A Balatonért tett kétségbeesett segélykiáltásként is értékelhetők Vasas Gábor, az idén 100 éve alapított HunRen Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főigazgatója minapi tájékoztatóján elhangzottak. A kutatóként a balatoni algavirágzásokért felelős cianobaktériumokkal is foglalkozó főigazgató beszámolt a tó jelenlegi állapotáról, és kilátásairól, értékelte a klímaváltozás szélsőséges hatásait, és a tó állapotára leginkább befolyással bíró emberi hatást.
Az eddig ismert legszárazabb nyarat a Balaton egész jól átvészelte, legalábbis, ha az ökológiai biológiai állapotát nézzük – ami azért így is messze van az igazán természetestől. Bár a vízállás emberi szemszögből ijesztően alacsonynak tűnhet – a siófoki vízmércén cikkünk írásakor 37 cm, ami a nyári maximális szabályozási szint kevesebb mint negyede –, de a főigazgató emlékeztet, hogy volt már ennél jóval alacsonyabb is. 2003 ősz elején 23 centiméter (akkor októberében pedig 16-ra is lement, ami a valaha mért legkisebb vízállás), de a tó átlagos mélysége így is 3-3,5 méter, és reménykedhetünk benne, hogy természetes körülmények között visszanyerheti a korábbi szintjét.
Annál kétségbeejtőbb, hogy a 2000-es évek elejétől kezdve már 10 felett jár a negatív vízmérleges évek száma. Ez azt jelenti, hogy a Balaton és vízgyűjtője területéről több víz távozik, mint ami érkezik, egyre inkább az intenzív párolgás és csökkenő csapadékmennyiség miatt, a mostani nyár pedig ebből a szempontból is rekord:
ilyen negatív vízmérleges időszak még soha nem volt.
Vasas Gábor szerint érthető, ha sokan riadtan látják a parttól visszahúzódott vizet, a felszínre került homokzátonyokat, de a tó szempontjából ez nem gond, az alacsony vízszint nem jelent feltétlenül rossz vízminőséget. Igaz, a tó élete és működése, illetve a társadalom hozzáállása eltérő.
Az alacsony vízszint egyrészt nem kedvez az algásodásnak. Ilyen szempontból, az idei tél, és tavasz is jól alakult, nyáron, még a hőkupola csúcsán is tiszta volt a tó, bár előfordult némi algásodás. A szárazra került zátonyoknak, homokpadoknak azonban vannak más következményei: a növények térhódítása. Ez jelentős lehet, a 2000-es évek elején is benádasodtak, amire most is számítani lehet, illetve előfordulhatnak „váratlan tömegprodukciók”, leginkább a tóban felhalmozódó tápanyagok miatt.
Ezek a tápanyagok részben a vízgyűjtőről kerülnek be emberi hatásként, külső terhelésként, de belső terhelés is van. Az üledékben felhalmozódó tápanyagok például magasan tartott vízszint esetén szabadulhatnak fel, és okozhatnak algavirágzást. Ez idén kevésbé fordult elő: részben az alacsonyabb vízszint, miatt is. Aggasztó ugyanakkor, hogy a víz egészen az üledékig átmelegedett akár 30 fok közelébe is.
Persze sekély volta, és az egyik fontos elhárító mechanizmusa, a hullámzás révén hamar vissza is tud hűlni: ilyenkor felkavarodik, kissé kifehéredik, és bár koszosnak tűnik a víz, ez csak az üledék, ami lebegve egyrészt jól árnyékol, másrészt a hullámok kiviszik a part közelébe, amely egyfajta tisztító fizikai geológia geokémiai rendszerként is működhetne, ha az nem lenne túlépítve, túlbetonozva.
