„Nektek is be kell hunyni a szemeteket!” – tudatta a HVG fotóriporterével és tudósítójával a Belső Barlang ferencvárosi ezoterikus találkozóhely koordinátora a Tűzmadár Táltos Dobkör táltosdobolásán. Az első része – saját szerzemények, megzenésített versek, népdalok éneklése – után sajátos meditáció, ahogy az új-ősmagyarok szívesebben nevezik, tűnődés következett: a tucatnyi résztvevő két táltosdob monoton ütemére bő húsz percen át fekve révülve kísérletet tett kapcsolatba lépni az őseivel. A módszert a dobkör vezetője, Fehérholló Őskü ismertette: az első dobütés hangjára valamely mélységet kell elképzelni, amibe belevetjük magunkat, a többi – mondja Fehérholló – majd adja magát. A gyakorlat végén a ritmus megváltozása jelzi, ideje visszatérni. Mint a dobolás után a résztvevők egymáshoz intézett szavaiból ki lehetett szűrni: akadt közöttük, aki sikerrel járt, és találkozott valamelyik ősével.
Fehérholló Őskü táltosdoboláson © Dudás Szabolcs |
Hasonló táltosdobolásokat hetente többször is tartanak az országban, sajátos módon általában városi klubokban. A vendéglátóiparból átnyergelt Fehérholló, polgári nevén Kovács László, illetve a hívei között inkább regős-bácsaként emlegetett, tanítóképzőt és Szolnokon repülőtiszti főiskolát végzett, jelenleg főállású hagyományőrző Sólyomfi Nagy Zoltán is érzékeli, hogy nézeteiknek egyre több híve van. Fehérholló becslése: miután a lovas nomád népek (magyar-madjar) augusztusi kunszentmiklósi háromnapos találkozójára, a kurultajra (lásd Táltoslexikon című írásunkat) összesen 70 ezren váltottak belépőt, s több ezren voltak a szervezők is, ő mintegy 80 ezerre teszi azokat, akiket legalábbis mélyen megérintett a magyar őstörténeti világszemlélet. Sólyomfi eközben különbséget tesz azok között, akik a kereszténységen belüli misztikumot keresik, illetve akik – s magát is idesorolja – „mernek korábbra is tekinteni”. Utóbbi csoport több képviselője hozta létre nemrégiben a Yotengrit, a Tengervégtelen Ősszellem Egyházát (az elnevezés első szava türk eredetű, jelentése azonos az utána következő kifejezésével), Máté Imre Németországból a rendszerváltozás után hazatért, jelenleg 74 éves nyelvész-költő, 1956-os forradalmár bácsa vezetésével.
Az egyház tanítása a rábaközi, hansági táltosközösség, a Kormorán Táltos Rend hitelvein alapul, amely Máté kutatása szerint az 1200-as évektől, a kereszténység felvételével együtt járó üldöztetés elől belső emigrációba vonult, s hagyományait egészen a 20. század közepéig megőrizte. Meggyőződésük szerint ez nem új vallás (bü-űn), hanem „a jégkorszaki összeurópai hiedelemvilág” fennmaradt hagyatéka. Ennek zanzája: az isten férfi (Gönűz) és női megnyilvánulása (Ukkó, a magyaroknál utóbb: Boldogasszony) duális egységéből áll a világegyetem. Amúgy elfogadást és toleranciát hirdetnek más nézetekkel szemben, a rábaközi táltoshagyományt sem tartják kötelező dogmának.
Sámánszertartás. Van konkurenciaharc © HVG - Révész Róbert |
Mégis, mihelyt előrukkoltak, a „keresztény-miszticista-lobbi” éles támadásba lendült. E kör főképp Pap Gábor művészettörténész, Szántai Lajos történész, illetve a Hegedűs Loránt református püspök által vezetett Budapest Szabadság téri Hazatérés temploma alagsorában található Szabó Dezső Katakombaszínház szellemi műhelyét jelenti. A HVG munkatársa Pap egyik, történetesen a Szent Korona és a táltosfövegek közötti kapcsolatot taglaló előadásán azt tapasztalta, hogy ez a társaság meglehetősen átpolitizált, és nem mentes az előítéletektől. Egyik fő orgánumuk, a Dobogó mitikus magyar történelem honlap Yotengrit, a butítás művészete címen közölt írást. Meglehet azonban, az ellenzők idejekorán kongatták a vészharangot: a HVG információi szerint a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság elutasította a Yotengrit egyházkénti bejegyzését, az erről szóló határozatot hétfői lapzártánkkor postázták Máté bácsának.
Ráadásul a HVG tapasztalatai szerint Papék körén kívül mások is ellenérzéssel viseltetnek az új egyházzal szemben. A 250 lelkes bodrogközi falu, Kisrozvágy független polgármestere, Petraskó Tamás, aki a településen hagyományőrző régészeti parkot, praktikusan jurtaskanzent hozott létre, s közreműködött abban, hogy a közeli Karos honfoglalás kori temetőjét nemzeti sírkertté nyilvánítsák, úgy véli, letér a helyes útról, aki dogmákat állít, vallási hierarchiát szervez. A lényeg a teremtőerő elfogadása, a természettel kialakított harmónia.
