Egyetért a lengyel pénzügyminiszterrel, aki a minap azt mondta: vagy nagyon gyorsan elmélyítjük a politikai, gazdasági, pénzügyi uniót, vagy Európa nemzetállamokra esik szét, és ez esetben nem zárhatók ki újabb háborúk?

Én tartózkodom a háborús retorikától, a félelemkeltéstől, annál is inkább, mert most a korábbiakhoz képest is inkább a kedélyek lecsillapítására kell törekedni. Egyebek között azáltal, hogy mi, európaiak ismét tanújelét adjuk annak, hogy miként az elmúlt évtizedekben egyértelműen, úgy a jövőben is az európai béke záloga marad az Európai Unió. Az akár tetszik egyeseknek, akár nem: él és működik. Ugyanakkor nem vitás, hogy további intézményi reformokért kiált az euró körüli válság. Egyszerűen nincs más út, mint az egység erősítése a tagállamok között, pénzügyi, gazdasági és politikai értelemben egyaránt. Igen, ez azt jelenti, hogy bizonyos területeken, főként a pénzügyekben szűkül a tagállamok egyedi mozgástere, ha úgy tetszik, szuverenitása. Ugyanakkor az egység jelentős mértékben mélyülni fog a végén. Ha megválasztanak az Európai Parlament elnökének, minden rendelkezésre álló eszközzel ezt fogom elősegíteni.

A magyar kormányfő azt mondja, hogy az Európai Unió mélységesen mély válságba került; az euró önmagában véve is krízisben van. Szerinte a nemzetállam erősítése a megoldás.

Orbán Viktor egyetlen szavával sem értek egyet ezekben a dolgokban. Annak kimondását is megkockáztatom, hogy véleményével egyedül marad, elszigetelődik az uniós tagállamok vezetői között. Az euró nyilván nincs válságban; az euró övezet egy-két tagállama küzd mély adósságproblémákkal. Államfők, kormányfők, az Európai Parlament mérvadó képviselői mind azon dolgozunk, hogy ezeknek az országoknak a helyzetét közösen is kezeljük, hogy a végén a piacokat és főként Európa polgárait megnyugtató megoldás szülessen. Minden jel arra mutat, konkrétan Angela Merkel, Nicolas Sarkozy és a tagállamok pénzügyminiszterei kezdenek egybehangzóan és azonos tartalommal beszélni: az Európai Uniót nemhogy nem hagyják szétesni, hanem most látják elérkezettnek a pillanatot, hogy azt hatékonyabbá tegyék.

Orbán Viktor biztos lehet benne: mostantól megkülönböztetett figyelemben részesül az EP részéről

AP

Ez pedig éppenséggel azt jelenti, hogy a dolgok nem a nemzetállamok jelentőségének növekedése irányába indultak. Most fogadták el a gazdasági kormányzás alapjait szabályozó intézkedéscsomagot. Orbán Viktor véleményem szerint kijelentésével súlyos tévedésben van.

Van-e más kifogása is ellene? Mert tudom, hogy korábban volt, például a médiatörvény kapcsán.

Igen. Roppant veszélyes – nemcsak szerintem, hanem szinte minden más tagország kormánya szerint – ez az „államosító” retorika, a központosítást tükröző megannyi intézkedés. Annak pedig itt az Európai Parlamentben – és feltételezem, a többi tagállam parlamentjében is komoly következményei lehetnek – ha valóban megtiltanák a magyar szakszervezetek demonstrációját Budapesten. (A bíróság az egyiket végül betiltotta, de másik kettőt engedélyezett – a szerk.) Ez precedens nélküli lépés lenne egy uniós tagországban, hisz nekimenne az unió létének alapját képező emberi jogi dokumentumoknak, az egész európai értékrendnek, amely – még egyszer mondom – az európai béke fennmaradását bizonyíthatóan szolgálta. Egyszerűen beláthatatlanok lehetnek egy ilyen magyarországi intézkedés következményei.

Az általam ismert legtöbb európai politikussal együtt nem értjük, még értelmezni sem tudjuk, hogy mit ért Orbán Viktor új szövetségesek keresésén. Ha neki Putyin vagy a kínai vezetők valamelyike számít új szövetségesnek, akkor ez azt jelenti, hogy osztja az ő értékrendjüket. Az unió értékrendje és Putyinéké azonban merőben különbözik egymástól. A kettő összeegyeztethetetlen.

Ezzel mit akar mondani?

Ne engem kérdezzen erről, hanem a magyar miniszterelnököt. Neki kell felelnie, hogy kit és mit választ. Neki kell levonnia a következtetést, hol kívánja tartani az országát. Én mindenesetre Magyarországot az Európai Unió teljes jogú tagjának tartom, és ennek tudatában kívánom ellátni az elnöki teendőket az Európai Parlamentben, feltéve, hogy megválasztanak.

Önt nem zavarja, hogy a mostani helyzetben oly sok döntés az Európai Parlamentet kikerülve történik? Merkel és Sarkozy mintha a maguk feje felett hoznának intézkedéseket az európai gazdasági kormányzás megvalósítása érdekében. Mintha degradálnák az Európai Parlamentet…

Szerencsére a nevezettek, és különösen Schäuble német pénzügyminiszter legutóbbi nyilatkozatai már eloszlatják ezeket a kételyeket. Egyértelműnek tetsző módon azt mondják, hogy ha a nemzeti kormányok döntéseiért a nemzeti parlamentek előtt kell felelniük a politikusoknak, akkor az összeurópai jövőt, gazdasági, pénzügyi jövőt is érintő alapvető jelentőségű döntések felett az Európai Parlamentnek van csak joga kimondani az áment. Európai gazdasági kormányzás? Akkor Európai Gazdasági Parlament… Ez másként nem megy, és most már ez világos csaknem mindenki számára.

Nem alakult ki máris a kétsebességes Európa? Gazdag és szegény, nagyon eladósodott államokra osztódik ez a kontinens, sőt ami még rosszabb: maga az Európai Unió. Ha ez így van, akkor ez mégiscsak maga a válság, és ez esetben mégiscsak Orbán Viktornak kell igazat adnom.

Nézze, az Európai Unió ma is többsebességes. Euróövezeten belüliek és azon kívüliek, schengeniek és azon kívüliek, egyesek nem akarnak sosem eurót, mások alig várják, hogy az övezethez tartozzanak, megint mások saját kilépésükön vagy mások kiléptetésén merengenek. Az Európai Unión belül a kezdetek kezdetekor is léteztek komoly fejlettségbeli különbségek. Válságperiódusok pedig természetesen mindig is voltak. Lesznek is. De a nagy, igazságtalan különbségek részben, mondhatni nagy részben csökkentek az utóbbi évtizedek folyamán. A tendencia pedig mindig egy irányba mutatott: a közösség mélyítése irányába.

Nincs okunk nem feltételezni, hogy a szabadpiac, szabad mozgás, a vélemény és a gyülekezés szabadsága, a parlamenti demokrácia és a nemzeti, kulturális sajátosságok továbbélését segítő unió nemcsak hogy – további ciklikus válságok mentén ugyan, de – fennmarad, hanem erősödni, mélyülni fog. Erre tanít a közelmúlt történelme, ez Európa versenyképességének és az európai béke záloga. Ez következik a dolgok természetéből.