Az iskolakezdés költségei

A kereskedelmi láncok kezdik konzumünneppé varázsolni az iskolakezdést, pedig a nyaralásban anyagilag kimerült családoknak így is éppen elég nagy teher a beiskoláztatás. Mire mennyit költünk, amikor iskolába küldjük csemeténket? Rövid áttekintés.

Írószerkválaszték. Iskolakezdésre minden eladható © Fazekas István

Az iskolakezdés a szülők számára szabályos pénznyelővé válhat, ha bedőlnek az áruházi prospektusoknak, amelyek a sportcipőktől kezdve a szórakoztató elektronikán át a laptopig, alsónadrágtól a bútorzatig és a paplanhuzatig minden létező árucikk promócióját az iskolakezdés fonalára próbálnak felfűzni.

Már az általános iskola első osztályát kezdő gyereket sem lehet tízezer forintnál olcsóbban felszerelni, a legrosszabb körülmények között élő hátrányos helyzetűek számára e költséget – támogatások segítségével - az állam persze vékonyabbra faraghatja. A költekezés felső határa ugyanakkor a csillagos ég, több tízezer forintot elszórhatunk arra, hogy a mi csemeténk legyen a legmenőbb arc már az elsőben.

Megkérdeztük egy fővárosi lakótelepi iskola, s egy Nógrád megyei, főleg hátrányos helyzetűek által látogatott intézmény pedagógusait arról, hogy mennyibe fáj a beiskoláztatás. A példákból kiderül, óriási különbségek lehetnek abban, hogy egy iskola milyen anyagi igényekkel lép fel a diákokkal, illetve szüleikkel szemben.

Bár az első osztályosok a beiskolázáskor írni-olvasni még nem tudnak, füzet- és könyvcsomagjaik ára kicsit sem marad el az idősebbekétől. A 8-10 ezer forintos csomagokba bekerülnek az úgynevezett „munkáltató füzetek is”, vagyis olyan gyakorlófüzetek, amelyekben egy-egy sor elejére odanyomtatták a gyakorlásra szánt betűt, szót, számot. A füzetcsomagban helyet kap a leckefüzet, s a különböző tárgyakból akár kettőt is kérnek a tanárok, hogy ha az egyiket beszedik, mindig maradjon egy másik a nebulónál. Üzenő füzetet, „kincses füzetet” is kérnek.

Az elsősöktől teljes felszerelést várnak a tanárok: a toll-ceruza-hegyező hármason kívül színes papírokat, olló, ragasztó és gyurma a technikaórákhoz, tempera, vízfesték, rajzlapok, színes ceruzák és zsírkréta a rajzórákhoz. Kérnek tisztasági csomagot, a tornazsákot (bár néha utóbbit az önkormányzat adja – kampányszerűen), s a bele való tesi cuccot (nadrág, zokni, atléta, tornacipő) , meg újabban váltócipőt az épületen belülre.

És persze ott vannak azok a költségek, amiket talán nem kalkulálnak be a szülők, de az osztályfőnök, vagy a szülői munkaközösség gyorsan megválasztott elnöke rövid úton közli az összeget. A kispesti iskolában havi ötszáz forint osztálypénzt és évi ezer forint fénymásolás-költséget gombolnak le a szülőkről, majd novemberben azt is közlik, hogy az erdei iskola szállása mennyibe kerül; akár 15 ezer forintba. (Erdei iskolába a tanév utolsó hetében viszik azokat a diákokat, akiknek a szülei befizetnek rá. Az otthon maradottak addig más osztályokba járnak be.)

Merőben más a helyzet azokban az intézményekben, amelyeket nagyrészt hátrányos helyzetű gyermekek látogatnak. Az általunk vizsgált kállói általános iskolába jórészt rossz anyagi körülmények között élő roma családok csemetéi járnak, az iskola egyszerűen nem teheti meg, hogy különleges igényekkel lépjen fel. Az elsősök könyvcsomagja 7000-7500 forintot kóstál, a fennmaradó 2500-3000 forintot olyan könyvekre szánják, amelyek tartós tankönyvként bekerülhetnek az iskolai könyvtárba. A könyvekre szánt összeget természetesen a rászorulók tankönyvtámogatásához szabták, ami éppen tízezer forint. „Ha a szülőknek rá kellene fizetniük, már bizonytalan volna a könyvek megvásárlása” –  meséli az egyik helyi pedagógus. A helyi viszonyok között luxusnak számító feladatlapokat, munkafüzeteket meg sem rendelik, a tanárok inkább óráról órára fénymásolnak a feladatokból.

A szegény gyerekek évekig úgy jutottak füzet- és tanszercsomaghoz, hogy az önkormányzat – a szülők beleegyezésével  – az augusztusi rendszeres nevelési segélyt visszatartva az iskola instrukciói alapján egy papír-írószer bolttal állíttatta azt össze. Idén ezzel a lehetőséggel csak kevés család élt, a többség úgy kalkulált, hogy a nagyáruházak kínálatából olcsóbban összeválogathatják a tanszereket. Tisztasági csomagot, osztálypénzt, kiránduláspénzt végképp nem várhatnak a jórészt munkanélküli szülőktől. A régi szokások is megváltoztak: immár nem a hetedikesek ballagtatják a nyolcadikosokat, nincs pénzük más tarisznyájára. A nyolcadikosok saját pénzükből ballagtatják el magukat.

Bár a legrosszabb életkörülmények között kétségtelenül a munkanélküli, segélyből élő családok vannak, a beiskoláztatás költsége – a fentiek alapján  – nem számukra a legmegterhelőbb, hanem azoknak a családoknak, amelyek éppen hogy kiesnek a támogatottak köréből.