Megérkeztek a vagyonbevallások, minden szerkesztőség felgyűri az ingujjat, és nekilát átnyálazni a papírokat. Megszületnek a listák a leggazdagabb képviselőkről, rácsodálkozik újból a nép a pár százmilliós vagyonokra. Aztán kiderülnek kisebb-nagyobb stiklik, eltitkolt ingatlanok, de végül minden jóra fordul. Nem olyan komoly ügy ez, mint bárki más adóbevallása például.

Az a villa a kerti beltengerrel és rajta a helikopter-anyahajóval a feleség nevén van, ő pedig sikeres üzletasszony. Igazából tőle szokott pénzt kérni a kedves férje, amikor új hátizsákot szeretne, mert az ő fizujából nem telik. Vannak továbbá tehetséges és sikeres gyermekek, akik már általános iskolásként megszedték magukat, becsüles és tisztességes munkával. Biztos minden ötösért kaptak egy millát a családi barátoktól. Életszerű, hihető, tökéletes alibik.

Szóval már ami a papírokon van vagy utólag odakerül, az is megmagyarázhatatlan gazdagodást jelez, de nem is igyekeznek nagyon megindokolni. Talán nem is értik már, mit kellene ezen szégyellni. Természetes, hogy belenyalnak a kasszába. Hiszen már évek óta megfogalmazták, hogy a korrupció maga a rendszer. Régen felmerült részükről az igény, hogy ezt ne akarja számon kérni senki.

De amit a vagyonbevallásokon látunk, az csak a felszín. Nem jön ki a matek. Ezermilliárdos közbeszerzéseken vagyunk túl, és mára tényleg magától értetődő, hogy ami itt egyáltalán épül, abból vastagon profitálnia kell a maffiának. Arcai közismertek. A pénz útja másfelé vezet.

Igazán nem szeretnék ujjal mutogatni, meg egyáltalán, aki korrupciót kiált, az forduljon az ügyészséghez, és ők aztán szakrális függetlenségükben lefolytatják a nyomozást. Csak elgondolkodtató, hogy abban a rendszerben, amelyben a hatalom egyértelműen egy kézben fut össze, vajon a pénz merre csörgedezhet. Elképzelhető-e egyáltalán, hogy a hét év alatt kézen-közön eltűnt százmilliárdokon nem Orbán Viktor terpeszti egyre terebélyesebb seggét?

Hát hogyne. Nyilván az az ábra, hogy Garancsi, Vajna, Mészáros meg a többiek szuverén nagytőkésként rendelkeznek a nekik kiutalt százmilliárdos tételekkel, és véletlenül sem adják le a sápot a keresztapának. Épül az autonóm, öntudatos polgárság. Orbán Viktor mindössze nyolcszázezer forint megtakarítással rendelkezik, és azt is a feleségétől kell elkérnie, ha vonatjegyet venne Svájcba.

Igaz, a miniszterelnök egyszer már megtapasztalta, mi lehet abból, ha egy feltőkésített jóbarát berág, és ellene fordul: Simicska Lajos dezertálása máig megoldatlan problémákat okozott. De megvonja a vállát, és belátja, hogy nem lehet minden az övé.

Aha, az a típus pont. A politikában ugyan dühöngő control freak, de anyagilag megelégszik a tisztes jómóddal, amit a miniszterelnöki fizetés megenged. Na jó, egy apró stadionra meg kisvasútra azért kölcsönkér a nemzettől, de a nemzet vidáman adakozik, igazán megérdemli az a drága jó ember. Lovasberényig, ha neki úgy esik jól.

A politika réges-régen meghekkelte a vagyonbevallások rendszerét. Megtalálta a módját annak, hogy elrejtse a szajrét. Közben dolgozik azon, hogy minél veszélytelenebbül lophasson. Erről szól a sajtó és a civilek vegzálása, az átláthatatlansági törvények (az úgynevezett Acélzseb-program), és a korrupciót pozitívnak, de legalábbis elkerülhetetlennek lefestő védőbeszédek. A megalázó jelenetek, ahol a professzor arról hablatyol, hogy attól még megéri az olimpiarendezés, ha szétlopják. Már fel sem merül, hogy kivételesen lehetne a verseny fair, és így a fölösleges pénzkidobás kevesebb. Nem: az ígéret az, hogy igenis szét lesz lopva, és ezzel együtt tessék örülni neki.

Meg ezt szolgálja minden keleti nyitással, orosz kavarással, nemzetközi kapcsolatok felrúgásával. A nagy nemzeti cél az, hogy valamelyik stróman építhessen valami fölösleges szart sokkal drágábban, mint amibe kerül – és megússza a börtönt. Nem a most röhögve kiadott papírok fogják lebuktatni őket, hanem az uniós ügyészség és titkosszolgálat – ami viszont nincs. És inkább magukra gyújtják egész Európát, hogy ne is legyen.

Most nézegethetjük pár napig, mi esik le egy-egy szimpla tányérnyalónak és verőembernek azért, hogy részt vesz ebben. De mi nem ezeket a droidokat keressük.