a szovjet csapatok gond nélkül hatoltak volna át az aknazáron és hajtottak végre manővereket. A NATO védekezési lehetősége pedig a minimálisra csökkent volna.

Belovai elmondása szerint ennek hatására 1978-ban úgy döntött, hogy Magyarország védelme érdekében is értesíti Conrad tevékenységéről az amerikai kormányt.

Az amerikaiak értesítése Magyarországon lehetetlen feladat volt, mivel az amerikai nagykövetséget észrevétlenül nem lehetett megközelíteni, a követséggel szembeni házban működött a Belügyminisztérium (BM) egyik megfigyelő csoportja, amely egész nap folyamatosan szemmel tartotta az épületből ki- és belépőket - magyarázta Belovai. Videóra rögzítették, illetve lefényképezték az embereket. Levelet sem küldhetett nekik, hiszen a BM levélellenőrző szolgálata figyelt a nyugati követségek postáit. Egyetlen lehetősége maradt csupán: külföldön próbálkozni.

Erre 1982 őszén kerülhetett sor. Az akkor már alezredesi rendfokozatú hírszerző tiszttel ekkor közölték, hogy ő lesz Londonban a magyar katonai és légügyi attaséhelyettes. A feladatra nemcsak őt, de az akkor még egy OTP-fiókban dolgozó feleségét is kiképezték, akinek addig fogalma sem volt arról, hogy a férje hírszerző. Belovai neje így lett a Katonai Attasé Hivatal - illetve a hivatal fedése alatt működő katonai felderítő rezidencia - rejtjelezője.

Mint azt Belovai a hvg.hu-nak elmondta, Londonban a rezidencia munkatársainak főként politikai, illetve katonapolitikai jelentéseket kellett készíteniük. A magyar hírszerzés a szovjetek részére többek között a brit, illetve amerikai atomcsapást mérő eszközökről, a szárazföldi és a légierőben rendszeresített új fegyverekről és új hadianyagokról tett jelentést.

Belovai István Londonban egy diplomáciai fogadáson talált alkalmat rá, hogy kapcsolatba kerüljön az USA légügyi és katonai helyettes attaséjával. Belovai szerint vele egyidőben más is tájékoztatta a CIA-t Conradékról. Vlagyimir Vasziljev őrnagy, a budapesti Szovjet Katonai Attasé Hivatalában teljesített szolgálatot. Vasziljev főnökével, Krasznyikov ezredessel együtt készítette a jelentéseket a Szovjet Katonai Hírszerzés részére a Conrad-féle szuper titkos anyagokból. Vasziljevet egy évvel Belovai elfogása után tartóztatták le. Ugyanabban az évben hazaárulásért elítélték és kivégezték.

Belovai londoni tartózkodását az akkori nagykövet feljelentése szakította félbe, aki azt állította a hírszerzőről, hogy egy alkalommal teljesen be volt rúgva, fel akarta akasztani magát, és az autóból is ki akart ugrani, amikor kórházba vitték. Rendes szabadságra utazott haza, amikor közölték vele, hogy vizsgálat folyik ellene. A vizsgálat során tisztázta magát a rágalmak alól, majd kijelentette: a történtek után nem hajlandó visszamenni Londonba szolgálatra.

Visszakerült a Tájékoztási részlegre, oda, ahol korábban dolgozott. A CIA-val való összeköttetés híján ekkor már nem volt kapcsolata az amerikai titkosszolgálattal. Belovai szerint a magyar elhárítók, kollégái, illetve családja a londoni rezidencián nem sejtették, hogy kapcsolatban áll az amerikaiakkal.

Belovait végül 1985. július 10-én, szerdán tartóztatták le. Éppen egy, a CIA által részére küldött csomagot (szaknyelven konténert) akart magához venni Kelenföldön, mikor a belügyi elhárítás letartóztatta. Belovai szerint lebukását árulásnak köszönhette. 1985 márciusában ugyanis Aldrich Hazel Ames magas beosztásban lévő CIA-ügynök átállt a KGB-hez, s közölte, hogy a CIA hol helyezett el konténert egy magyar emberének.

A rendőrségen előtte nyitották ki a csomagot, melyből előkerültek a titkos adatgyűjtéshez szükséges eszközök - többek között egy adó-vevő készülék, illetve körülbelül 20-40 ezer forintnyi kézpénz is. (Belovai szerint ezt az esetlegesen felmerülő költségekre küldték, ő soha nem kért pénzt). Közel hat hónapig folyt a kihallgatás, s ezután kémkedésért vádat emeltek ellene.

Belovai a hvg.hu-nak hangsúlyozta, a kémkedés klasszikus értelmében nem kémkedett, hiszen csak szóban tájékoztatta az amerikai kormányt, hogy a NATO legféltettebb titkai áramlanak a szovjetek kezébe.

Az elsőfokú tárgyaláson a katonai ügyész halált kért a vádlottra. Végül az 1986 januárjában zajló másodfokú tárgyaláson életfogytig tartó fegyházbüntetésre, teljes vagyonelkobzásra és pénzbüntetésre ítélte a hadbíróság. Több mint öt évig volt politikai elítélt a Kozma utcai börtönben.

Göncz Árpád köztársasági elnök 1990-ben kegyelemben részesítette, büntetésének hátralévő részét pedig öt év próbaidőre felfüggesztette. Belovai ezt követően elhagyta Magyarországot. Úgy gondolta, múltjával nem foglalkoztatták volna később. Az élet utóbb őt igazolta, ugyanis az egykoron kémkedésért elítéltek nehezen vagy egyáltalán nem találtak munkát. Az Egyesült Államokba utazott, ahol kitüntették, kapott némi segélyt és letelepedhetett.

Belovait 2000-ben a köztársasági elnök ismét kegyelemben részesítette és eltörölte a büntetett előélethez fűződő hátrányokat.