szerző:
Gomperz Tamás

Volt egy álma azoknak is, akik 2010-ben a Fideszre voksoltak, és többnyire nem az volt, hogy a Fidesz lesz az Új MSZMP.

A Momentum az új SZDSZ. Ennyi. Az ügy el van intézve. A pártját huszonhét (!) éve irányító politikai matuzsálemnek, aki hol miniszterelnökként, hol az ellenzék vezetőjeként dominálta a magyar közélet elmúlt közel három évtizedét, ez a konklúziója azután, hogy néhány fiatal politizálni merészelt egy olyan országban, ahol az ilyesmi rendszerellenes, felforgató tevékenységnek számít.

A kis suhancok úgy gondolták, hogy az előttük álló évtizedeket nem kívánnák egy gigantomán vízlépcső egy háromhetes nemzetközi doppingbemutató érdekében feláldozni, ezért a komcsi pártállami vezetéssel a komcsi pártállami vezetéssel dacolva, megkérdeznék az embereket, hogy mit is szeretnének ők.

Ezzel meggyilkolták a nemzet álmát – jelenti ki a veterán pártfőtitkár, nem sokat pepecselve azzal az összefüggéssel, hogy amennyiben az olimpia az egész nemzet álma lett volna, akkor a két hónapja még ismeretlen diákszakkör legfeljebb annyi aláírást tudott volna összegyűjteni, mint ahány közbeszerzési pályázatot Mészáros Lőrinc az életében elbukott. Ehhez képest többet sikerült megszerezniük, mint ahány forintot Mészáros Lőrinc félpercenként elnyer. E kettő között is van összefüggés, melynek megfejtését rábízzuk a „hol siklott félre ez az egész”-kérdésen napok óta tanácstalanul rágódó Gundel Takács Gáborra.

A Momentum „nem drágállotta, hogy álomgyilkossá váljon a párttá alakuláshoz" – folytatja fehér terroros rádiós beszédét népünk stadionjának legnagyobb építője, és mivel kívülről nem hallja magát, a környezetének pedig így tetszik, fel sem tűnik neki, hogy a mondatai milyen kínosan emlékeztetnek arra az időre, amikor még ő volt a párttá alakulás közben álmokat gyilkoló kis suhanc.

Volt egy álmunk: az emberek közti egyenlőség kommunista álma – sóhajtották a régi MSZMP utolsó kongresszusán az elvtársak. De a Fidesz nem drágállotta, hogy álomgyilkossá váljon a párttá alakuláshoz – tették hozzá búsongva, mert akkor még nem tudták, hogy mozgalmuk szelleme, némi látencia után, az álmuk gyilkosában él tovább.

Márpedig, ha a Momentum az új SZDSZ, akkor a Fidesz az új MSZMP. (Akkor is, ha a Momentum mégsem az új SZDSZ.)

Ennek bizonyítására nem érdemes túl sok időt szánni, annyira egyértelmű, de ha valakinek kétségei maradtak, olvasson el egy tetszőleges Gulyás Gergely-nyilatkozatot, és azonnal ráismer a régi KISZ-esek fontoskodó, utánozhatatlanul idegesítő stílusára. „Az SZDSZ ifjúsági tagozatának újjáalakulása és aktivizálódása tönkretette azt az egyedülálló lehetőséget, amelyet egy olimpia Budapestnek, Magyarországnak és a magyar nemzetnek jelentett volna.” Igen, ők pont így beszéltek a rendszerváltás előtti Fideszről.

Na most, ami az álmokat illeti, abból volt itt másmilyen is. 2010-ben, máig felfoghatatlanul naivan, sokan arról álmodoztak, hogy a Fidesz kormányzása csökkenő adókat, gazdasági felzárkózást, ingyenes és színvonalas egészségügyet eredményez; a 27 százalékos áfa, a Szlovákiától való leszakadás és a kórházi mosdókban felejtett négynapos hullák egyáltalán nem szerepeltek az álmaikban.

A fülkeforradalmár szavazók arról álmodtak, hogy a Fidesz meghallgatja a zembereket, hiszen azzal buktatta meg az elődjét, hogy elmondhatták a véleményüket a vizitdíjról egy népszavazáson. Az álmokban még úgy volt, hogy a történelmi felhatalmazást kapó Fidesz nem fog azzal érvelni, ha lopáson kapják, hogy az MSZP is lopott, hiszen azért kapott akkora felhatalmazást, amekkorát kapott, mert a lopás befejezését ígérte, nem a rendszerré alakítását.

Senki nem álmodott arról, hogy az MSZMP a Fideszben reinkarnálódik. Úgy értem Schmidt Márián és Bencsik Andráson kívül. III/III-as államtitkárok, felcsúti kisvasútak és helikopterező pasák egyáltalán nem tűntek fel az álmokban. Nem álmodott senki propagandaminisztériumról, államosításról, Nyugat-ellenes szabadságharcról, de még a barátoknak juttatott trafikokról sem.

Ezek csak úgy beitták magukat a nemzeti álomba, mint az összegyűrődött lepedőbe a hideg verejték.

Az eredeti álom legfontosabb alakja persze maga Orbán Viktor volt, az erős, a puritán, a bátor. Nem az, aki miniszterelnöki vitára nem áll ki, független újságnak nem ad interjút, a sajtótájékoztatókon nem kérdezhető, a vagyonát nem meri felvállalni, Moszkvának becsicskul, és a „nemzeti álom” tárgyában tartott népszavazás elől gyáván megfutamodik.

Ez nem szimpla gyilkosság, hanem az álmok kegyetlen lemészárlása.

A fél ország hánykolódik még. Másnaposan nehéz az ébredés.