A felesleges tápanyagoktól ezért újabban egyre inkább árvaszúnyogok révén tud megszabadulni a tó – ez egy másik fontos elhárító mechanizmus, bár eléggé kellemetlen tud lenni. A szúnyoglárvák az üledékben táplálkoznak a jórészt emberi hatásra odakerült szerves tápanyagokkal, majd bábozódnak be, kelnek ki és a vízfelszínt áttörve nagy tömegben jelennek meg. Olyan nagy tömegben, hogy a meteorológiai radarokon is feltűntek. Az esti légáramlatok, amik a klímaváltozás miatt egyre inkább déli irányúak a déli partra koncentrálják őket. Itt aztán
a szakadó hóeséshez hasonló jelenséget okoz hatalmas tömegük, amit idén 10 ezer tonnára becsültek.
Az árvaszúnyogokat persze mi is etetjük: Vasas Gábor szerint nem véletlenül hívták fel a figyelmet már többször is a vízen járók – horgászok, hajósok, vitorlázók – által a tó vizébe folyatott szennyvíz problémájára. Ez régebben kisebb gondot okozott, de a parti tisztulás, a növekvő hajóforgalom miatt több kerül bele, és mostanra a jóval magasabb hőmérsékletű vízben másként is viselkednek a fekáliás mikroorganizmusok.
És akkor még nem is volt szó a legsúlyosabb emberi hatásról, a beépítésről, ami az egyik legnagyobb probléma a Balatonnál. A tó már alig tekinthető természetesnek, korábbi vízjárása, partvonala nagyon megváltozott, miután a 19. században megépült a déli vasút. A vasutat ugyanis éppen aszályosabb években amikor hátrébb húzódott a víz építették, túl közel a Balatonhoz. Ez volt a legbrutálisabb változás a kutató szerint, és részben ezért is indult meg később a tó lecsapolása a Sión keresztül. A tó vize előtte a déli vasút nyomvonalától messze délebbre is járhatott számos területen a bővízűbb időszakokban mocsaras élőhelyeket alakítva ki, a helyi lakosok, mint felidézte, értetlenkedve nézték, miért a vízjárta területre épül a vasút.
https://hvg.hu/360/20260915_balatonaliga-civilek-forsthoffer-agner-ner-kiemelo-kormanyrendelet-kadar-villa-castro-villa
A későbbi beépítések tovább rontottak a helyzeten, majd jött a part kőszórással, betonozással erősítése, a kikötőépítések. Mindez olyan kedvezőtlen hidrológiai, hidrobiológiai viszonyokat eredményezett, hogy a ponty például már nem tud ívni a tóban, úgy kell betelepíteni. Az inváziós törpeharcsa-populáció bezzeg jóval könnyebben növekszik: csak közelmúlt kikötőépítései nyomán 15-30 százalékkal lett nagyobb. A mólók külső oldalán jelentős üledéklerakódás, iszapfelhalmozódás miatt ezek a területek jóval hamarabb kerültek idén is szárazra, mint a tóban amúgy is jelen lévő homokzátonyok.
A kutató figyelmeztet: hiába szól úgy a part emberi definíciója, hogy a meder és a part találkozási vonala, aminek pontos helyét szükség esetén a vízügyi hatóság határozza meg, biológiai szempontból teljesen mást jelent. Ebből a szempontból mostanra a Balaton egy majdhogynem kihalt sivatag, mivel az élővilág jelentős része a parti területeken a litorális övben szeretne jelen lenni, amit viszont egyre inkább ellehetetlenítünk, nemcsak a beépítésekkel, hanem a nádasok pusztításával is.
https://hvg.hu/360/20260825_tortenelmi-aszalyok-balaton-hullamzo-vizszint-sio-csatorna-vasut-epites-hvg
Az 1850-es évek nádasainak mára csak mementói maradtak. Alig 11-12 négyzetkilométernyi a kiterjedésük, amivel továbbra is mostohán bánunk – megbontjuk, fragmentáljuk, kivágjuk –, pedig fontos élőhelyek, kulcsszerepet játszanak a tó vizének tisztán tartásában, a kívülről érkező terhelések megszűrésében – de egy strand is kevésbé iszapolódik fel, ha kétoldalt nádas övezi.
