Felbujtóként elkövetett emberölésben találta bűnösnek a Fővárosi Törvényszék Portik Tamást. Az elsőfokú ítélet 11 év fegyház, tíz év közügyektől eltiltás. Bűnösnek találták H. Istvánt, az úgynevezett Prisztás-gyilkosság elkövetőjét is, a harmadrendű vádlottat viszont felmentették. H. Istvánt a törvényszék emberölésért 10 év fegyházra és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte. Portiknak és H. Istvánnak is két-kétmillió forint bűnügyi költséget kell megfizetnie.

A helyszínen lévő tudósítónk szerint H. számíthatott az ítéletre, mert azt hallva csak elhúzta a száját. Portik egykedvűen, rezzenéstelen arccal néz maga elé, miközben az indoklást hallgatja.

Az ítélethirdetést komoly biztonsági intézkedések mellett kezdték meg, tudósítónk a büntetés-végrehajtás fegyveresei mellett civilruhás terrorelhárítókkal is találkozott az épületben. Megjelent a tárgyalóterem előtt Hajdu János, a TEK főigazgatója is.

MTI / Bruzák Noémi

Prisztás József vállalkozót még 1996. november 1-jén lőtték agyon az óbudai Ladik utcában, mikor épp beszállni készült a kocsijába. Az elkövető, sőt, a gyilkosság indítéka is ismeretlen volt több mint másfél évtizeden keresztül (a perben elhangzott elméletekről itt olvashat). A nyomozás aztán 2012-től vett új fordulatot, amikor a régi nagy, megoldatlan ügyek felderítésére a Nemzeti Nyomozó Irodán belül külön csoport alakult.

Portik Tamást, az 1990-es évek olajügyeiben főszerepet játszó egykori Energol Rt. igazgatóját – aki egy időben a körözött magyarok listáján a legkeresettebbnek számított – 2012. július 14-én vették őrizetbe, és gyanúsították meg a Prisztás-gyilkossággal. A vád legfontosabb tanúja a kecskeméti maffiaperben 12 évre elítélt, ám annak letöltése előtt szabadult Radnai László, aki minden valószínűség szerint vádalkut kötött.

Prisztás halála után 11 hónapig folyt a nyomozás, 1997 októberében megszüntették, és csak 2012 februárjában rendelték a folytatását. A bizonyítékok közt a vallomások mellett a híváslisták is szerepeltek. A bíró az ítélet indoklásában hangsúlyozta, hogy a 1996–1997-es nyomozást kritikával kell illetni, mert nem volt következetes, sem a híváslisták, sem a cellainformációk tekintetében, amelyeket csak a gyilkosság napjára és az azt megelőző napra kértek le. Bár a nyomozás eredménytelenül zárult, tartalmazott arra utaló adatokat, hogy kik követhették el a gyilkosságot.

MTI / Bruzák Noémi

Az újraindult nyomozás során további hívásadatokat kértek be, de ezeket 16-17 év távlatából nem lehetett beszerezni, hiszen azokat adatvédelmi okokból nem őrizték meg. A bíróság a tanúk vallomástétele során azt vizsgálta, hogy azok szavahihetőek-e. Radnaival kapcsolatban elhangzott ugyan, hogy vádalkut kötött, de a bíróság erről nem tud, ha igaz, akkor is államtitok. A szakértői vélemények az új eljárásban már nem szolgáltak új bizonyítékokkal.

Portik védője korábbi perbeszédében azt mondta: sem a bizonyítékok, sem a tanúvallomások nem igazolják, hogy Portik rendelte volna meg az emberölést, abban nem is volt érdekelt. Az ítélet indoklása szerint azonban a bíróság ebben a tekintetben az alvilágban egykor Kisbandi néven ismert Lakatos András titkárnőjének vallomását fogadta el, aki jól ismerte Portik Tamást, többször ott volt a Művészinas nevű étteremben megtartott találkozókon.

H. István védekezésében fontos elem volt, hogy sofőrként, testőrként dolgozott, és ugyan rossz körülmények között élt, de embert nem ölt volna. Ugyanakkor volt olyan rendőri igazoltatás, amely során fegyvert és golyóálló mellényt találtak nála. Maga a gyilkos fegyver egyébként nem került elő.

A harmadrendű vádlott, F. Ferenc felmentése mögött egy váratlan fordulat áll: a perbeszéd előtt visszavonta vallomása visszavonását. A vád szerint F. volt az, aki a gyilkosság helyszínére csalta Prisztást, de a vádlott a tárgyalás kezdetekor arra hivatkozva kérte a korábban általa mondottak visszavonását, hogy a nyomozók azt ígérték neki: hazamehet, ha azt mondja, amit hallani akarnak.