Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#5)
Tóth Mihály büntetőjogász szerint elfogadható és szakszerűtlen, átgondolatlan elemeket egyaránt tartalmaz a büntető törvénykönyv (Btk.) módosítására irányuló, kormánypárti képviselők által a napokban benyújtott javaslat, amelyben a „középmértékes” büntetések visszaállítása, a „három csapás”, a tanárok fokozott büntetőjogi védelme és a kommunizmus bűneinek nyilvános tagadására vonatkozó szankcionálás is szerepel.
|
|
Az előző Orbán-kormány idején is érvényben volt a középmértékre vonatkozó törvényi rendelkezés. Eszerint a bíró számára a büntetés kiszabásakor a tételkeret középmértéke az irányadó, például a 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető cselekménynél 5 évből kell kiindulnia. Az ettől való eltérést az ítéletben alaposan meg kell indokolni.
Tóth Mihály egyetemi tanár – aki több évtizeden át ügyész, az előző Orbán-kormány idején pedig az igazságügyi tárca büntetőjogi helyettes államtitkára volt – kifejtette, hogy ez a rendelkezés, amely egyébként az Alkotmánybíróság próbáját is kiállta, tiszteletben tartja a jogalkalmazó mérlegelési szabadságát, a bírói függetlenséget. Amikor hatályban volt, bizonyos területeken – ha csekély mértékben is – indokoltan szigorodott az ítélkezési gyakorlat.
A büntetőjogász szerint nem kifogásolható a holokauszt-tagadásra vonatkozó Btk.-paragrafusnak az oly módon történő módosítása, hogy az a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek emberiség elleni cselekményeinek nyilvános tagadását vagy jelentéktelen színben való feltüntetését egyaránt büntetőjogi szankcióval fenyegesse. A "különböző színű" diktatúrák bűneinek nyilvános kisebbítését az európai jogállamok gyakorlatában szinte mindenütt büntetőjogi szankcióval sújtják.
Ugyanakkor hozzátette: a módosító javaslat érthetetlen szakmai hibája, hogy szembemegy az Európa Tanács kerethatározatával, mely szerint nemcsak az büntetendő, ha valaki tagadja a diktatúrák bűneit, hanem az is, aki dicsőíti, felmagasztalja azokat.
A szakember szerint a javaslatnak a „három csapás” néven ismertté vált eleme egyfelől azért furcsállható, mert megszünteti a büntetések alsó határának emelését, s ezt helyettesíti a felső határ emelésével, illetve a kötelező életfogytig tartó büntetés előírásával. Úgy véli: mivel a felső határ emelése kevesebb erőszakos visszaeső bűnözőt érinthet, mint az alsó határ ma is érvényes emelése, egyáltalán nem biztos, hogy a javaslat eléri a kívánt hatást, azaz a büntetéskiszabási gyakorlat szigorodását.
Tóth Mihály kitért arra, hogy vannak a javaslatnak olyan elemei, melyek jelenleg is hatályban vannak, ilyen például bizonyos esetekben az enyhítési vagy a felfüggesztésre vonatkozó tilalom. Ugyanakkor a bizonyos esetekben kötelezően alkalmazandó életfogytiglani büntetés véleménye szerint alkotmányosan aggályos, ellentétes a javaslat indokolásában kifejtettekkel is, hiszen elvonja a bíró mérlegelési jogát és ezzel sérti a bírói függetlenséget.
Kiemelte: a bírónak mint a törvény alkalmazójának egy jogállamban kell, hogy legyen a törvény keretei között mozgástere. Megjegyezte azt is, hogy Magyarországon az életfogytiglan eddig vagylagos büntetés volt, azaz nem volt olyan bűncselekmény, olyan eset, amelynek ügyében kizárólag csak ezt a szankciót alkalmazhatta a bíró.
A büntetőjogász hozzáfűzte, hogy a „három csapás” kapcsán előszeretettel emlegetett Szlovákiában januárban enyhítették a törvényt, pedig ott soha nem is volt mellőzhetetlenül kötelező büntetés az életfogytiglan.
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#5)
lajos
Agricola
Ejnye
Márton István
T.Lajos!
Emlékezeted megcsal a New Yorki példával kapcsolatban, amikor ezt írod:
„ahhoz, hogy a bűnözés érdemben csökkenjen, ezeket a társadalmi okokat kell orvosolni, lásd pl new york esetét.”
Ezzel kapcsolatban egy nagyon jó cikk jelent meg a HVG 2009. nov. 9. számában és éppen ellenkezőjét bizonyítja annak, amit te állítasz.
New Yorkban a híres Rudy Giuliani polgármesternek és rendőrfőnökének Brattonnak rövid idő alatt hatalmas javulást sikerült elérni az előzőleg hosszan regnáló liberális városvezetéshez képest.
A liberálisok is a környezet fontosságáról beszéltek, de ez alatt ök az alapvető társadalmi tényezőket értették: a bűnözés, mint mondták, a társadalmi igazságtalanság, a strukturális gazdasági egyenlőtlenség, a munkanélküliség, a rasszizmus, több évtizednyi intézményi és szociális elhanyagoltság eredménye; ezért, ha meg akarjuk állítani a bűnözést, nagy és hősies lépések megtételére van szükség.
Ehhez képest Brattonék, akik ugyan nem oldották meg az előző liberális városvezetés által alapvetőnek képzelt problémákat, viszonylag egyszerű eszközökkel, a „betört ablak” és a „zéro tolerancia” elvére támaszkodva viszonylag rövid idő alatt hatalmas eredményeket értek el.
Nem lenne szégyen tanulni tőlük, ahelyett, hogy megpróbálnánk újra feltalálni a spanyolviaszkot.