Ezeknek az élőlényközösségeknek nagyon-nagyon fontos, meghatározó szerepe van a Balaton környezeti változásokkal szembeni ellenálló képességét tekintve
– állapítja meg a kutató, aki szerint hiába tudjuk ezt, hiába figyelmeztet rá minden lehetséges fórumon a kutatóintézet, mégis folytatódik a rombolás.
A legaktuálisabb példa szerinte a Pogányvölgyi-vízfolyás torkolata, ahol a Cordia épít lakóparkot. Az ingatlanbefektető társaság még 2018-ban vette meg a helyiek által szabadstrandként használt területet 180 millióért a fonyódi önkormányzattól – amelynek korábbi fideszes polgármestere, Hidvégi József idén június óta gazdasági csalás és pénzmosás gyanújával előzetesben van.
https://hvg.hu/zhvg/20260917_balaton-fejlesztesi-tanacs-fonyodi-lakopark-poganyvolgyi-viz-beepites
Bár a helyi építési szabályzat nem tette volna lehetővé lakópark építését, a befektető mégis sikerrel kezdeményezte az önkormányzatnál a 30 százalékos beépíthetőséget, a 8 méteres építménymagasságot és hogy lakásokat építhessen. A beépítés ellen hevesen tiltakoztak a helyiek, az építkezés mégis elindult szeptemberben, mint a Népszava megírta a minap, már fúrják a 120 darab, egyenként 17 méteres cölöp helyét, mert csak így tudnak a feltöltött területen biztos alapot teremteni a 99 lakásos négyemeletes komplexumnak.
Vasas Gábor nemcsak a szerdai sajtótájékoztatón, de a Balatoni Fejlesztési Tanács előző, pénteki ülésén is felhívta a figyelmet arra, hogy milyen fontos lenne megőrizni a tó még meglévő természetes parti régióit. Akár úgy, hogy egyáltalán nem betonozunk le újabb, még valamennyire természetes szakaszokat – mint a Pogányvölgyi-vízfolyás torkolatának környéke, ami „gyönyörűszép vizes élőhellyé válhatna”. Emellett az is sokat javíthatna a tó ökológiai állapotán, ha egyszerűen hagynánk, hogy visszafoglalja a természet a jogviták miatt félbemaradt fejlesztések területét, vagy hasonló okokból magára hagyott, romos épületeket.
A part menti sávnak szentnek és sérthetetlennek kellene lennie, de legalább tisztességes nyílt engedélyeztetési eljárásoknak kellene lefolyniuk az ezt érintő projekteknél
– mondta a főigazgató, aki szerint ebben az esetben biztosan nem jelenhetnének meg ilyen jellegű társasházak a parton.
Arra is emlékeztetett ugyanakkor, hogy a klímaváltozás hatásai nyomán is helyet kapnak a természetes területek – értsd: visszavonul a víz, a szárazon maradt részen megtelepedik a vegetáció, a nádas. Emiatt pedig azok, akik most balatoni örökpanorámában bízva végeznek vízparti fejlesztéseket vagy vesznek ilyen ingatlanokat, könnyen azzal szembesülhetnek, hogy a vágyott part távolabbra kerül.
A víz eltávolodása társadalmi hisztériát szül, de az élőlényeknek lehetőség – jegyezte meg a vízszint csökkenésével kapcsolatban, jelezve, hogy hiába kerül újra és újra elő a tó más vízgyűjtőről történő vízpótlásának kérdése, az idei nyár azt is megmutatta, hogy ez nem magától értetődő. A Dráva, Mura és esetleg a Duna került szóba vízpótlási lehetőségként, de idén ezeknek a folyók is vízhiánnyal küzdöttek némelyikük még drasztikusabb vízhiánnyal, mint a Balaton – figyelmeztetett. Persze teoretikusan lehet akkor is pótolni, amikor azokon többletvíz van, csakhogy
minden klímamodell és minden vízpótlási modell azt mutatja, hogy a Balaton vízszintingadozását akkor sem fogjuk tudni elkerülni.
https://hvg.hu/gazdasag/20260515_balaton-beepitese-epitesi-rendelet-tasz-alkotmanybirosag-panasz
