Seres László
Seres László

A "szuverenitására" büszke magyar kormányt kilóra megvették, ott vannak ni, az oroszok zsebében. Vélemény.

"Nem keresünk és sohasem kerestünk ellenséget. Barátokra van szükségünk." (Vlagyimir Putyin)

 

A 2017: Háború Oroszországgal című izgalmas politikai thrillerben a Kreml titkosszolgálata tudatosan szervezett etnopolitikai provokációkkal, kibertámadásokkal teremti meg a lehetőségét annak, hogy az oroszok, élükön Vlagyimir Vlagyimirovics elnökkel, megtámadják Ukrajnát és elfoglalják az EU- és NATO-tag Lettországot. A regényt a NATO európai szövetséges erőinek volt főparancsnok-helyettese, Sir Richard Shireff írta, ezért fikciója igencsak hiperrealista, bővelkedik szakmailag hiteles leírásokban, tényleg ajánlom mindenkinek.

Hazai szemszögből a regény egyik legszórakoztatóbb része az, amikor az ukránokkal szembeni agresszió után, az Észak-atlanti Tanácsban a magyar NATO-nagykövetnek is el kell döntenie, kész-e a katonai válaszra. A görög és a magyar nagykövet

"testbeszéde elárulta, hogy nem tetszik nekik az Oroszország elrettentéséről folyó diskurzus. McKinlay, persze, jól tudta, hogy a két ország erősen függ a Kremltől: Görögország a válság idején nyújtott orosz pénzbeli segély miatt, Magyarország pedig az orosz elnökkel pár éve kötött, jelentős összegű atomenergia-megállapodás miatt. Tehát egyik ország sem szeretett volna megszavazni olyasmit, amivel magára vonhatja Oroszország és az Elnök haragját."

 

A Tanács ülésén aztán, ahogy várható, az amerikaiak, a lengyelek és persze a baltiak sürgetik az elrettentést, az ellentábort pedig a pacifistán hezitáló német és a marxista szociológus görög NATO-nagykövet képviseli, ez utóbbi ki is fejti, hogy "Oroszország csak reagál a NATO provokációjára", ezért köszönik, nem csatlakoznak. Hát a magyar diplomata?

"Csak annyira futotta tőle, hogy a munkatársától kapott cetliről erős akcentussal, akadozva felolvassa a következő mondatot: - Magyarország ugyanazon az állásponton van, mint Görögország."

Pár napra rá az oroszok megtámadják Lettországot, a NATO-nagyköveteknek pedig – a baltiak indítványa nyomán – dönteniük kell az 5-ös cikkely életbe léptetéséről, tehát arról, hogy egy tagállam megtámadása nyomán a többiek automatikusan kiállnak-e tagtársuk mellett. Ismét nagy a hezitálás, a németek és a görögök ismét vonakodnak, inkább a politikai eszköztárat kéne még kimeríteni, mondják, majd szót kap a magyar nagykövet:

"Magyarország nem ismeri el, hogy Oroszország bármely NATO-tagállamra nézve fenyegetést jelentene. Magyarország nem tudja támogatni az 5. cikkely életbe léptetését."

Az élet igen hamar beérte az irodalmat. Shireff tábornok regénye 2016 tavaszán jelent meg, néhány napja pedig az történt, hogy a magyar külügyminiszter közölte a RIA Novosztyi hírügynökséggel:

Moszkva semmilyen fenyegetést nem jelent a NATO tagállamaira.

Lengyelország és a balti államok ugyan aggódnak, de ez egyéni szocprobléma az ő meglátásuk, amit mi tiszteletben tartunk, és nem bírálunk, de számunkra Oroszország nem jelent fenyegetést.

A NATO-tag Magyarországot képviselő Szijjártó Péter mindehhez hozzátette, hogy ő mindig is az Oroszországgal folytatott együttműködést szorgalmazta. Ez a mindig is persze nyilván csak azután kezdődhetett, hogy Putyin-pincsiktől tartó közvetlen főnöke még azt mondta, "Magyarországot az a veszély fenyegeti, hogy visszasorolják az orosz érdekszférába", ennek éppen tíz éve.