„Kényelmetlennek tűnhet, ráadásul esetenként aszketikus sok szertartásunk ahhoz, hogy könnyen divatos legyen” – magyarázta az egyébként Ősforrás néven iskolát is működtető Sólyomfi. Képzésük célja a regős honlapja szerint „a révülés (lélekutazás) biztonságos megtanulása, lelki gyógyulás és mély önismeret”. Mások arra emlékeztetnek: mint minden, aminek nő a népszerűsége, a hit is kísértés, hogy üzletté váljon. Tény, mind a dobolásokra, mind a Hegedűsék-féle Katakombaszínházba ezer forint a belépő, s a helyszíneken tucatszám kínálják portékáikat könyvesek, zenészek, dísztárgyárusok, illetve az ezotéria vállalkozó közvetítői aurafestéstől a házi kedvencek stresszmentes gyógyításáig megszámlálhatatlan szolgáltatást árusítva.
Sámán a 20. század elején © Sakan Palsi |
Kérdéses maga az őstörténet is, amelyre a Yotengrit ad ugyan egyfajta magyarázatot, de voltaképpen ahány csoport, annyi megoldás – Szkítia mint állomáshely valamennyiben jelen van –, azzal, hogy a finnugor származáselméletet mindenki elveti. Mireisz László filozófus, a Tan Kapuja Buddhista Egyház vezetője például A magyar vallás című munkájában egészen a méd törzsekig vezeti vissza eredetünket, szerinte a perzsák elől menekülő médek, akik amúgy papok, azaz mágusok (vagyis magyarok) voltak, Szkítiában vérszerződést kötöttek a harcos hunokkal, s együtt indultak Nyugatnak.
Az újsámánság felé alapvetően a rendszerváltozás utáni évektől forduló híveknek nem a semmiből kellett építkezniük: a témát neves tudósok elemezték évtizedek óta, Diószegi Vilmos orientalista például a világon egyedülálló sámánhitarchívumot is készített a hatvanas években. Kertész Ágnes irodalmár és Takács András néprajzkutató 2006-ban a Korunk folyóiratban közölt tanulmánya szerint a magyar újsamanizmus egyik fő inspirálója mégis Michael Harner amerikai antropológus. Ő a múlt század ötvenes–hatvanas éveiben Dél-Amerikában végzett terepmunkát több indián törzs tagjai között, s egyes szokásaikat – főképpen azt, hogyan lehet módosult tudatállapotba jutni kontrollált drogfogyasztással, illetve a drog mellőzése mellett – meg kívánta honosítani az észak-amerikai nagyvárosokban is. Harner 1986-ban Hoppál Mihály – jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének igazgatója – meghívására kurzust tartott a városi samanizmus módszertanáról Magyarországon, majd őt követte két évvel később tanítványa, Jonathan Horwitz. Utóbbi előadásain mások mellett részt vett Somogyi István, akit Fehérholló például a tanítómesterének tart.
Sólyomfi Nagy Zoltán. Repülőtisztből hagyományőrző © Emitabor.hu |
Fehérholló, a nála ortodoxabb ősmagyarnak tűnő Sólyomfi, csakúgy, mint Petraskó – legalábbis a HVG-nek egybehangzóan ezt mondták – távol kívánja tartani magát és dobkörét a napi politikától. Fehérholló például úgy fogalmazott: csak az egyének lelki fejlődése vezet el az ország, illetve a világ megjavulásához. Azt persze mindannyian sejtik, hogy ha elveik követői között közvélemény-kutatást végeznének, az a jobboldal fölényes győzelmét hozná, s még csak az sem biztos, hogy a Fideszét.
Mások kevésbé arisztokratikusak. „Szeresd Földanyánkat, becsüld társaidat, óvd az élő tájat, és ne hagyj szemetet magad után. Jelöld be a te szent helyed” – sorolják az utasításokat a Fénylánc Magyarországért szervezői. A december 21-éről 22-ére virradó téli napfordulóra meghirdetett esemény lényege: a Börzsönyből kiindulva a lehető legtöbb helyen raknak máglyát a résztvevők, a cél a mottóul választott Reményik-idézetből – „...minden idegen rongy benne égne!” – legalábbis sejthető. A Fénylánc-koordinálást több településen a Jobbik helyi szervezete vállalta.
A napforduló, a Kara Tengri Szer a magukat apolitikusnak valló táltosok fő ünnepe is. Azt állítják: valaha ez volt az egész északi félteke első számú fiesztája. Nem véletlen, hogy a kereszténység a 325-ös niceai zsinaton úgy határozott, hogy ekkor kell megemlékezni Jézus születéséről, melynek türk eredetű magyar neve, a karácsony történetesen a sötétség fordulatát jelenti – fejtegette Sólyomfi, miközben a közkeletű szómagyarázat szláv eredetet mond, s azt, hogy a jelentés az új évbe való átlépésre utal. A repülőtiszt-hagyományőrző társaival Szigetmonostoron, a Tűzmadár kör a diósdi kőbányában ünnepel – a honlapok szerint sok száz településen lesz efféle rendezvény –, vagyis virraszt, sólymot röptet, tűnődik, böjtöl, s izzasztókunyhóban tisztítja meg a testét és a lelkét.
RÁDI ANTÓNIA