Azóta vissza is sorolták.

Szijjártó szerint "a dialógus szükséges egy stabilabb és biztonságosabb világhoz", ezenkívül azért kell erősíteni a NATO-t, hogy "Oroszországgal közösen eredményesebben lépjenek fel a terrorizmus ellen." Komolyan? Mi meg itten azt hittük, azért kell egy erős NATO, hogy egy esetleg arcátlanná és agresszív fenyegetőzővé váló Oroszországtól megvédjen minket, valamint a nyugatos-európai értékeinket (ha hinnénk bennük).

Egyébként a terror elleni közös fellépés jó ötlet lenne (vö. Gandhi: a civilizáció jó ötlet lenne), ha nem azt látnánk Szíriában, hogy Moszkva egy népirtó állami főterrorista védelmében bombáz civileket meg kórházakat. Meg azt, hogy Moszkva épp a napokban írt alá a terrorizmust támogató iráni rezsimmel egy, a nukleáris fűtőanyag közös gyártásáról szóló megállapodást.

Szóval, mire alapozza a magyar külügyminiszter eme határtalan optimizmusát? Meg hogy a szankciókkal csak magunkat "lőttük lábon", ideje tehát feloldani őket? Egyáltalán: az senkit nem zavar, hogy az amerikai és európai szankcióknak esetleg okuk van, helló?

A 2008-as grúziai agressziótól a Krím 2014-es bekebelézésén át a kelet-ukrajnai orosz szeparatisták folyamatos, aktív katonai támogatásáig nem sok okot látunk erre a ká-európai, sőt visegrádi partnereinket kissé lekezelő nyugodt derűre. A "szuverén" magyar kormány vezetője a minap odáig ment a behódolásban, hogy még a kommunizmus alól is felmentette Moszkvát (valamint Kambodzsát és Kubát), mondván, az "tőről metszett nyugati gondolat", erről is ők tehetnek.

És ha még csak ennyi lenne. Míg a brit tábornok regényében orosz katonai hírszerzők Lettországban és Ukrajnában szerveznek provokációkat, a valós életben – mint erről a hvg.hu beszámolt – "vélhetően orosz katonai hírszerzők szervezhették a NATO-csatlakozás közelében járó Montenegróban a tavaly őszi merényletkísérletet, amelyben megölték volna a kormánypárt vezetőjét, és a tüntető ellenzékiek közé lőttek volna." Milivoje Katnic montenegrói különleges ügyész is közölte: "már biztosan tudható, hogy az orosz állami intézményeknek közük van a puccskísérlethez". De biztos csak képzelődnek ezek a montenegróiak.

Ahogy képzelődik nyilván Porosenko ukrán elnök is, aki pár napja arról beszélt:

fennáll a veszélye annak, hogy Oroszország a közeljövőben 'teljes körű háborút' indít Ukrajna ellen,

úgy, hogy beveti a moldovai Dnyeszter Menti Köztársaságban állomásozó katonai erőit. És persze alaptalan dezinformáció miatt aggódnak a fehéroroszok is a szokásos, oroszokkal közös őszi Zapad (Nyugat) hadgyakorlat miatt, hogy ezúttal esetleg a testvéri hadsereg nem vonul ki teljes mértékben országukból. És nyilván csak ruszofóbok a svédek is, akik az orosz fenyegetés miatt jövőre újra bevezetik a sorkatonaságot.

Persze, lehet hogy semmi sem lesz, se Ukrajnában, se Belaruszban, se Svédországban. De ezt Szijjártó Péter honnan tudhatja? És ha lesz valami, mit fog mondani? Miért, mit mondott eddig? Mit mondott Orbán Viktor eddig arról, hogy diplomáciai fedésben lévő GRU-ügynökök többször is magyar neonácikkal gyakorlatoztak? Tényleg, pontosan mi lett az ügy következménye az EU- és NATO-tag Magyarországon?

Semmi. A "szuverenitására" büszke magyar kormányt kilóra megvették, ott vannak ni, az oroszok zsebében, akik soha nem kerestek maguknak ellenséget, hiszen barátra van szükségük. Megtalálták.